Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.
Ülésnapok - 1881-188
188. országos Ués február 15. 1883, j j 7 Tibád Antal előadó: T. képviselőház! (Halljuk!) Mielőtt a megyék háztartásáról szóló törvényjavaslatot & t. képviselőháznak általánosságban a részletes tárgyalás alapjául való elfogadásra ajánlanám: előadói hivatásomból kifolyólag legyen szabad a kérdés közvetlen történeti előzményeit és az indokokat, a melyek az általam képviselt közigazgatási bizottságot azon elhatározásra bírták, hogy a törvényjavaslatot a maga részéről elfogadja s annak elfogadását a t. képviselőháznak is ajánlja, kitelhető rövidséggel megérinteni és felsorolni. Negyvennyolcz előtt, a mint tudni méltóztatnak, az akkori egyszerű közigazgatás a mai fejlettebb és complicáltabb közigazgatáshoz képest valóban csekélyeknek mondható költségei, a mennyiben azok a befolyó taksákból és más hasonló jövedelmi forrásokból ki nem teltek, a megyék által házi adó kivetése útján fedeztettek. Nem lehet ezélom t. ház, ez alkalommal vázolni azon mozgalmat, mely a háziadó kérdésében a negyvenes évek legelején a megyékben megindulva és később 1843-ban a törvényhozás termeibe is behatolva, az akkori főrendiház ellenzésének sziklafokán hajótörést szenvedett. Ezen időszakot illetőleg, kiegészítéséül a mondottaknak, csak annyit kívánok egyszerűen megjegyezni, hogy az 1848-iki törvényhozás a megyékről két törvényczikket is alkotott, t. i. a 16-ikat, a megyei hatóság ideiglenes gyakorlásáról és a 17-iket, a megyei tisztválasztásokról, a közigazgatási költségek fedezésének kérdését azonban igen nagy valószínűséggel az idő hiánya miatt meg nem oldotta, Ez volt oka annak is t. ház, hog-v midőn a törvényhatóságok 1861-ben először restituáltattak, azok visszaállítása, respectálával az 1848-ban eszközölt nagymérvű átalakulásoknak, az 1848 előtti egyszerű alapon eszközöltetett. 1867-ben, mikor a törvényhatóságok az akkori képviselőháznak 1867. máreziusban hozott és a főrendiház által is elfogadott határozata folytán ismét visszaállíttattak, ezen visszaállítás már nem az 1861, illetőleg az 1848 előtti pénzügyi keretben, hanem az akkori provisoriumtól átörökölt pénzügyi keretben eszközöltetett és daczára annak, hogy a megyei házi pénztárak 1868-ban viszaállittattak és hogy ezen pénzügyi keret lényegesen kitágittatott, a helyzet ugyanaz maradt a köztörvényhatóságok rendezéséről szóló 1870: XLII. t.-ez. megalkotásáig; sőt tekintettel arra, hogy a törvényhatósági költségek fedezésének kérdése véglegesen az 1870: XLII. t,-cz.-ben sem oldatott meg, ugyanaz maradt a helyzet továbbra is és ugyanaz lényegileg még ma is. Visszatérve az 1870: XLII. t.-cz. intézkedéseire, az a törvényhatósági költségek fedezésére vonatkozólag két intézkedést tartalmaz. Egyik foglaltatik a 11. §-ban, melyben ki van mondva, hogy a törvényhatósági közigazgatás költségei háziadó kivetése útján fognak fedeztetni. A másik intézkedés a 90. §-ban foglaltatik és következőleg hangzik: „Az állami közigazgatás költségeit jövőre a törvényhatóságok saját házi pénztáraikból fogván fedezni, a pénzügyminister, egyetértőieg a belügyiministerrel, még ez év folytán törvényjavaslatot terjeszt elő a föld-, ház-, jövedelem-, személyeskeresetiadó oly mérvű leszállításáról, hogy a leszállítás a lehetőségig megfeleljen azon főösszegnek, a melyet az állam a f. évben közigazgatási ezélokra az összes törvényhatóságoknak kiszolgáltat." Méltóztatnak tudni, hogy ezen törvényjavaslat, mely hivatva lett volna a törvényhatósági költségek hordozásainak kérdését végkép megoldani, a megyék különböző területi nagysága, leginkább pedig különböző adófizetési viszonyainál fogva akkor elő nem terjesztethetett, mert a legszegényebb viszonyok közt élő megyék lettek volna a százalékos megállapítás által sújtva és tönkretéve. Hogy e bajon segítve legyen, 1873-ban az akkori belügyminister egy törvényjavaslatot terjesztett elő a törvényhatóságok területének szabályozásáról. Ezen törvényjavaslatnak főczélját azon eszme képezte, hogy lehetőleg egyforma adóképességű megyék alkottassanak. Igen természetes, hogy ezen eszménél fogva az a törvényjavaslat a történelmi reminiscentiákba egészen bele ütközött és mint ilyen a közhangulatot nem lévén szerencsés a maga részére megnyerni, a házban még csak tárgyalás alá sem került. A területi rendezés kérdése a mint hasonlókép méltóztatnak tudni, 1876-ban nem radicalis alapon, hanem csak a legnagyobb aránytalanságok és legnagyobb anomáliák kiküszöbölésével intézte tett el és igy ezen irány, a melyet az 1870 : LXII. t.-cz. a törvényhatóságok fedezésére, nézve inaugurált, azon ténynyel az én meggyőződésem szerint egészen elesett. Ezeket tartottam szükségesnek t. ház, a kérdés történeti előzményeire vonatkozólag röviden elmondani. A t. ház kegyes engedelmével bátor leszek most a törvényjavaslat indokolására áttérni. (Halljuk!) Általánosan ismert tény t. ház, hogy a törvényhatóságok teendői 1872 óta a gyakorlati élet megváltozott és megsokasodott viszonyai és követelményei s az ezeknek hatása alatt egymást majdnem szakadatlan sorban követőleg alkotott specificus közigazgatási törvények, főkép pedig „a gyámsági és gondnoksági ügyekről" szóló 1877. évi XX. t.-cz. végrehajtása óta tetemesen magsza])orodtak. Tény az is t. ház, hogy a megyének az 1870. évi XLII. t.-cz. alapján 1872-ben bekövetkezett első szervezése a maiaktól lényegesen eltérő egyszerűbb viszonyok között s — a mi szintén figye-