Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-188

118 188. országos ülés február IS. ISIS. ' lembe veendő — a kedvezőtlenebb gazdasági és forgalmi viszonyokkal biró megyékben, azon eshetőség hatása alatt vétetett eszközlésbe, hogy a törvényhatósági közigazgatás költségei, az államnakbizonyos %-okban megállapítandó hozzájárulása mellett, a megyei házi pénztárakból önmegadóztatás utján fognak fedeztetni. Ha már most t. ház, ezen tényekkel kapcsolatban rámutatunk a törvényhozásnak ez ideig követett azon eljárására, melynél fogva a megyék közigazgatási-, árva- és gyámhatósági kiadásaira évről évre ugyanazon hitelt szokta megszavazni, tehát hogy a megyék az időközben beállott rohamos fejlemények daczára némi csekély eltéréssel ma is az 1872-ben meghatározott javadalmazási összegek korlátai között kényszerülnek végezni a közigazgatás megszaporodott és sok részben határozott formákhoz kötött teendőit: aligha szorul bővebb igazolásra „a megyék háztartásáról" szóló törvényczikk megalkotásának elodázhatlan szüksége. (Helyeslés jóbbfelöl.) Ezzel kapcsolatban felemlítendőnek tartom még t. ház, hogy — a mit már volt szerencsém érinteni — a megyék háztartásának az 1870: XLIL törvényczikk alapján eszközölt első berendezése különböző viszonyok és igények hatása alatt történvén, az állami pénztárból az egyes megyék részére évenként kiszolgáltatni szokott javadalmazási összegek között a legmesszemenőbb különbségek, aránytalanságok fordulnak elő, melyeknek enyhítése meggyőződésem szerint az osztó igazság és méltányosság tekinteteinek lábbal tiprása és a közigazgatás nagyfontosságú érdekeinek koczkáztatása nélkül nem igen lenne tovább halasztható. Azokban, a miket itt elmondani szerencsém volt, a törvényjavaslat kettős czélja is kifejezésre levén juttatva, az irányt illetőleg egész egyszerűen csak annyit kell megjegyeznem, hogy a törvényjavaslat teljesen a létező közigazgatási rendszer keretében mozog, annak korlátai és határai közt igyekszik s a közigazgatási bizottság meggyőződése szerint fog is segíteni a bajokon, a melyeknek orvoslására hivatva van, a nélkül, hogy az 1870. évi XLIL törvényczikknek egyetlen lényegesebb sark tételét is módosítaná, megváltoztatná. A lényegesebb alapelveket illetőleg, kiemelendőnek tartom mindenekelőtt, hogy „a megyék háztartásáról" szóló tőrvényjavaslat határozottan szakítva az 1870. évi LXII. törvényczikkben inaugurált, de a gyakorlati életben — a meghiúsult kísérletek tanúsítása szerint — a megyék különböző területi, népességi- és kivált adófizetési, gazdasági és forgalmi viszonyai miatt kivihetetlennek bizonyult azon irány nyal, melynél fogva a törvényhatósági közigazgatás költségei az állam hozzájárulása mellett, a megyék által önmegadóztatás utján lettek volna hordozandók: azon másik — nézetem szerint egyedül helyes — elvet emeli érvényre, hogy miután a közigazgatás részint közvetlenül, részint közvetve állami functiót képez, annak költségei az állami pénztárból fedeztessenek, vagyis, hogy — mint a múlt ülésszakban benyújtott törvényjavaslathoz csatolt ministeri indokolásban kifejezve van —a megyék akként legyenek javadalmazva, hogy javadalmazásuk keretében azon eszközök, melyek teendőik pontos és gyors ellátására elkerülhetetlenül szükségesek, a lehetőségig rendelkezésükre álljanak. Szükségesnek tartom e helyen hangsúlyozni a törvényjavaslat azon czélzatát is, hogy az —• mint erről az annak kiegészítő részét képező melléklet számadatai tanúságot tesznek — az egyes megyék javadalmazásaiban tényleg létező nagy különbségeknek legalább részbeni kiküszöbölésével, azok között helyesebb arányokat hoz létre, nemcsak, de — mint a múlt ülésszakban benyújtott indokolás kiegészítő részét képező táblázatokból kitűnik — az egyes megyékben érvényben levő, divergens tiszti javadalmazásokat is, nem ugyan egy egységes központban — mi a bizottság nézete, szerint nem is volna helyes — de bizonyos fokozatokban összehozni, egyöntetűbbekké tenni igyekezik, A törvényjavaslat másik lényeges alapelvét a megyei törvényhatóságok önkormányzati jogának kiterjesztése és hatályosabbá tétele képezi. Hogy az önmegadóztatás joga, mint az önkormányzat egyik leglényegesebb feltétele és követelménye a megyei törvényhatóságokat a létező jogállapot szerint is tettleg megilleti, ahhoz semmi kétség sem férhet ugyan, de ha meggondoljuk, hogy újabb közigazgatási alaptörvényünk az 1870. évi XLIL törvényczikk e részben csak nagyon hézagos és hiányos s inkább városi törvényhatóságra vonatkozó rendelkezéseket tartalmaz, ha fontolóra vesszük, hogy a megyék „a közigazgatási-, árva- és gyámhatósági kiadások fedezéséről" ez ideig évenként alkottatni szokott törvényczikkek által pótadó kivetésétől azon czélokra időről időre eltiltatnak s hogy a törvényhatóságok, mint a gyakorlati élet tanúsítja, a törvény által kényszeritöleg előirt vagy megengedett pótadókat ide nem értve, más helyi érdekű czélok tekintetében is csak ritkábban s inkább kivételes esetekben jutottak azon helyzetbe, hogy az államjavadalmazási, vagy más törvényhatósági alapokban fedezetet nem találó szükségleteik kielégítéséről önmegadóztatás utján gondoskodhassanak : nem szenvedhet kétséget, hogy a megyék az önmegadóztatási jog gyakorlása tekintetében ez idő szerint igen szűk korlátok közé vannak szorítva, tehát,, amegyék háztartásáról" szóló törvényjavaslat, midőn megengedi, hogy a megyék közigazgatási, közlekedési, közgazdasági, közművelődési és jótékonysági czélokra a kormány előleges hozzájárulása nélkül