Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-187

JJ0 t 187. országos filc? javaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául készséggel elfogadtuk, sőt megmutattam részemről a jóakaratot az által is, hogy nem igen oppugnáltam, hogy a kormány álljon a kiállítás rendezésének élén. Azt hiszem, hogy a jóakarat ezen kettős jelzése elég nyilvános; azonban részemről ellenmondást látok abban a jóakarat tekintetében, hogy mintegy ki látszik zárva lenni a nyilvánosság. Szerintem ez épen nem áll: minél több világosság, mehr Lieht, amintGöthe mondja, annál jobb. (Helyeslés balfelől.) Ezt szeretném itt is. Hanem a nrinister ur azt mondja, hogy ő dobszóval verebet nem akar fogni. Én, t. ház, a magyar iparosokat nem akarom verebekkel tractálni, legalább is egy jó kövér pulykát szeretnék fogni a kiállítás által, a mit ugy értek, hogy a magyar iparosoknak akkora hasznuk és nyereményük legyen ugy tudományilag, mint anyagilag a kiállításból, a, mint viszonylik a kövér pulyka a verébhez. Részemről mindenkor a nyilvánosság barátja voltam, parlamenti légkörben mozgunk, a mely légkör megkívánja a világosságot a legnagyobb mértékben, akkor tisztulnak az eszmék. Ha a t. minister urnak azon intentióiból, melyeket jelzett, nincs kizárva, hogy kelet és délfelé iparunknak tért szerezzünk, azonban a nyugottól tartózkodjunk, a mennyire ez a magyar iparra elnyomólag hat; ha ez az intentió, akkor ezt bátran ki lehet mondani, hanem hát itt utunkban áll megint a közösügy, a közös vámterület, hogy a cseh oroszlánnal nem merünk összeágaskodni. A t. minister urnak igen rövidre terjedt jóakaratos és verebes indokolása által nem érzem magamat megnyugtatva és arra ösztönözve, hogy elállják módosítványomtól, mely minél nagyobb világosságot akar ezen ügybe behozni és miután a minister ur a további felvilágosítást megtagadta, én az első szakaszt oly módon óhajtom szövegezni, hogy ha már a külföld kizárásáról vagy bevételéről tüzetes nyilatkozatot nem kapunk, jó, hát essünk túl a kérdésen, de az első szakaszt ehhez képest következőleg kívánnám módosítani: az első szakaszt ezen szövegezésben „ 1885-ben Budapesten országos általános kiállítás tartatik" elfogadva, még hozzá a következő toldást ajánlom: „külföldi termékek és készítmények a kiállításból kizáratnak, egyedüli kivételt képezvén e tekintetben a magyar állami illetőségű művészek által, ámbár külföldön készített képzőművészeti tárgyak.

e (Helyeslés halfélől.) Teszem ezen kivételt azért, a mint már jeleztem, hogy a műcsarnok minél vonzóbb és becsesebb termékeket, készítményeket magában foglaló legyen, hogy igy Munkácsi, Litzen-Mayer és más külföldön élő jeles hazánkfia művei ne essenek a jelzett tilalom alá, de sőt hogy ezen számukra felállított kivételek rájuk nézve megtiszteltetés lévén, ők ez által is ráfebruár 12. 18S5. birassanak, hogy örökbecsű műveiket ide beküldjék és ez által kiállításunkat a külföldről jövő látogatók előtt annál vonzóbbá tegyék. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: Fel fog olvastatni a módosítvány. Fenyvessy Ferencz jegyző (olvassa a módositványt.) Hegedűs Sándor előadó: T. képviselő ház! Én a módosítást nem fogadhatom el, mert az a kiállítás egyik czélját veszélyezteti. Maga a t. képviselő ur, a ki indokolta és előterjesztette a módosítást, azt mondotta bevezető beszédében, hogy ő maga sem zárkóznék el az elől, hogy némely czikkek behozassanak a külföldről; csak a mennyiben ezek a magyar iparnak ártalmára lennének, szeretne biztosítékot szerezni, hogy ily czikkek nem fognak bebocsáttatni. Bevezető beszédében tehát a képviselő ur maga is coneedálta, hogy esetleg hasznára válhatik a kiállításnak, hasznára válhatik a kiállítás végczéljának: a magyar ipar fejlődésének az, ha azon hiányok, melyekben a magyar ipar még leledzik és azon fokozatai az előhaladásnak, melyet a magyar ipar még el nem ért, a kiállított tárgyakban bemutattatnak és ez által a kiállítás mintegy kiegészíttetnék, tanulmány tárgyát képezhetné iparosainkra nézve s igy azok ízlése, tanulmánya terjedvén, fejlődvén, igen természetes, hogy lényegesen elomozdittatnék az iparkiállítás czélja. Legyen meggyőződve a t. képviselő ur, hogy ezen szempont, a melyet bevezető beszédében legalább röviden említett — és azt hiszem, nem csalódom, ha ezt ily módon interpretálom — sokkal helyesebb és a kiállítás czéljának sokkal inkább megfelel, mint azon merev visszautasítás, melyet módosítványa tartalmaz. (Helyeslés jőbbfélöl.) Mert ezt még azzal a válaszszal sem indokolhatja, melyet az igen t. minister ur az ő első felszólalására adott. Miután a t. képviselő ur első felszólalásában garantiákat kivánt arra nézve, hogy a hazai iparnak nem fognak hátrányára és kárára válni a külföldről esetleg bebocsátott egyes czikkek, azt hiszem, e tekintetben jobb garantiát adni nem lehet, mint a melyet a minister ur felhozott, hogy t i. magukra az iparosokra lesz bizva jóformán, hogy mit bocsássanak be, tehát azok kritikájától fog függni, hogy miféle külföldi vagy osztrák czikk bocsáttatik a kiállításra. Már pedig saját érdekeinek védelmére mindenki maga legilletékesebb. Ha tehát e tekintetben valami biztosíték kívántatik, azt hiszem, nagyobb biztosítékot adni, mint a melyet a minister ur adott, e tekintetben nem lehet. És ha következetes akar maradni a t. képviselő ur azon első állításával, miután a garantia igy olyformán adatott meg, bár rövid szavakban, — de azt hiszem, nem a phrásisoktól, nem a sok beszédtől függ a dolog érdeme, hanem attól, hogy az meg legyen mondva — (Helyeslés jobbfelől) ha