Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.
Ülésnapok - 1881-187
187. omágos iiiés február 12. lbS>U. 103 nak — ennek ntját leginkább a kormány fogja tudni, mely a kiállítás élén áll — megengednők, hogy a budapesti kiállításon résztvehessenek, azon kilátást nyernők meg, hogy akeleti tartományokból nagyszámú látogató jönne a kiállításra már esak azért is, hogy saját kiállított tárgyaikat megszemlélhessék és ez alkalmat nyújtana arra, hogy kedvet kapjanak a kevésbé drága magyar ipartermékek, butorneműek és asztalos-munkák megszerzésére; s ez által Boszniába, Ruméliába és Albániába butorkivitelre módunk lenne. Nagyon kívánatosnak tartom tehát, hogy az osztrák tartományok, Morva- és Csehország s Bécs ipara iránt kifejtett aggadalmára nézve, továbbá a kevésbé kifejlett iparú keleti szomszédainknál a magyar ipartermékek számára nyitandó piacz iránt a minister ur indokolásában foglalt kissé homályos passust egy nyilatkozatával megvilágosítani szíveskednék. A minister urnak e nyilatkozatától teszem függővé, hogy az 1. §-hoz módosítást ajánljak-e vagy ne; mert ha azon intentiók vezetik, melyek az én szemem előtt lebegnek, akkor felesleges lesz betoldásom, ellenkező esetben álláspontomból kiindulva, betoldást kell javaslatba hoznom. Ugyancsak a törvényjavaslat indokolásában szó van arról, hogy nemcsak kizárólag közgazdasági és ipari ezikkekből álljon a kiállítás, hanem egyúttal közoktatási, művészeti stb. tárgyaknak is tér nyittassák. Erre nézve is óhajtok megjegyzést tenni. Ezen szempontot csak üdvözölnöm és helyeselnem lehet a törvényjavaslatot és pedig^a tapasztalás terén, a Németországban, Belgiumban s más országokban létesített kiállítások tapasztalatai nyomán. Azt tapasztaljuk ugyanis, hogy ily kiállításoknál, mint pl. közelebb Nürnbergben is, a gyári szövő és ipari készítményeken s mezőgazdasági czikkeken kivül, ott voltak a műcsarnokok a legjelesebb műtárgyakkal s közoktatási tanszerekkel. Minden polgárosult államnak kötelessége, hogy a cultura eszközeit, a rajz és tanszereket ne mellőzze. De általában azt tapasztaltam, hogy a látogatók nagy tömege, mely jobbára iparosok és mezőgazdákból áll, a saját szakmájabeli czikkek özönének szemlélésében kifárad, enyhülést keresni mindnyája a műcsarnokba megy és ott a műtárgyakban egy darabig gyönyörködvén, újult erővel jön néhány óra múlva vissza speciális stúdiumához. Ezért szükséges a kiállításon a műcsarnok s ezért kell a művészeti tárgyakat jól megválogatva, ha nem nagy számban is, ott elhelyezni. De továbbá nekünk különösen szükségünk van arra, hogy már jövedelmi szempontból is, de hazánk ipari és mezőgazdasági tárgyainak a külfölddel való megismertetése szempontjából is, lehetőleg mentől több külföldi utazót ide vonzzunk országos kiállításunk megszemlélésére. Fájdalom, Nyugat-Európában hazánk felől e tekintetben még mindig balfogalmak uralkodnak. Ugyanis a nyugateurópai utazók, a mint az úgynevezett kis tourt megteszik, azt hívén, hogy a civilisatió határa Bécs városáig terjed, rendesen Bécsből visszafordulnak. Ebben legnagyobb bűnösök a mi kedves szomszédaink, az önök kedves barátai, az osztrákok s különösen a Magyarország által táplált Bécs. A bécsi hotelierek, mintha kötelességöknek tartanák, igyekeznek az angol, franczia, belga utazókat elriasztani attól, hogy Budapestre jöjjenek s azt tanácsolják nekik, hogy a Semmeringen át menjenek Olaszországba. A legtöbbet le is beszélik s csak azok tévednek el hazánkba, kik az úgynevezett nagy tourt megcsinálják s igy Budapestről a Vaskapun át utazva, Konstantinápolyt óhajtják meglátni. (Halljuk!) Én ugy tudom, hogy ez nem az én egyéni nézetem, hanem mindazoké, kik igyekeznek azon, hogy az európai utazókat egyáltalában itt láthassuk. De az itt járt angol iparos-társulat tisztelt elnöke maga is kifejezte ezt. Őket is le akarták beszélni a Budapestre való jövetelről bécsi jóakaróink. Az országos kiállítás alkalmát fel akarván használni arra, hogy ezen balvéiemény minél előbb el legyen oszlatva és minél több nyugat-európai utazó vonzassák hazánk fővárosába: nézetem szerint ennek elérésére nem elég az ipar- és mezőgazdasági kiállítás, mert az angol utazó azért, hogy azon angol ipart meglássa, nehezen fog ide jönni, hanem ha azt olvassa a hírlapokból, hogy például Munkácsy, Zichy Mihály, Benczúr, vagy LitzenMajer egy-egy festményt állítanak ki a műcsarnokba, el fog jönni egyedül Munkácsyért, Zichyért és a többiért. Ezért tehát igen óhajtanám s kérem és figyelmeztetem a t. minister urat, hogy a közoktatásügyi minister úrral együtt, különösen nagy súlyt méltóztassanak fektetni a műcsarnokra. Ha az nem nagy terjedelmű lesz is, de ha lehet, világhírű hazánkfiai által készített művekkel díszittessék és igy vonzó legyen az idegen utazó közönségre. Azonban az elsőrendű festmények mellett ezen műcsarnokban természetesen helyet kell foglalni a műszaki, építészeti rajzoknak és mintáknak. Ezeknek nagy tömegben kell ott jelen lenni. S e tekintetben én csak helyeselhetem azt, hogy az országos mérnök-egylet az intéző bizottság tagjai közé vétetett föl. Azonban tekintettel a nürnbergi, kiállításra, ezt elégségesnek nem találom, hanem óhajtanám, hogy még az országos műegyetemi tanács is meghivassék és egy taggal képviselve legyen, mert valamint a bajor képzőművészeti akadémia és technica, sőt a felsőbb reál- és rajziskolák tetemes és tanulságos rajz- és műszaki felvételeket állítottak ki Nürnbergben, úgyszintén kívánatos volna, ha nálunk is igy történnék ez. Általában a műcsarnokban a festészet és más képzőművészeti ágak mellett súlyt óhajtanék fektetni a műszaki rajz kiállításra is. E tekintetben
