Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-187

104 187, országos ülés február 12. 1888. Mzom, hogy hazánk szégyent nem vall, mert ezen ágban, tudomásomszerintmeglehetősenlépést tartva haladunk a nyugat-európai államokkal. Hogy hazánk iparágainak legkifejlettebbjei, a melyek a magyar nevet dicsérettel árasztják az egész continensen, mint a porezellán-, a niajoliea-, a fayence-ipar, Fischer, Zsolnay czégnek Európaszerte hires gyártmányai a műcsarnokban, mert a művészet és az ipar között átmenetet képeznek, lehetőleg nagy tömegben állíttassanak ki, erre gondjának kell lenni a kormánynak. Bátor vagyok a minister ur figyelmét egy oly mfíágra is felhívni, a mely némileg magasabb fokánál fogva már a művészethez tartozik. Fájdalom, nálunk ez most pangásban van; de hajdan virágzott és a tökélynek igen nagy fokára volt emelve, értem a régi magyar műötvösséget. A régi magyar émaille transylvanic név alatt ismeretes Európában. A mit manap e téren kiállíthatunk, műbecs tekintetében nem versenyezhet a régivel. Azonban ma is vannak egyes czégek, mint az Egger-czég, a mely az émaillirozás és a mtíötvösség terén a magyar ízlést felébreszteni iparkodik és már is szép jövőre jogosító iparműveket produkál. Nem tudom, hogy a műötvösséget illetőleg minő véleményben van a minister ur és nem tudom, mi a kormány intentiója. Az-e, hogy csakis a jelenleg élő és működő művészek és iparosok által készített művek állíttassanak ki, vagy pedig az, hogy iparosainknak alkalmuk nyíljék az ötvösséget és aranyművességet tanulmányozni a régi magyar műötvösség nyomán? Nem tudom, hogy nem idegenkedik-e attól, hogy, a mint ez másutt is történt, egy-egy szekrény díszesebb műötvös-munka a régibb korból kiállittassék ? Hogy ha ezt nem ellenzi, a jelzett okból talán nem ártana, hogy ha aministerium a múzeum igazgatóságával egyetértőleg a múzeumból kiválasztaná styl és időszak szerint azon tárgyakat, a melyek tanulmányozás czérjábó! kiállítandók lennének. Eszmekép vetem azt fel s a minister ur cselekedjék belátása szerint. Ha a kormány vállalkozott az országos iparkiállítás élére állani — a mit részemről nem helytelenítek, mert néki áll rendelkezésére a legtöbb eszköz arra, hogy a kiállítás minél sikerültebb legyen — ha már élére állott annak: soknemtí kötelességet vállalt egyszersmind magára. Reménylem, tökéletesen tisztában van azon kötelességek iránt, melyeknek némelyikét az imént bátorkodtam a fentebbiekben jelezni. Még más irányban is bátorkodtam felhívni a minister ur figyelmét, különösen arra, hogy az iparosok és ipartársulatok által a vidéki iparra nézve már jó előre tájékozólag méltóztassék hatni a kiállítás jellege iránt. Nevezetesen tudom én azt jól, hogy hazánk ipara nincs már primitív állapotban, legalább a főbb ágakra nézve nem. Azonban mégis távolabb vidéken fekvő kis városokban — holott azokban is akad imitt-amott egy jelesebb iparos — most is találkozunk olyféle, szerintem egészen hibás felfogással, hogy a kiállítások arra valók, hogy azokban holmi bizarr különlegességek állíttassanak ki. Tapasztaltuk ezt magyar vidéki kiállításoknál, majdnem mindenütt, hogy igen sok kézműiparos büszkélkedett azzal, hogy roppant munkával hosszú időn keresztül készített 250—300 frtos czifrán kihimzett parasztszűrt állított ki. Megvallom, ezt nem tartom practicusnak, hanem azt akarom, hogy igyekeznének inkább a gyakorlati élet igényeinek megfelelő, ízléssel és solide kiállított műtárgyakat kiállítani, a bizarr és különlegességektől lehetőleg tartózkodva, mert csakis igy fogjuk elérhetni azon czélokat, melyeket az előadó ur és az indokolás is jelzett. (Helyeslés a szélső tálon.) Továbbá tekintettel egy ususra, vagy inkább abususra. mely hazánk iparosainál és az ipargyártmányok iránt fennáll: igen kívánatosnak tartanám, hogy a tárlaton jutalmakat kiosztandó jurynak oly utasítás adatnék, hogy ők tartozzanak a legnagyobb mértékben ügyelni arra, hogy a megjutalmazandó tárgyak, iparkészítmények, vagy termények valóban hazánk területén készíttettek és termeltettek legyen. Ugyanis akárhány hírneves czég van Budapest fővárosában olyan, a mely mint hazai készítményt adja el árúit, pedig jól tudják az illető szakférfiak, hogy egy darabka sem készül itthon, hanem Bécsben vagy Brünnben és az illető czég csak elárusítója a bécsi vagy brünni nagy gyáros czégnek. Egészen elhibázott dolog lenne országos kiállításon ily álhazai készítményeket ruházni fel kitüntetéssel és jutalmakkal. A juryk lesznek leginkább hivatva arra — a melyekben hazai iparosok, gyárosok mint tagok részt vesznek — hogy tudván az illető kiállító czég efféle viszonyait, melyeket jeleztem, az olyan kiállított tárgyakat, habár különben jutalomra érdemesek, a melyekről alapos gyanú forog fenn, hogy nem magyar készítmények, egyenesen zárja ki a versenyből és jutalmakból. (Helyeslés halfélől.) így fogjuk csak elérni hazai iparunk fejlesztését, a mennyire lehet, ezen kiállítás által. Midőn tehát t. ház, ezek előrebocsátása után kijelenteném, hogy igenis általánosságban elfogadom a jelzett indokoknál fogva az előttem fekvő törvényjavaslatot: felkérem az igent, földmívelés-, ipar- és kereskedelmi minister urat, hogy különösen az 1. §. és annak indokolása iránt a külföldi tárgyak kiállításának megengedése körül fenforgó ellentétre, melyet jelezni bátorkodtam, méltóztassék talán néhány szóval felvilágosítást nyújtani; s egyáltalán azokra vonatkozólag, a melyekre nézve szerencsém volt figyelmeztetéseimet és aggályaimat előadni, kegyeskedjék ezen utóbbi aggályokat eloszlatni.