Képviselőházi napló, 1881. X. kötet • 1883. február 1–márczius 8.

Ülésnapok - 1881-187

187. ersiáges llés február 12. ÍSSS. 99 Kiadatik a mentelmi bizottságnak tárgyalás •é» jelentéstétel végett. Az elnökségnek egyéb előterjesztése nincs. Napirend előtt Krisztinkovich Ede képviselő ur kivan személyes kérdésben felszólalni. Krisztinkovich Ede: T. ház! A szombati ülésben a kérvények tárgyalásakor Csorna kerület t. képviselője következőket mondta beszédjében: „Hogy a kormány megbízottjai sohasem tudtak méltányosak, igazságosak lenni, irányunkban, kik nemcsak, hogy nem ragaszkodtak a hiteles nivellirozáshoz, azt be sem várva, kimentek a helyszínére, alku tárgyává tették, sáfárkodtak, alkudtak a tapasztalatlan néppel, és nem ritkán egy másik vidék kárára és rovására történt a megállapodás és a boldogtalan nép még örült, ha egy vagy két osztályt sikerült neki lealkudnia. — Közbeszólás: Krisztinkovich Ede! — Igenis az volt a mester, nem akarok senkit sem sérteni. És azokat a birtokokat nemcsak, hogy nagy részben kicsempészték az ártér alul, hanem a legkedvezőbb osztályokba, t. i. a 6-ban alkudták ki és a mi birtokaink, hála istennek, még mindig szárazon vannak, de nincs kizárva, hogy a malomgátak eltávolítása következtében a legelső alkalommal azok is viz alá nem kerülnek*. En nem tudom, Csorna kerület képviselője honnan vette az adatokat, de a mi azokat illeti, a mik reám vonatkoznak, bátor vagyok a következőket constatálni: én a kormány közege soha nem voltam. 1878-tól egészen a mostani képviselőválasztásig voltam a Rába-szabályozó társulatnak három évenkint megválasztott igazgatója és azon 13 milliónyi tervet, meg azon ártérfejlesztési nivellirozást, a mire épen a kerület képviselője hivatkozott és igazságosnak jelez, azt az én igazgatásom vezetése alatt Meiszner Ernő szakértő vezérmérnöknek technicus működésével létesítettem. A terv, az ártér fejlesztése és így az osztályozás is az én vezetésem, személyes működésem alatt az egész 346,000 holdra létesíttetett, még pedig akkor, mikor maga a Rábaszabályozó társulat autónomicus működésében volt. Létesíttetett pedig az 1871 : XXXIX. t.-ez. 15. §-ához képest nem 30 napi felszólamlás, hanem 1878. június 1-étől 1878. november 20-áig tartott felszólamlással, mely felszólalás alkalmával a szolgabirák, alispán stb., szóval a nyolcz érdekelt törvényhatóságok tisztviselői utján, ezenkívül a társulat részéről külön és minden egyes község és minden egyes 50 holdas birtokos felszólittatott, hogy tekintse meg a terveket, ártérfejlesztést és szólaljon fel. A műszaki munkálatok és ezeken alapuló osztályozások semmi néven nevezendő önkénykedést meg nem engedtek, mert azok tökéletesen a társulat alapzatai és a műszaki felvételek alapján létesíttettek. De constatálom, hogy Tóth [Antal ártérbirtokos ur a felszólamJók közt nem volt. A felszólalások letárgyaltattak, elintéztettek és a felszólamlási határidő bevégeztével, 1878. november 20-án a társulat közgyűlése az ártérfejlesztést és az osztályozást jogérvényesnek nyilvánította és 1879. február 20-án maga a Rábaszabályozási társulatnak közgyűlése épen Tóth Antal képviselő ur testvérének, Tóth Bálintnak elnöklete alatt kimondotta, hogy a társulat az ügyek vitelét autonóm utón tovább nem folytathatja és kéri a kormányt, hogy kormánybiztost rendeljem ki. Á kormánybiztos kirendeltetett 1879. ápril 5-én. Attól kezdve a kormánybiztos működése föltételeztetett a törvényhozástól, hogy ugy járjon el, mint a Kőrös völgyén vagy Tisza vidékén. Hogy miért nincs a szabályozás keresztülvitelére a mai napig intézkedés téve, azt az illetők jobban tudják, mint hogy itt fejtegetni kellene. De a mint mondám, a mesterre nézve, bármicsoda adatja van Tóth Antal képviselő urnak, méltóztassék ezt itt az ország színe előtt ezennel kijelentett és elvállalt, erkölcsi és anyagi felelősségem alatt, akár mint részrehajlást, akár mint visszaélést annak illető törvényes utján megtorolni s egyenesen a büntető törvények határai között engem megtámadni. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Tóth Antal: Félremagyarázott szavaim helyreigazítása végett kívánok szólani. Azt a t. képviselő ur sem tagadja, hogy az osztályokra nézve alku tárgyává is volt téve azok egyes része és én csak azok ellen szólaltam fel és nem saját személyemre nézve, mint ártérbirtokos, hanem azon birtokostársaim érdekében, a kik magasabb osztályba jöttek, mint kellett volna és igy megkárosittattak. (Helyeslés a szélső balon.) Elnök: Verhovay képviselő ur a házszabályokra hivatkozva kivan felszólalni. Verhovay Gyula: T. ház! A házszabályok megsértésének esetét kötelességem a t. ház tudomására hozni. (Halljuk!) Tegnap a mentelmi bizottságban több képviselőnek mentelmi ügye volt tárgyalás alá kitűzve, a többi között Istóezy, Incze, Bartha Miklós képviselő uraké és az enyém. Először Istóezy képiselő ur sajtóügyi mentelmi ügye forgott szőnyegen. Alig hogy megkezdődött a tárgyalás, Istóezy képviselő ur írásban adta be indokait, a melyek alapján ő zaklatást lát az esetben. A mint ezt beadta, a tanácskozás kezdetét vette, hogy vájjon felolvasható-e, vagy nem ezen önigazolási irat és a mint megkezdetett efelett a tanácskozás, a mentelmi bizottság elnöke intett Istóezy és Incze képviselő uraknak és —> mintha félig-meddig nekem is szólt volna — hogy távozzanak a teremből, mintha valami tizek tanácsa itélt volna szegény Istóezy feje felett. Az említett két képviselő ur kiment, én nem, mert tudtam, j hogy minő jogot adnak nekem a házszabályok.