Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.
Ülésnapok - 1881-168
íftS. országos ülés jannír 18. 1883 gy kereskedelmi törvény értelmében készülvén és bíróilag helybenhagyatván, ezeket újabb módosítással megváltoztatni nem lehet. Megengedem, hogy ennek ellenében az előadó ur financiális szempontból indulva ki, igy okoskodhatik, mi azonban a takarékpénztáraknak, mint hazai hitelintézeteknek érdekében, ezt lehetetlennek tartjuk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) HegedÜS Sándor előadó: Bocsánatot kérek, t. ház, de köteles vagyok kijelenteni, hogy a t. képviselő ur az én szavaimat félre értette. Én nem vádoltam a képviselő urat, hogy módosítványával a kereskedelmi vagy nem tudom én melyik magánjogi törvényt forgatja fel. Én azt mondtam, hogy az a tan, hogy egyes intézetek alapszabályaival szemben nem lehet intézkednie a törvényhozásnak, ez az, a mely szól a kereskedelmi és minden törvény meghozása ellen, a mely ez intézetekre alkalmaztatik. Én ezt állítottam, sem többet, sem kevesebbet, (Helyeslés jobbfelöl.) Ferenczy Miklós: T. ház! A törvényjavaslat indokolása, az igen t, előadó ur által benyújtott pénzügyi bizottsági indokolás és az itt szóval előadott indokolások nem tisztázzák határozottan, hogy kinek a terhére czéloztatott ezen új adótörvény. Azonban maga a törvényjavaslat határozottan azt mondja, hogy a gyümölcsözés végett elhelyezett tőkékből folyó jövedelem adóztatik meg. E szerint ezen adó terheli azon tőkebirtokosokat, kik akár gyümölcsözés végett, akár takarékossági szempontból az egyes intézeteknél elhelyezték tőkéiket. Minthogy ezen adó a tőketulajdonosokat terheli, önként következik ebből az is, hogy tehát a minő politikai jogok járnak az adófizetéssel, ugyanazon jogok azon tőketulajdonosok javára számítandók be. Már pedig a harmadik szakasz azt mondja, hogy a tőkék birtokosai ezen jövedelmöket bejelenteni nem kötelesek. Azt mondja továbbá, hogy azon tőkék jövedelmei után esedékes adókat közvetlenül az illető intézetek kötelesek befizetni és azt mondja végül a következő szakaszban is, hogy a kifizetett kamatokról egy kimutatást tartozik az illető adóhivatalnak bemutatni és ez által igazolva van, hogy sehol arra mód és alkalom nincs, hogy meg lehessen tudni, hogy kik voltak azon tőkebirtokosok, a kiknek tőkéje után fizettetett ezen adó és ennél fogva nincs alkalom arra sehol, hogy az illető tőkebirtokosok az általuk hordozott teher arányában politikai jogokat élvezhessenek. Másfelől az a hátrány jár ezzel, hogy akárhány tökebirtokos van, a ki nem akarja az ezen adó fizetése után járó politikai jogokat élvezni és inkább lemond ezen jogról, csakhogy ne firtassanak, tudakozzanak jövedelmei és adója után. Ennél fogva ezen két érdek kiegyenlítése szempontjából azon módosítványt vagyok bátor indítványozni, a mely, azt hiszem, mindkettőt felöleli, hogy azon tőketulajdonosok, a kik fizetik ugyan az adóösszeget tőkéjük kamata után és akarják is élvezni azon jogokat, a melyek ezen adófizetés után járnak, élvezhessék ezt az által, hogy jogosítva legyenek kimutatni azon adóöszszeget, a melyet tőlük az illető pénzintézet levon, de ne legyenek egyszersmind annak kitéve, hogy a pénzintézet okvetetlenül kimutassa ezen adóösszeget. Minthogy a pénzintézetek ezen működésükben a kincstár meghatalmazottjai, melyek ugy tekintendők, mint bármely közegei a kincstárnak, az elöljáróságok vagy városi hivatal, a mely meg van bizva a kincstár által az adó beszedésével, nézetem szerint, hamar e pénzintézetek szintén megbízatnak az illető adó beszedésével, fel kell egyszersmind jogosítani őket arra, hogy az ezen adó levonásáról kiállított bizonyítvány, igazolás birjon legalább annyi hitelességgel, hogy az adófizetők ezen igazolás alapján követelhessék ezen adó beszámítását azon alkalommal, midőn a politikai jogok élvezete czéljából az adók egybeszámittatnak. Ennél fogva a következő módosítványt nyújtom be. (Olvassa): „Jogosítva leend minden tőketulajdonos az illetékes pénzintézet igazolása alapján követelni, hogy az őt megillető tőkekamat után levont adó részére beszámtitassék a politikai jogok gyakorlata czéljából készítendő adók egybeszámításánál." Elnök: A módosítvány fel fog olvastatni. Fényvessy Ferencz (olvassa) .• Hegedűs Sándor előadó: T. ház! Az 1875: XXIX. t.-cz. értelmében, mint méltóztatnak tudni, eddig a takarékpénztári betétek adómentesek voltak; tehát e czímen politikai jogokhoz senki sem juthatott, t. i. adót nem fizetvén, igen természetes dolog, választói jogra sem számíthatott oly tényért, a mely reá nézve e tekintetben nem létezett. De ezen törvénynek ezen intézkedése által az eddig politikai jogokat élvezett egyén jogai meg nem szoríttatnak, t. i. azok az adók, a melyek alapját képezték eddig a politikai jognak, nem érintetnek és természetes dolog, hogy a mily feltételek alatt bárki e hazában politikai jogot szerzett, azok a feltételek megmaradnak ezután is. Én azt hiszem tehát, hogy különösen az ily törvényben, a mely tisztán és kizárólag mégis csak adótörvény s a melynek végrehajtásával a pénzügyminister van megbízva, egyátalában nem való ilyen dispositió, a mely oly törvényjavaslaton akar módosítást tenni, a mely magában véve jogmegszorítást nem tartalmaz. (Helyeslés a jobboldalon.) Ugron Gábor: T. ház! Elfogadom Lázár Ádám t. képviselőtársam indítványát azon okból, mert intézeteinknél az évnegyedenként való kamatok kiszámítá pénzintézeteknél egyátalában
