Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-168

86 IfiS. országos, ttlé* janui'ir IS. 1SS-Í. első hazai takarékpénztár, másfelől a marosvásárhelyi takarékpénztár alapszabálya, melyek a kereskedelmi törvény értelmében szerkesztetvén, a törvényszék által helybenhagyattak és igy a pénzkezelésre nézve irányadók. Nézetem szerint tehát nehezen megengedhető az, hogy ily pénzügyi művelet ötletéből törvényen alapuló alapszabályok felforgatt ass an ak. Mit mondanak e tekintetben ezen alapszabályok? Csaknem az egész országban létező Összes takarékpénztáraknál ezen szabály áll. A kamatok félévenként, júliusban és januárban fizettetnek ki, a fel nem vett kamatok a tőkéhez csatoltatnak és tovább kamatoztatnak. E szakaszban, mely a pénzügyi bizottság javaslata szerint szövegeztetett, az mondatik, a mi jelenleg is fentartandónak hangsúlyoztatott,hogy a pénzintézetek a kifizetett kamatjövedelem összegét évnegyedenként tartoznak kimutatni. De első tekintetre is kitűnik, hogy ez nemcsak zavarná a kezelést, hanem újabb és újabb számításokat tenne szükségessé a takarékpénztáraknál, melyek akkor, midőn már is egy törvény következtében a jövedelem egy részétől megfosztatnak, még az évnegyedes számítások elkészítése végett a személyzet szaporítására is kényszerítve volnának. Különben nincs semmi összefüggés arra nézve, hogy a tőkésített kamatok félévenként, a kifizetett kamatok pedig évnegyedenkint mutattassanak ki. Azt hiszem, hogy ha nem akarjuk a takarékpénztárak helyzetét még nehezíteni és a takarékpénztárakat újabb költségbevonni, legegyszerűbb, hogy ha mind a két tételt összevonjuk és kimondatnék, hogy Julius és január végén történjék a kimutatás. Másik czélja felszólalásomnak az, hogy miután kimondatik, hogy a takarékpénztárak jogosítva vannak az adót a kamatokból visszatartani, itt határozottan magánjogi kérdés szabályoztatnék. Hogy miként avatkozhatik a törvényhozás abba, hogy visszatartathassék-e a kamat vagy ne, hogy ez miként ^zabályoztassék a takarékpénztárak részéről, azt helyesnek nem tartom. Mindezeknél fogva bátorkodom a következő módosítványt benyújtani, mely módosítványlényegileg átalakítja az egész §-t. A második és harmadik kikezdés helyett teendő: „A kifizetett és tőkésített kamatok összegét félévenként minden Julius és január hó utolsó napján a pénzügyminister által rendeletileg szabályozandó módon a kir. adóhivatalnak kimutatni és az ezen kamatok után a második §. értelmében járó adót egyidejűleg beszolgáltatni." Ajánlom módosítványomat elfogadásra. (Helyeslés a szélső balon.) Hegedűs Sándor előadó: A módosítványt nem fogadhatom el. Az indokolásra is több észrevételt vagyok kénytelen tenni, mert a képviselő ur oly tanokat hirdetett, melyek, azt hiszem, hogy az • általános államjogi fogalmakkal nem egyeztethetők össze. Legelőször is azt bocsátotta közre a t. képviselő ur, hogy a törvényhozás respectálni tartozik az egyes intézetek alapszabályait. Ha például Piripócson alkotnak egy alapszabályt, hogy a törvényhozás ne intézkedhessek a maga souverain joga szerint az ország érdekében, azt nem engedhetem meg. Méltóztatott továbbá állítani — és azt hiszem, hogy ez is gyökeresen téves nézet, — hogy a takarékpénztárak minden dolga egészen magánjogi ügy, a törvényhozásnak abba beleavatkoznia nem lehet. Ebből az következnék, hogy semmiféle czímen és semmiféle jogon a törvényhozás azokkal szemben nem tehetne semmit; akkor nem lett volna joga a kereskedelmi törvényt hozni, nem lett volna joga az illetékszabályt hozni és az adótörvényeket megalkotni. Ezen tanból szorosan az következik, hogy a törvényhozás semmi, hogy az államnak nincs souverainitása, hogy nem intézkedhetik. De maga az indítvány is, azt hiszem, nemcsak igénytelen nézetem szerint, téves nézetekből származik, de a szakasz intentiójának félreértésén alapul. Ha egyszer ki van mondva, hogy az évenkénti adó csakis a kifizetett kamatok után jár, természetes dolog, hogy erőszak ezen intézeteken ezen rendszabály által nem törteink, mert a mint nekik evidentiában kell tartani könyveiknél fogva a kifizetéseket, úgy igen természetes dolog, az azok után járó adót is egyszerűen kiszámíthatják. Különben e tekintetben az intézetekkel szemben nem súlyosbítás, hanem a mostani állapothoz képest lényeges javítás történik. El méltóztatott feledni azt, hogy a mostani 3% illetéket havonként és a havonkénti kimutatások után 14 nap alatt kötelesek az illető intézetek az adóhivatalnak beszolgáltatni. Ha tehát most megváltoztatjuk a dolgot s azt mondjuk, hogy nem havonként, hanem csak a tényleg effectuált kamatok után évenként, a tőkésített kamatok után pedig félévenként adják be az illető intézetek a kimutatást és ez alapon az adót lerójják: azt hiszem, nem történik semmi erőszak alapszabályaikon, nem történik semmi igazságtalanság, sőt a mostani kezeléshez képest igen lényeges könnyítés áll elő. Ajánlom a törvényjavaslat eredeti szövegét és nem fogadom el a módosítványt. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnöki Lázár Ádám képviselő ur félremagyarázott szavainak helyreigazítása czéljából kér szót: Lázár Ádám: T. ház! Az előadó ur, ugy látszik Piripócsból indulván ki, magának azt az előnyt követeli, hogy csak ő forgathatja fel a szabályokat, a mennyiben módosítványomat merőben a törvényeket felforgatónak jelezte. Ezt az állítást nemcsak határozottan vissza kell utasítanom, mert ilyesmit nem mondottam, de sőt határozottan kiemeltem azt, hogy az alapszabályok a