Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.
Ülésnapok - 1881-167
74167. •rsságos áléi január 17. 1883. törvényjavaslat az ország összes hitelintézményeit, úgyszólván hitelszervezetét, lényegében támadja meg. Ez volt az állítás, a mely körül, azt hiszem, az egész vita forog és épen azért kötelességemnek tartom, különösen erre tenni meg igénytelen észrevételeimet. Ezzel kérdés függ össze, hogy milyen a teher, mely e törvényjavaslatban követeltetik és k ire háramlik az. Szóval ismét vissza kell térni a repercussio kérdéséhez, az áthárításhoz. T. barátaim e tekintetben nem mondhatom, hogy egész következetesen jártak el állításaikban, mert némelyek egészen egyoldalulag visszatértek azon állításra, hogy a betétek fognak visszavonulni, tehát az egész teher erre háramlik. Ugy gondolom, hogy mások meg arra fektették a fősúlyt, hogy a kölcsönök fognak drágulni és ennek következtében az uzsora terjed. Nézzük mind a kettőt, tehát ne is térjünk vissza azon, azt hiszem, méltányosabb és igazságosabb, sőt talán a gyakorlati életnek is megfelelőbb álláspontra, hogy nem egyoldalulag egy tényezőt síijt e teher, hanem bizonyos eloszláson fog keresztülmenni, minélfogva egyenként a teher megosztatván, az csökken. Mondom ne is térjünk erre, hanem maradjunk az egyoldalú felfogás mellett. Maradjunk amellett, hogy vagy a betétet sújtja egészen, vagy pedig a kölcsönt terheli egészen. Hogy ez utóbbi állításra reflectáljak, először, mint méltóztatnak tudni, az ország összes takarékpénztárában 350 milliónyi frt betét van. A takarékpénztárak tehát ezzel a pénzzel dolgoznak-, sőt nemcsak ezzel a pénzzel dolgoznak, hanem merem állítani, a visszleszámítolásnál fogva körülbelől összesen véve 600 millió frtnyi pénzzel dolgoznak. Tehát miről van szó ? Mondjuk azt, hogy a törvényjavaslatban foglalt egy milliónyi teher következtében azon 600 milliónyi kölcsön, melyet adnak, fog terheltetni egészen. Ha ezt ki méltóztatnak számítani, ha az összes betéti összeg után vesszük a tételt, akkor 0-28 0 / 0 lesz a teher; ha pedig az összes forgalmi tőke, a 600 milliónyi összeg után vesszük, akkor 0 , 16°/o-kal fogna a kölcsön drágulni. Mert ez igen egyszerű dolog és azt hiszem, hogy az az állításom igaz, hogy a teher, a mely valamely hitelműveletre reásulyosodik, az egészre reánő, nem pedig annak egyes részére és ha ennek következtében az egész terhet reáhárítjuk a kölcsönre, ha nem is vesszük azt, hogy a forgalom többször megforgatja az összeget, hanem a rendelkezésre álló összeget vesszük s arra rójjuk ki a terhet, azon esetben kitűnik az, hogy száz frtnyi kölcsön 28—16 kral lesz drágább az adó következtében. Hogy aztán e miatt miképen lehet az uzsora terjedésére következtetni, a kölcsönvevők, iparo- i sok, kereskedők, földbirtokosok tönkretételéről I beszélni, vagy a hitelszervezet megrontására következtetni ; ezt nem tudom belátni. Vegyük a másik álláspontot, azt, hogy nem igy áll a dolog, hanem a betétekre súlyosodik az egész teher. Ezen esetben a legrosszabbat feltéve, félszázaléknyi különbözet mutatkozik. De hiszen ez a különbség majd minden harmadik, negyedik hónapban előfordul hitelviszonyaink egyszerű megingatása következtében. És mit tapasztalunk? Azt-e, hogy akár a főrárosban, akár a vidéken visszavonatnak a betétek, méltóztassanak tenni negyedévi, félévi vagy évi összehasonlítást és az bizonyos, hogy bizonyos fractára nézve kitűnik az, hogy rövid időre visszavonatik, de rendesen ugyanazon rövid idő alatt, ugyanazon leszállított kamatláb mellett, ismét visszakerül a betét a takarékpénztárba. És én épen e körülményre fektetem a fősúlyt. Azonban az is állíttatott, hogy az az adó tulajdonkép nem is helyes, mert nem mondja meg, hogy kit sújt. T. ház! Én nem akarom azon vádnak kitenni magamat, hogy e kérdésben azon álláspontot, melyet képviselek, elhanyagoltam volna, kötelességem megtenni észrevételeimet a felhozott érdemleges megjegyzésekre; a tárgy fontosságát kiemelnem is szükséges, mert hiszen ezt mindnyájan eléggé hangsúlyozták. Az a fontos észrevétel tétetett, mondom, hogy a törvényjavaslat nem őszinte, sőt nem is direct adó, mert nem mondja meg, mire súlyosodik ez a vád, az áthárításra támaszkodik és egy képviselő úr pedig épen oly messzi ment, indirect adónak nevezte. Ezen elnevezés felett nem bocsátkozom vitába, nekem más fogalmaim vannak az adók definiálása körül, azonban a törvényi avaslat 2. szakaszára hivatkozom, a mely őszintén megmondj a,\ hogy „azon összeg után, mely a tőkék kamatai czímén kifizettetik, vagy a betevő javára a tőkéhez hozzáiratik, 10°/o fizetendő tőkekamat- és járadék-adóul", tehát a tárgy az alap, a melyre nehezedik, meg van mondva, épen úgy, mint a ház-, föld- ésmásközvetvetlen jövedelmi adóknál, de azt, hogy az áthárítás által mi lesz belőle, azt nem mondhatja meg senki, sem a törvény, sem az indokolás, a mint nem mondhatni meg más adóknál sem. Még a hozadéki adóknál, melyek tisztán a tárgyhoz tapadnak, meg lehet mondani, hogy mi az, a mire súlyosodik, de a jövedelmi adóknál ez lehetetlen, mert az áthárítás által ez a viszonyok szerint változik. És a ki azon indokolásokból indul ki, melyeket a minister ur, vagy a pénzügyi bizottság mondott, igen természetes, hogy felcserélheti a tárgyat az áthárítással és ez minden adónál elmondható ; de ha a tárgy definiálva van, akkor a direct adó követelésének megfelel, mert világosan ki van mondva benne az, hogy mire vettetik ki, mi adja meg annak mértékét. Adónál ennek biztossága és arányossága a fődolog. De Győry t. kép-
