Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-167

167. orsxáges ülés január 17. 1883. 73 lében a birtokos osztálynak a hitelt. Gondoljanak vissza t. képviselőtársaim, mi volt ott a váltóüzlet procedúrája? A legelső neveknek Pesten — meg tudom nevezni őket — kiknek gyermekei nagy uradalmak birtokában vannak, az első hazai takarékpénztárban váltóik csak ngy fogadtattak el, ha egy bejegyzett pesti kereskedő forgatta. És ezek —némely része most már királyi tanácsos, nem tartozik feladatomhoz megnevezni őket — 2%-ot fizettettek maguknak minden prolongatio alkalmával a négy hónapos váltóért háromszor egy esztendőben azért, hogy azon nagybirtoka urak váltóit forgassák. De voltak a választmány tagjai köztt is oly individuumok, kikre nézve aztán kisült a takarékpénztárnál, hogy honoráltatták magukat azért, hogy az illetők váltóit pártfogolják. Ezeket szépen epurálták lassanként és egy lépést tett előre az első hazai takarékpénztár akkor, a mikor annak mostani igazgatója, Simoncsics halála után megválasztatott, mely szerint a bejegyzett kereskedőre többé szükség nem volt, hanem egyik aláírónak mulhatlanul pestmegyei birtokosnak kellett lennie. Ekkor a birtokos osztály kiszabadult a 2%-os járom alól, mert ezek a pestmegyei birtokosok itt a vendéglőben valóságos giróbankot állítottak fel kicsinyben s minden birtokos befizetett mikor pénze volt és pestmegyei giráltathatta a váltót. Alig két év múlva ez is megszűnt és az mondatott, hogy bárhonnan az országból, bármely megyéből jöjjön a váltó, jónevíí embernek aláírása hitelt érdemel. így emelkedett az első hazai takarékpénztár, migegy kézzel osztotta a birtokos osztálynak a pénzt könnyű szerével olcsó kamatra, hogy a terményszerzés, a mely minden uzsoránál roszabb, mert annak kulcsát kiszámítni^senki sem képes, hogy ugy szabaduljunk meg azon nyomasztó bilincsek alól, melyek az árú szerződés melletti pénzteremtés focusát képezték és ugy az uzsorától ; és ezt tisztán csak az első hazai takarékpénztárnak köszönhetjük. Később, mikor a vidéki takarékpénztárak keletkeztek, az mondatott, hogy a kamat 8 — 10'Vu, a beiratási költség 2% és minél kisebb városokban keletkeztek ez apró takarékpénztárak, annál nagyobbak voltak a járulékok. Most, mióta meghozatott a törvény, hogy 8%-nál nagyobb kamatot szedni nem lehet, mit tapasztalunk a vidéki kis takarékpénztáraknál? A betevő kap 6%-ot, a ki kiveszi, az fizet 87»-ot és ez a többlet állítja elő a regiere szükséges Összeget és azután jut, ha marad a részvényeseknek. Ha most t. ház, a betéti könyvek megadóztatnak, lejebb fog szállni a betevő haszna s a betevő csak akkor fogja berakni pénzét, ha kénytelen lesz, ha pedig nem, pénzének más elhelyezést keres és akkor félek, hogy a mint Győry Elek t. barátom mondotta, az uzsora még inkább meg fog honosodni hazánkban és nagyobb és nagyobb KSPVH, STÁPLÓ. 1881 —84. IX. KÖTET. mérvben fog terjeszkedni és méltán elmondhatjuk, Magyarországnak nemcsak népe, a ki veszít vele, hanem a takarékpénztárak is, hogy a t. kormány és a t. pénzügyminister ur mostoha, igazságtalan és közgazdaságilag is veszélyes politikát ííz akkor, a mikor ily törvényjavaslatot megszavaztat. Ezen okoknál fogva nem fogadom el a törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés balfelöl.) Elnök: T. ház! Szólásra senki sem lévén feljegyezve, ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Szó illeti még a bizottság előadóját és Helfy Ignácz képviselő urat, ki indítványt adott be. Hegedűs Sándor előadó: Tisztelt ház! (Malijuk!) Méltóztassanak egy kis türelemmel lenni, mert a tárgy fontos és igen erős vádak hozattak fel ezen törvényjavaslat ellen, amelyekre nézve kötelességem némi észrevételt tenni. Előre bocsátom azt, hogy azon álláspontot, a melyet b. Prónay Dezső és Győry Elek t. képviselőtársaim elfoglaltak, leginkább értem és méltányolom ; mert ők az adónak méltányosságát elismerték, de egyszerűen politikai okokból, a kormány iránti bizalmatlanságból azt ezen kormánynak megszavazni nem akarják. Ez természetes dolog; ez ellen kifogást tenni egyáltalán nem lehet és igy ez állásponttal foglalkozni nem is tartom szükségesnek. Helfy Ignácz képviselő ur már azonban tovább ment. 0 egy határozati javaslatot adott be, a melyben a következő igen figyelemre méltó szavak tartalmaztatnak: „Azon intézeteit támadja meg ezen törvényjavaslat az országnak, melyeknek önálló nemzeti bank hiánya mellett egyedül köszönhető, hogy sikerült iparunknak némi lendületet adni és népünk nagy része az uzsora pusztításaitól megmentetett." Ezen szavaknak különösen azért tulaj donitok nagy fontosságot, mert pártnyilatkozat levén, azt hiszem, egész mértékükben és súlyukban latolhatok meg és igy ha következtetem abból azt, hogy némi ellenmondást tartalmaz mindazon indokolásokkal, a miket ugy t. képviselőtársam, mint az ellenzék többi szónokai az ország kizsarolt voltáról, koldusbotra jutásáról említettek, akkor mindenesetre igen illetékes czáfolatnak kell azt elfogadnom. Mert ha t. képviselőtársam most elismeri, hogy iparunk és földmívelésünk némi lendületet nyert: akkor okvetetlenül igen alaposan czáfolja meg azokat, a kik csak is kiszivattyuzásról és koldusbotra jutásról tudnak beszélni. Ha elismeri azt, hogy a lakosság nagy része az uzsora körmeitől meg van mentve: akkor legnagyobb részben azon indokokat czáfolja meg, a melyek e törvényjavaslat ellen is felhozattak; azonban természetes dolog, hogy a gyakorlatban nem erre fektette a súlyt, hanem azon állítására, hogy e 10