Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-167

72 H»7. arszágos ülés január 17. 1883. sem látom a javaslatban, melyek mellett egyáltalán eszmében ily adó elfogadható volna, ez is indokot képez rám nézve, hogy ne szavazzam meg a törvényjavaslatot még általánosságban sem. Méltóztassanak még megengedni, hogy reflectáljak a t. pénzügyminister urnak még egy tegnapi kijelentésére. (Halljuk!) Én azt hiszem, lehetne állítani, hogy ezen adó áthárítása az adósokra vagy meghagyása azoknak vállain, a kikre az a törvényjavaslat szerint tulaj donképen vetve van, leginkább fordulhat elő azon takarékpénztáraknál, melyek nem törődnek rénomméjukkal, hanem csak a haszonnal. Ezt lehet állítani és viszont azt is lehet állítani, hogy ha vidéki takarékpénztárak voltak különösen azok, melyek itt összegyülekeztek és felszólaltak ezen adó helytelensége ellen, ezzel egyáltalában nem adtak okot a pénzügyminister urnak azon kijelentésre,melyet tegnap hangoztatott. Azt méltóztatott t. i. mondani, hogy igen, hiszen ellenezték e takarékpénztárak ezen adót, de ott épen a legsolidabbak nem voltak képviselve. Én azt tartom, i hogy ugyanily felfogás szerint lehetne mondani azt is, hogy épen a legkevésbé solidak nem voltak képviselve, mert hiszen azok nem sokat törődnek sem avval, hogy esetleg az uzsora kamatok nagyobbak lehetnek, sem azzal, hogy milyen a közgazdasági hatásuk, hanem egyszerűen csak a zsebükkel. Vagy viszont azt is lehetne mondani, hogy lehetnek takarékpénztárak, melyek azért nem jöttek el, mert azt tartották, hogy utóvégre nem jó a kormánynyaí ellentétben lenni és a kormányjavaslatok felett kritikát mondani, mert meglehet, hogy akkor nem részesülünk abban a nagy szerencsében, hogy a kormány pénzeket helyezzen el nálunk. Nem mondom, hogy mind ez igy van, de azt mondom határozottan, hogy az sem helyes, a mit a t. pénzügyministerur mondott; mert abból, hogy ki vett részt, ezt elkárhoztatni és abból, hogy melyik takarékpénztár szólalt fel ellene, azon takarékpénztárnak a soliditására vagy soliditás ellenes voltára következtetést vonni nem lehet. (Helyeslés a szélső balon.) S ezt veszélyesnek is tartom és véleményem szerint ezen kijelentésikertestvére annak, melylyel ad. pénzügyminister ur egész általánosságban uzsorával bélyegezte a takarékpénztárakat, megbélyegezte^oly hibával, melyet ha valaki felhoz, kötelessége volna rámutatni az illetőre, akire azt a bélyeget rásüti. A t. pénzügyminister ur ezen nyilatkozata nemcsak jogosultnak nemtalálható,hanem károsnak vagyok kénytelen mondani, mert azon helyről egész általánosságban mindazon intézeteket, melyek az ő javaslatát nem helyeselték, a melyek kárkoztatólag nyilatkoztak solidellenes'' eljárással vádolni, semmi egyéb, mint ezen kérdést is a kortespolitika terére vinni s azt állítani, hogy csak az a solid pénzintézet, a mely kormánypárti. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ha van oly takarékpénztár, mely nem szolid, a mely uzsoráskodik, méltóztassék azt megmondani, hogy melyik az. Én azon takarékpénztárak közt is, melyek jelen voltak, tudok megnevezni olyat, melyről a t.1 pénzügyminister nr nem fogja mondani, hogy insoliditás vádja alá esik, tudok olyat, mely épen a takarékpénztáraknak feladatát legnagyobb mértékben szemelőtt tartotta és midőn a krach veszedelme az országban mindenfelé dúlt, akkor is minden perczben folytonosan teljesítette fizetéseit és megszorult embereknek rendelkezésére bocsátotta pénzeit; melylyel a legszívesebben üzleti viszonyban állnak a legtekintélyesebb intézetek, melyek a pénzügyminister ur szerint is solidak. Ez az orosházi takarékpénztár. S én, miután azon intézet itt nem védheti magát, mint azon kerületnek képviselője, ezen vádat visszautasítom. Kijelentem ezután ismételten, hogy a törvényjavaslatot általánosságban sem fogadom el. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Németh Albert: T. ház! (Halljuk !) Minden törvényjavaslatnak, mely a képviselőház elé benyujtatik és tanácskozás^ tárgyát képezi, természetesen az a sorsa, hogy az el is fogadtatik, mert hiszen különben a klub retortáján nem is bocsáttatott volna keresztül. Minden ilyen adóemelő törvényjavaslatnak genesise az, hogy a t. minister ur annyira karó közé van szorítva rósz fmánczpolitikánk következtében, hogy kénytelen a kősziklából is akárhonnan pénzt kipréselni. Mert ha nem igy volna, akkor a t. pénzügyminister úrtól valóságos roszakaratú eljárás volna ily törvényjavaslatot beterjeszteni. Ép ugy vagyok at. előadó úrral, Hegedűs Sándor t. képviselőtársunkkal. Ö már valóságos első eminentiát érdemel az előadói tisztben, különösen, a hol adóemelésről és a legodiosusabb természetű adóemeléséről van szó. (Ugy van! a szélső balon.) S ez onnan deriválható, hogy ő azon nagy buzgalommal támogatja a párt uralmát és ennek támogatására mindenünnen újabb és xijabb adó préseltetik. (Derültség a szélső balon.) Ugy vagyok vele, mint a szentírásban Jób patriarcha a haragos istenséggel: Hova fussak a a te szellemed elől és hova meneküljek arczod elől? (Nagy derültség a szélsőbalon.) A mint ő abban a kisebb rostrumban helyt foglal, tudjuk, hogy a vers vége az, hogy fuss, vagy fizess. Mi futnánk is szívesen, de fizetni kell. A takarékpénztárakra nézve legmostohább és legigazságtalanabb ezen eljárás. Legigazságtalanabb azért, mert lehetetlen, hogy a hálaérzetnek ne adjak kifejezést az ország színe előtt a takarékpénztárak jótékonysága, apai gondoskodása, bölcsesége irányában, melyet leginkább mi, a birtokos osztály tapasztaltunk az 50-es években 1852-től kezdve, a hol tisztán a hazai első takarékpénztár, mely akkor a hazában egyedül eminenter állott, törte meg a jeget, hogy megerősítse saját kébe-