Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-167

!67 ©rsaágos ülés január 17.188.1 57 „Mondatott, hogy helytelen volt azon fellépésem, hogy uzsorával vádoltam az országban levő összes intézeteket. Nincs kezemnél azon beszédem, de méltóztassék megengedni, nem hiszem, hogy egyáltalában minden intézetet mondtam volna, ezt nem mondhattam; de tény az, ezt constatálom ma is, ezt senki sem tagadhatja, hogy vannak intézetek, a melyek 5%-ra kapnak pénzt és ők 10''A,-ra adják ki. Hogy ezt kárhoztatni lehet és ezek védelmére e helyemen is kelni nem fogok és ezen eljárást közgazdasági szempontból is rosszalom, azért csakugyan nekem szemrehányást tenni nem lehet." Minthogy a t. pénzügyminister urnak nem volt kezében az ő október 12-én mondott felszólalása, bátor vagyok összefüggés kedvéért azt is felolvasni. Midőn ugyanis az 1883. évi államköltségvetési előirányzatot beterjesztette, jelezte egyúttal a különböző beterjesztendő törvényjavaslatokat és a jelenleg napirenden lévő törvényjavaslatra nézve azt mondotta: „Méltóztatik tapasztalásból tudni azt, hogy az országban levő sok takarékpénztár oly nagy üzleteket csinál, hogy több százezerre menő tiszta jövedelme van, azon felül oly osztalékot ád, hogy az évi osztalék túlhaladja az eredetileg befizetett tőkét. (Ugy van!) S méltóztatik tudni, vannak az országban — nem akarom mindnyáj okra érteni — de vannak takarékpénztárak, melyek egész rendszeres uzsoráskodást folytatnak. (TJgy van!) És midőn a földbirtok olyannyira meg van terhelve adóval, nem találom igazságosnak, hogy a jövedelem ezen neme ne adóztassék meg és azért erre nézve is javaslatot lesz szerencsém előterjeszteni." Miután a t. pénzügyminister ur sem az október 12-ki, sem tegnapi felszólalása alkalmával, ugy látszik, még távolabbról sem tudta megmondani és minden statistikai adatok daczára nem jutott biztos tudatára annak, hogy melyek legyenek azon pénzintézetek és miféle értelemben űzik azt az uzsoráskodást és mennyiben szárnyalja túl az osztalék az eredetileg befizetett részvénytőke-öszszegeket, a mennyiben tény az, hogy legnagyobb részt a részvények harmadik és tizedik kézben lévén, azok jóval drágábban jutottak hozzá, semhogy az eredetileg befizetett összegeket lehetne irányadóul venni; de bármikép legyen is, az áll, hogy ezen szintén meg nem nevezett kivételek és általában a takarékpénztárak ellen emelt uzsoráskodási vád bizony nem mutat egy higgadt, megfontolt államférfiúi nyilatkozatra és minthogy ez által a takarékpénztárak iránt megrendítette azon hitet és bizalmat, a melylyel ily jóravaló intézetek iránt a kormánynak is viseltetni és azokat védeni kell, lehetetlen itt kifejezésre nem juttatni és megmondani okát azon forrongásnak, mely a takarékpénztárak körében keletkezett, a midőn a vidéki pénztárak, számszerint 175-en az ország fővárosában ezen törvényjavaslat ötletéből és ellenében értekezletet tartottak. Ugyanis a t. pénzügyminister urnak épen az imént felolvasott kifejezése szolgáltatott okot ezen értekezlet megtartására. Látva és tudva, hogy miután ilyen kikapott phrasissal lön felizgatva a takarékpénztárak ellen az országban a közvélemény, bármennyire is igyekezzenek azok az ellenkezőt, az igazságot bebizonyítani, nem fog az sikerre vezetni, ennélfogva a takarékpénztáraknak ilyen méltatlan megtámadtatása ellen kötelességünk itt a házban nyíltan és határozottan tiltakozni. Ugy látszik t. ház, a kormány ily kisszerű törvényjavaslatokkal szándékozik az államháztartás egyensúlyának helyreállítását elősegíteni; de legyen szabad e részben gróf Széchenyi István szavaira hivatkoznom, a ki egykor azt mondotta, hogy apró vizipuskákkal nagy tüzet eloltani nem lehet. A t. pénzügyminister ur az ilyen törvényjavaslatokat mindenesetre olyanoknak tekinti, a melyek által nézete szerint, legalább az újabb költségvetés keretén belől, az úgynevezett rendes szükségletek rendes fedezéséről gondoskodni lehet és ez által képzeli elérhetőnek azon magasabb, uem pénzügyi, hanem csakis politikai czélt, hogy majdan az lij választások alkalmával az államháztartás egyensúlyának ilyetén helyreállítására hivatkozva, újabb és meglehetősen nyomatékos kortesfogással állhasson elő. Ez azonban a helyzetnek igen elítélendő mérve, a melyet nem fogadhat el a képviselőháznak azon többsége, mely az államháztartás egyensúlyának valódi helyreállítását nem ily apró műveletekkel, hanem gyökeres, alapos és rendszeres intézkedésekkel véli létesítendőnek. Miután e tárgyban az előttem szólt képviselők, különösen Helfy Ignácz, Gaal Jenő és b. Prónay Dezső t. képviselőtársaim szakavatottan kifejtették és kimutatták a törvényjavaslat világos hátrányait; miután továbbá ezen törvényjavaslat mellett nemcsak a kormánypárti sajtó nem szólalt fel pártolólag, hanem még a kormánypárt padjairól sem emeltek egyetlen szót sem ezen törvényjavaslat védelmére, a t. pénzügyminister felszólalása pedig csakis hivatalos kötelességbői eredőnek tekintendő, mert ugy a maga, mint pártjának meggyőződése az ily veszélyes intézkedéseknél háttérbe szorulni kénytelen: ugyanazért, meg lévén győződve arról, hogy ezen törvényjavaslat elfogadása esetében, valamint az ipar, kereskedelem és földmívelés érdekei lényeges kárt és hátrányt fognak szenvedni, úgyszintén a pénzforgalom, különösen a vidéken a szűkebb és drágább pénz miatt válságossá fog válni, én azt el nem fogadhatom, mint a mely csak az államháztartás egyensúlya helyreállításának ürügyéül szolgál. Megengedem azt, hogy különösen a fővárosi intézetek ezen törvényjavaslat által nincsenek érdekelve, mert itt van elég olcsó pénzforrás. Épen 9*