Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-166

166 országos ülés január 16. 1883. 5 9 kisebb tőkék, hogy mennyi nagyobb és mennyi kisebb betett tőke van, hogy ebből a képviselő ur mit akar következtetni, azt megvallom, nem értem. Nem tartozom azok közé, a kik a statistikai adatokat semmibe sem akarják venni, mert azt szeretem, ha a meglevő tények figyelembe vételével constatáltatnak az adatok. Azonban általános adatok nyomán következtetést vonni nem lehet, mert csakugyan nem lehet eltiltani senkit attól, hogy a más nevére betétet ne tegyen és igy nem lehet tudni, vájjon ugyanazon egyén nem A, B, vagy C névre rakta-e be betéteit, valamint nem lehet tudni azt sem, hogy ha 2000 frtot tett be, azt egy öszszegben, vagy négy könyvben tette-e be. így tehát ezen adatok alapján nem lehet azt kimutatni, hogy mennyi tétetett be a nagyobb és mennjd tétetett be a kisebb tőkéből. Mondatott, hogy helytelen volt azon fellépésem, hogy uzsorával vádoltam az országban levő összes intézeteket. Nincs kezemnél azon beszédem, de méltóztassék megengedni, nem hiszem, hogy általában minden intézetet mondtam volna, ezt nem mondhattam; de tény az, ezt constatálom mais, ezt senki sem tagadhatja, hogy vannak intézetek, a melyek 5%-ra kapnak pénzt és ők 10°/°-ra adják ki. Hogy ezt kárhoztatni lehet és ezek védelmére e helyemen is kelni nem fogok és ezen eljárást közgazdasági szempontból rosszallom, ezért csakugyan nekem szemrehányást tenni nem lehet. (Helyeslés jóbbfélöl.) Mindezek alapján kérem a t. házat, méltóztassék a javaslatot elfogadni. (Helyeslés jóblfelöll.) B. Prónay Dezső: T. ház! Engedjék meg, hogy a tárgyalás alatt levő törvényi avaslatra nézve saját álláspontomat igen röviden indokoljam. (Halljuk! a szélső baloldalon.) Azt tartom, hogy e törvényjavaslat sem Ítélhető meg, ha azt kiragadjuk azon financiális politikából, a melynek az egyik alkatrésze, nem ítélhető meg izoláltan, hanem összességében kell bírálni a kormánynak pénzügyi politikáját, melynek e törvényjavaslat is következése. Hogy a kormány politikáját nem helyeselte saját álláspontjából ezen ellenzék a jelen ülésszak alkalmával, annak legélesebben azzal adott kifejezést, hogy a költségvetést általánosságban sem fogadta el. Ily körülmények között, azt hiszem, következetlenség volna elfogadni egy oly törvényjavaslatot azok részéről, kik az ellenzéken foglalnak helyet, a mely törvényjavaslat szoros összefüggésben áll magával a költségvetéssel, alkatrészét képezi a kormány financiális politikájának, (Helyeslés a szélső baloldalon) ha ugyan tervszerű politikának lehet nevezni, hogy ugy mondjam, azon kisérlettevést, a kísérletek azon összegét, melyeket a kormány pénzügyi politikának nevez. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Én tehát t. ház, az általános tárgyalás alapjául sem fogadom el a szőnyegen levő törvényjavaslatot, azonban ki kell jelentenem, hogy magát azon alapeszmét, mely a törvény benyújtásánál a kormány szemei előtt lebegett, magát azon eszmét, hogy a gyümölcsözés végett elhelyezett tőke nagyobb mértékben rovassék meg adóval, mint a hogy eddig volt hazánkban, ezen eszmét én magát helyeslem és ha látnám, hogy ezen eszme felhasználtatik egy oly pénzügyi politika támogatására, melytől én sikert várok, az esetben igenis megfelelően formulázva egy oly javaslatot, mely azon elvből indul ki, hogy a takarékpénztári betétek megadóztassanak, hajlandó volnék elfogadni. De a ma fenforgó körülmények közt, midőn nézetem szerint minden új adóemelés, vagy új adóról szóló törvényjavaslat megszavazása egyszersmind bizalmi szavazatnak is volna minősíthető, vagy talán félremagyarázható: én e törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául sem fogadom el. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Krisztinkovich Ede: T. ház! (Felkiáltások: Holnap!) Elnök: T. ház! Ha a képviselő ur hosszasabban kivan szólani, akkor talán jobb lenne már most félbeszakítani a tárgyalást és azt holnap folytatni ; ma pedig a minister urak válaszolnának és pedig először a ministerelnök ur Istóczy Győző képviselő ur interpellátiójára. (Halljuk! Halljuk!) Tisza Kálmán ministerelnök: (Halljuk!) T. képviselőház! Méltóztatnak rá emlékezni, (Halljuk!) hogy Istóczy Győző képviselő ur ámult napokban egy interpellátiót intézett hozzám, melynek tartalma a következő: (olvassa): 1. Van-e tudomása a t. ministerelnök urnak azon, több budapesti lap által is közölt tényről, hogy gr. Wimpffen, párisi osztrák-magyar nagykövet, a ki m. é. decz. 30-án Paris egyik utczáján főbelőtte magát, b. Hirsch bankárhoz intézve egy levelet hagyott hátra, melyben a szerencsétlen nagykövet Hirsch bárót egyebek közt azzal vádolja, hogy a monarchia keleti vasúti politikájára vonatkozó hivatalos eljárásában őt is megvesztegette s hogy ö, a nagykövet, a monarchia érdekei ellen elkövetett ezen bűnének tudatában adja meg önmagának a halált? 2. Való-e gróf Wimpffemiek ezen, először a berlini „Deutsehes Tageblatf-ban közölt levelében foglalt azon állítása, hogy ő az utolsó órában ezen ügyről Kálnoky gróf külügyministerhez egy általános jelentést intézett? 3. Szándékozik-e a t. ministerelnök ur ezen egész ügyben a háznak jelentést tenni s egyúttal a közös külügyi kormánynál oda hatni, hogy ezen feltűnést keltő ügyben a legszigorúbb vizsgálat rendeltessék el? T. ház! Midőn ezen interpellátió megtétetett, rögtön is válaszolhattam volna azt, hogy ezekről tudomásom nincsen és hogy határozottan meg vagyok győződve, hogy maga azon berlini „Deut_