Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.
Ülésnapok - 1881-166
F,g 166. országos ölés január 16. 1883. intézkedésekkel annyiban ellentétben áll — mert mindenesetre sokkal kedvezőbb a helyzet, ha az illetők nem fizetik a contemplált adót — a válasz, melyet adtak volna az intézetek, előre tudható volt 8 igy azok előleges megkérdezése alig vezetett volna czélra. De t. ház, miután ezen törvényjavaslat már régebben nyújtatott be, az illető intézeteknek volt alkalmuk a kérdés fölött tanácskozni. Méltóztatnak tudni, hogy volt is ily országos tanácskozmány összehiva s azon az illető intézetek nyilatkoztak is. Ezen országos összejövetel alkalmából egy tény volt constatálható, az, hogy a legtekintélyesebb és legsolidabb intézetek ezen tanácskozmányban nem vettek részt; de annál inkább részt vettek azon intézetek, melyeknél a különbözet az általuk fizetett és általuk szedett kamatok közt rendkívül nagy s a melyek azon kedvező helyzetet, a melyben jelenleg vannak, továbbra is szerették volna fentartani. De azt mondják, t. ház — és ez a tárgyalás folyama alatt többször ismételtetett — hogy van más mód is: a pénzintézeteknél á tiszta jövedelmet, az osztalékot kellene megadóztatni. Az én felfogásom szerint t. ház, ezen eljárás nem lett volna helyes, mert praemiumul szolgált volna az intézeteknek a rósz kezelésre és a drágán, a rosszul administrált intézeteket, melyek kevesebb osztalékot fizetnek, előnyben részesítette volna más solid intézetekkel szemben. Azért ezen intézkedést nem tartom helyesnek. Elvileg különben a törvény már is kimondotta, hogy az elhelyezett tőkék után adó fizetendő, mert az 1868. törvényben ki volt ez mondva. Hogy ez tényleg életbe nem lépett, annak az az oka, hogy az eddigi intézkedés alapján gyakorlatilag kivihetetlen volt a jövedelem kipuhatolása, hogy ez lehetséges legyen, épen ez iránt foglal magában intézkedést ezen törvényjavaslat. De t. ház, nem is új és nem is egyetlen ezen intézkedés, mint a melyet csakis mi inauguráltunk volna és melyhez hasonló sehol másutt nem léteznék ; mert létezik más államokban is, létezik a szomszéd Ausztriában, hol a takarékpénztárak működését ezen adó egyáltalában nem teszi lehetetlenné. De a főkérdés csakugyan az, vájjon ezen intézkedés lehetetlenné teszi-e a takarékpénztárak működését vagy sem? Az én felfogásom szerint akkor, midőn az arány a kivetendő adó és az intézetek által fizetett osztalék közt szerintem oly kedvező, hogy az általuk fizetett osztaléknak a legtöbb intézetnél 2—3 százalékát teszi, némelyeknél meg, a nagyobb forgalommal biroknál, 5—6 százalékát: akkor ezen fizetendő adó semmiesetre sem tesz oly nagy összeget, hogy az intézetek működését lehetetlenné tenné. Hogy ki fogja fizetni ezen adót, azt előre meghatározni csakugyan nem lehet, mert ez függ a körülményektől, a helytől, hol az intézet működik és a eonjuncturáktól. Lesznek helyek, idők, hol majd a betevők, majd az intézetek, majd a kölcsönvevők fogják fizetni; de e tekintetben bizonyos normativumot megállapítani nem lehet, mert, mind mondám, erre sok körülménynek van befolyása. De ha kimondatnék is ezen törvényjavaslatban, hogy ez vagy amaz tartozik az adót fizetni, a kezelés körül annyi módja van az intézeteknek az áthárításra, hogy egyik-másik módon bizonyosan sikerülne nekik az áthárítás. Helfy képviselő ur azt mondotta, hogy nem fogja ezen adót fizetni sem az egyik, sem a másik, hanem viselni fogja a terhet mind a három. Hát t. ház, ha csakugyan ugy lesz, hogy mind a három fogja fizetni, akkor legigazságosabban, legarányosabban fog a teher eloszlani és akkor az érdekeltek közül mindegyikre kevés fog a teherből hárulni. De ezen törvényjavaslatban még egy igen nagy kedvezmény is foglaltatik minden más jövedelem után fizetett adóval szemben, mert itt nem teljes 10 százalék fizettetik, mint más jövedelem után, hanem csakis 7 százalék, a többi 3 százalékot az intézetek fizetik nyugtabélyeg illeték fejében, a mi eddig is fizettetett, tehát az is lényeges kedvezmény, hogy nem teljesen veszi igénybe az állam a jövedelem ezen nemét. De vannak igen sok más kedvezmények is, melyek az intézeteknek egymásközti viszonyát a kamatfizetés tekintetében szabályozzák, a mennyiben az intézetek által egymásnak fizetett kamat nem esik adó alá, a mi szintén tetemes előnyt képez. Mondatott, hogy a takarékpénztárak nagy osztalékot 1 fizetnek és ezért akarja az állam őket megróni. Én nem tartom rósz néven vehetőnek, ha helyes kezelés mellett az intézetek gyarapodnak és nagy osztalékot adnak részvényeseiknek; de ha csakugyan áll, hogy nagy osztalékot adnak, akkor mégis ezen nagy osztalék mellett egy csekélyebb százalékát mindenesetre könnyebben fogják fizetni adó fejében, mint más polgára az országnak. (Helyeslés jobbfelöl.) De azt mondotta G-aal képviselő ur, hogy az osztalék, melyet az intézetek fizetnek, igen csekély, legfellebb 8%-ra tehető. Ennek ellenében hivatkozom azon kimutatásra, melyet a pénzügyi bizottság előterjesztett. 322 intézet közül 50van,amely 10°/o-on alul és 271, a mely 10%-on felül, olyan pénzintézet pedig, a mely 20°/«-on felüli osztalékot ad, 123 van. Ebből tehát az következik, hogy ezen osztalék mellett ezen adót meg lehet fizetni. (Helyeslés jóbbfelöl.) Azon adatot, melyet Graal képviselő ur az aradmegyei pénzintézetekre nézve előadott, hogy mily j arányban állanak ott a betéteknél a nagyobb és
