Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.
Ülésnapok - 1881-166
166 országos filé* január 16. ISS3. 57 ország nem oly gazdag, hogy a pénzes ember kénytelen legyen pénzét olcsón elhelyezni, mert talál még akár Budapesten, akár a vidéken első helyen betáblázni azt, hanem azon intézkedését, melyet Gaal Jenő képviselőtársam beszéde végén csak mellékesen említett és a melyre a közönség nagy súlyt fog fektetni és a mely abban áll, hogy mig eddigelé a kormány rendeleti utón eltiltotta a pénzügyi közegeknek, hogy a betevőknek nevei után tudakozódjanak, ezentúl a törvény 4. §-ában világosan ki van mondva, hogy felhatalmaztatik az adófelügyelő, hogy a pénzintézetek által neki előterjesztett adatok helyességéről minden módon meggyőződjék, tehát turkálhat a könyvekben és megnézheti minden egyes betevőnek a nevét. Ezen egy körülmény elegendő ok arra, hogy a betevők nagy részét visszariassza, mert a magánember nem szereti, ha mások abba a helyzetbe tétetnek, hogy vagyoni állapotukat az utolsó garasig kiszámíthassák. (Igás! Igaz! a szélső haloldalon.) Ezentúl annál kevésbbé fogja pénzét betenni, mert azt fogja mondani, hogy ha az adófelügyelő meg fogj a tudni, hogy nekem valahol pénzem van, minden adórovatot meg fog nyomni. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Mert nálunk az adóvégrehajtás nem megy szigorúan a törvény szerint, hanem e tekintetben az adóvégrehajtók belátása az irányadó. (Ugy van! a szélső laloldalon.) A legveszélyesebb hatása ezen intézkedésnek az leend, a mitől annyira félek, a melyet hitelviszonyainkra országszerte gyakorolni fog. Méltóztatnak tudni, hogy a kormány által előterjesztett uzsoratörvény már a napirendre van kitűzve. Bármiként ítéljük is meg a viszonyokat, az uzsorás nem keresi fel maga azt, hogy ki kész tőle a pénzt elfogadni, hanem a nyomorban levő megy az uzsoráshoz. A nyomor teremti az uzsorát, (Ugy van! a szélső baloldalon) mert önként soha senki sem keresi fel az uzsorást. Annál nagyobb mértékben fog terjedni az uzsora, minél kisebb mértékben van meg a hitelszervezet. Az uzsorának igazi fékezésére nemcsak elméletileg, a leghatalmasabb és legbiztosabb eszköz a hitelszervezetnek kiterjesztése, olcsó és könnyen hozzáférhető hitellel látni el az országot. Én azt vártam volna a t. pénzügyminister úrtól, hogy mielőtt az uzsora-törvényt benyújtotta volna, mielőtt megengedte volna, hogy a ház azzal foglalkozzék, azt mondta volna: Uraim, mi el akarjuk tiltani, szigorúan meg akarjuk büntetni az uzsorát, de ha ezt tesszük, akkor előbb gondoskodni kell más forrásról, a honnan a nép könnyen kaphasson pénzt: ergo foglalkozzunk hitelintézeteinkkel és lássuk, vájjon nem lehetne módot találni arra, hogy létező hitelszervezeteinket jobban kifejlesszük, részesítsük őket a szükséges kedvezményekben, adjunk nekik subsidiumot némely helyen, a hol kell, csak azért, hogy mennél inkább elterjedjenek. E helyett épen az ellenkezőjét láKÉPVH. NAPLÓ 1881—84. IX. KÖTET. tom, (Igaz! Igaz! a szélső baloldalon) hogy el akarván törölni az uzsorát, ide jön a minister ur, azt mondván: de előbb bedugom a főforrást, amelyből eddig legalább relatíve olcsó hitelt merítettek. Mert én azt biztosnak tartom, hogy ezen intézkedés meg fogja drágítani országszerte a már úgyis meglehetős drága hitelt; és mert meggyőződésem, hogy a drága hitel képezi az uzsorának főforrását, a melynek pusztításai ellen biztosítani akarjuk a népet és mert ezen kívül, mondom, egy létező hitelszervezethez nem merek nyúlni akkor, mikor a kormány nem képes ennek az országnak nyújtani valamit, a mi ennek helyét pótolja, akkor, mikor a legfontosabb, a legfőbb intézményeket odaáldozta, feláldozta a közös ügynek, mondom, ily viszonyok közt én ezen törvényjavaslatot el nem fogadhatom s következőleg bátor vagyok ugy a magam, mint elvbarátaim nevében a következő határozati javaslatot benyújtani. (Olvassa) : Határozati javaslat. A pénzintézeteknél elhelyezett tőkékből folyó jövedelmek megadóztatásáról szóló törvényjavaslat az országnak ép azon hitelintézeteit támadván meg lételökben, a melyeknek önálló nemzeti bank hiányában egyedül köszönhetni, hogy iparunk, kereskedelmünk és mezei gazdaságunk a mostoha viszonyok daczára némi lendületet vett s hogy népünk nagy része az uzsora pusztításaitól mes:mentetett; véghatásában pedig csakis a takarékossági szellem hanyatlását s a hitel általános drágulását eredményezheti: a képviselőház határozatikig kimondja, hogy a szőnyegen lévő törvényjavaslatot tárgyalás alapjául sem fogadhatja el. Kelt Budapesten, 1883. január 16-án. Beadja Helfy Ignácz, Mocsáry Lajos, Lükő Géza, Tors Kálmán, Lázár Ádám, Tassy Béla, Lits Gyula, Farkas Dávid, Farkas József, Halász Bálint. Gr., Szapáry Gyula pénzügyminister : T. ház! Én részemről megvallom, nem tartanám igazságosnak, hogy akkor, midőn hazánkban minden érték, ingó és ingatlan érték és minden jövevedelem után a jövedelemnek bizonyos részét adó czímén fizetni kell, akkor a takarékpénztárakban és más hasonló intézetekben elhelyezett pénzek után semmiféle adó ne fizettessék; hogy ily adót ne fizessen sem maga az intézet, sem az, a ki ezen pénz után a jövedelmet húzza. Én ezt részemről, méltóztassék megengedni, az igazsággal megegyeztethetőnek semmiképen sem tartanám. Mondatott az is, hogy ha már életbe akartuk léptetni ezt a javaslatot, miért nem hallgattuk meg az intézeteket, melyek első sorban lettek volna hivatva véleményt adni ezen törvényjavaslat fölött, mely őket legközelebbről érdekli ? Méltóztassék nekem megengedni: oly kérdésben, a melyben az illetőknek érdeke a tervezett 8
