Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-166

16fi. országos ülés január [6. 1S83. 55 rendszer értelmében folyton adóemelések által kell godoskodnunk. De az én felfogásom szerint maga a törvényjavaslat is, mind kiindulási pontjának helytelensége, mind pedig egész szerkezetének czélszerütlenségénél fogva merőben elfogadhatatlan. Beszédemet befejezve, itt még csak egy idézetet akarok felolvasni a kormánypártnak első, legolvasottabb és a közgazgasági érdekeket kiválóan képviselő lapjából. Ez idézet következőleg hangzik: „Mindent figyelembe véve, e törvényjavaslat nem szerencsés gondolat szüleménye. Mert ha az akár a betevők megrovására, akár pedig a mi valószínűbb, a hitel megdrágítására vezet, valami különös jó szolgálatokat sem a kincstárnak, sem pedig a közgazdaságnak nem fog tenni. Sőt nagyon lehet attól félni, hogy a kincstár is igen sok esetben részt fog venni a fokozandó uzsora hasznából." Ily kormánypárti nyilatkozat után, azt hiszem minden további indokolás felesleges, azért egyszerűen kijelentem, hogy a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául sem fogadhatom el. (Élénk helyeslés balfelöl.) Helfy Ignácz: T. jhází (Halljuk!) Meggyőződésem szerint azon időtől fogva, hogy e házban a kiegyezési tárgyalások folytak, egész a mai napig, ehhez a jelenlegihez hasonló, nagyhorderejű fontos törvényjavaslat a ház előtt még nem feküdt. Valamint azon kieg}

r

ezési tárgyalások megtámadták összes közgazdasági életünket, ugy ez alkalommal nem egy kis adóról van csak szó, a mint azt a pénzügyminister és a pénzügyi bizottság fel, tüntetni akarja, hanem szerintem itt szó van arról, hogy az országnak fennálló összes szervezete megtámadtassék-e, avagy megőrizzük-e legalább azt a keveset, a mink van, mindaddig, inig képesek leszünk annak helyébej óbbat állítani. Én megvallom, hogy épen azért, mert olyan fontosnak találom e törvényjavaslatot, lehetetlenség megütközéssel nem látnom ezen megbocsáthatatlan közönyt, a mely ezzel szemben a ház minden oldalán mutatkozik. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Én nem követelhetem azt, hogy akár fontosabb üléseken is az egész parlament, az összes képviselő testület együtt legyen, a mire ritka példa van más parlamentekben is; azt értem, ha távol van a képviselőknek öt-hat, vagy negyedrésze is, de hogy azt lássuk, mint tegnap, hogy a képviselők nagy többsége távol van, midőn új adó tárgyalásáról van szó, lehetetlen, hogy azon meg ne ütközzünk vagyis helyesebben mondva; meg ne botránkozzunk. (Ugy van! a szélső báloldalon.) Én hozzá teszem t. ház, hogy én a t. kormánypárti képviselőknek sem tudom ezt megbocsátani ; mert azt hiszem, hogy mindenki tartozik elvállalni a felelősséget azon politikáért, a melyet támogat. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ha neki tetszik adókat kiróni a nép vállaira, ám legyen itt, szavazza meg, mondja meg határozottan véleményét. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Madarász József (közbeszól): Bár fizetnék meg maguk, ha megszavazzák! (Derültség.) Helfy Ignácz: A politikai erkölcs szempontjából tehát mondom, a kormánypárt részéről sem tudom ezt az eljárást helyeselni; de legalább egyéni szempontból tudom azt magamnak megmagyarázni. A t. jobboldali távol levő képviselő uraknak ez némileg kényelmes eljárás. Ha majd feljönnek ide s találkoznak a ministerelnök úrral, a ki kérdi, hogy miért nem voltak itt megszavazni a törvényjavaslatot, azt mondják: „Kegyelmes uram, tudtam, hogy ugy is megszavazzák, ez oly természetes dolog, hogy csak a túlzott ellenzékiek nem látják azt be, azt hittem, hogy minden józaneszfí ember meg fogja azt szavazni." (Derültség balfelől.) Oda lent pedig, midőn a választói kérdik tőle, hogy miként van az, hogy nincs oda fenn a tárgyalásnál, azt mondja nekik: „Lássa,magának itt négy szemközt megmondom az igazat: oda fenn a helyzet most olyan, hogy ha nem szavazzuk meg az adótörvényt, a kormány megbukik, úgyde az ez idő szerint nem kívánatos, már pedig azt sem tudnám lelkiismeretemmé] megegyeztetni, hogy én most a maguk vállaira újabb terheket rój jak, jobbnak találtam tehát itthon maradni." „Éljen az ur!" azt mondják és az illető még biztosítja magának ezzel legközelebbi megválasztatását is. (Derültség a szélső baloldalon.) Ezt tehát, mondom, egyéni szempontból értem; de nem értem azt, hogy még az ellenzék soraiból is oly nagy számmal hiányoznak. (Helyeslés. Ugy van! a szélső baloldalon.) Ezeknek előrebocsátása után engedje meg a t. ház, hogy azok után is, a miket G-aal Jenőt, barátom előttem oly kimerítően és szerintem oly helyesen elmondott, mégis elmondjam a dolog lényegére nézve véleményemet. Először is nekem refleetálnom kell arra, a mi ezen törvényjavaslatnak tulaj donképen kiindulási pontját képezte, midőn a t. ministerurexpöséjával előre jelezte, hogy ő ezen adót igazságosnak találja azért, mert köztudomású, hogy mily nagy osztalékot adnak a mi takarékpénztáraink és hogy habár némi kivétellel, igen nagy részében az országnak uzsorás üzletet folytatnak; ennem akarom az uzsorás üzleteket bármelyik részen legyenek is, védelmem alá venni és ismételten volt alkalmam jelezni itt és a pénzügyi bizottságban azt, hogy van a mi takarékpénztári szervezetünkön javítani való; hanem ilyen súlyos vádat és ily általánosságban azon helyről mondani, amelyről mondatott, ez ellen a leghatározottabban tiltakoznom kell, mert az nem felel meg az igazságnak és nem méltányos. (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Annyit beszélnek azon nagy osztalékról, me-