Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-166

52 166. országos ülés január 16. 1883. merő ellentétben határozottan kimondja, hogy a logica és méltányosság azt követelik, hogy a pénzintézeteknél elhelyezett tőke jövedelme is arányosan adózzék. Már most kérdem, tulajdonképen hát kinek van szánva ez az új teher ? a pénzintézeteknek, vagy pedig a betevőknek-e ? ha a pénzintézetekre akarta a pénzügyminister ur e terheket róni, akkor kár volt megengedni, hogy átháríthassák azt a betevőkre, mert a pénzintézetek legnagyobb része csak kényszer esetében fogja ezen terhet viselni. Ha pedig a betevőket akarta sújtani, akkor helytelen volt uzsoráról szólani, mert hiszen tudjuk, hogy a betevők alig 3—47o-ot kapnak a pénzintézeteknél elhelyezett tőkéik után és igy azokat a nagyon neheztelt fényes üzleteket bizonyára nem ők csinálják. Bátran mondhattam ezeknél fogva, hogy a javaslat alapgondolata felette zavaros. Ez okozta aztán, hogy egész tömkelege van kilátásban a visszásságoknak, melyek a törvényjavaslat elfogadása után okvetlenül be fognak állani. Az első visszásság mindjárt az lesz, hogy a legtöbb esetben nem is az az eddig szóban volt betevő vagy pénzintézet fogja a terhet viselni, hanem igen sok esetben egy harmadik személy t. i. a szegény adós. Az az adós, a kinek személye által természetesen a termelés fog sújtatni. Midőn tehát a t. pénzügyminister ur ellentétbe állítja a tőke kedvező helyzetét a termelés sanyarú helyzetével és a termelő érdekében a tőkét akarja újabban megróni, akkor az esetek nagy számában épen a termelést fogja újra, talán nem is kis mértékben sújtani. Az uzsorát akarja továbbá ezen törvényjavaslat állítólag korlátolni, már pedig mi lesz annak valószínű következménye ? Az, hogy sok esetben a tőke vissza fog vonulni a takarékpénztárak köréből és átmegy a magánközvetítőkhöz, kik aztán szabadabban fogják vele gyakorolni az uzsorát. Az áthárítás esélyeiről hosszabban értekezett a t. előadó ur. Elismerem, hogy neki abban tökéletesen igaza van, hogy biztosan meghatározni a gyakorlatban, hogy egyik-másik esetben ki fogja az adót viselni, nem lehet De ha a viszonyokat tekintjük, különösen a vidéken és ha figyelembe vesszük azt, hogy daczára az osztrák-magyar bank coulánsabb eljárásának, az ország legnagyobb része azon kedvezményben, melyet a bank nyújthat a termelésnek, most sem részesül még. akkor el kell ismerni, hogy a hitelviszonyok az ország legnagyobb részében még igen sok kívánni valót engednek. A takarékoskodást felfogásom szerint bizonyos mértékben szintén nehezíteni fogj a e javaslat. Én megvallom, egyáltalán nem értem azt a kicsinylést, melylyel arról beszélnek az emberek, hogy ennek a javaslatnak talán káros hatása is lehet a takarékossági ösztön tovább fejlesztésére. A t. előadó ur többször hivatkozott adatokra, melyek alapján állította, hogy ennek az adónak nem lesz e részben káros hatása: azonban sajnálattal kell constatálnom, hogy elmulasztotta velünk azon bizonyos adatokat közölni. Hanem igazságos akarván lenni, bevallom, hogy az oly adatokból, melyek e tekintetben közkézen forognak, értékesebb következtetéseket vonni nem is lehet. Én is áttekintettem az idevágó és közkézen forgó adatokat és meggyőződtem, hogy azok nem lévén speciálisáivá, nem lehet velők kimutatni például azt sem, hogy mennyit tesznek a kisebb takarítmányok a betétek egész összegében. Nem lehet kimutatni továbbá, hogy minő egyes elemekből van ezen egész összeg egybeállítva. Egy országos adatgyűjtés e tekintetben rendkívüli fáradságot igényelne és az egyesnek erejét meg is haladja, én azért csak egy vidékre szorítkoztam e czélból, egy oly vidékre azonban, mely az országnak kicsiben mintegy miniatűré képét nyújtani alkalmas. Az aradi kereskedelmi és iparkamara kerületében levő pénzintézetekhez a kamara hivatalos utján felszólítást intéztem, hogy bizonyos kathegóriák szerint mutassák ki a náluk elhelyezett tőkéket és azoknak különféle természetét. E felhívásnak a kerületet képező négy megyében levő intézetek legnagyobb részt meg is feleltek, csupán egy intézet, a melynek betétei körülbelül 300,000 frtot tesznek, maradt a válaszszal minden sürgetés daczára is adós, Ezen igy tehát mégis meglehetősen teljes és megbízható allatok szerint az említett intézeteknél 1882. végén 10 millió 640,000 forint betét volt elhelyezve. Azon kathegóriák, a melyek szerint kérelmemre ezen összegeket be kellett osztani, a következők voltak. Kértem először, hogy mutassák ki, mennyi alapítvány és árvapénz van az egyes intézeteknél ? Másodszor, hogy mennyi kétezer forinton felüli oly betét van náluk, mely kevesebb, mint két év óta van ott elhelyezve? Harmadszor, mennyi kétezer forinton felüli olyan betét, mely több, mint két év óta van náluk ? És végre negyedszer mennyi két ezer forinton alóli közönséges betét van az egyes intézeteknél? Czélom ezen négy kathegóriával az volt, hogy először kimutassam azon alapok és alapítványokat, melyek jelentékeny része, különösen a gyámügyi törvény meghozatala óta, jótékonysági és kegyeletes czélokra fordittatik, a melyek tehát méltányosan megadóztatás tárgyát nem képezhetik. Tudni akartam, hogy mennyi azon összeg, mely tulaj donkép üzleti tőkét képez s rövid időre van elhelyezve azért, hogy alkalmazásra várakozzék. Ilyen üzleti tőkének én a kétezer forinton felüli tőkét tekintem, mely még nincs két éve az intézetnél. Harmadszor tudni akartam, hogy mennyi a kétezer forinton felüli oly tőke, melynek tulajj donosai azon összegek kamatját járadék alakjában