Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.
Ülésnapok - 1881-166
50 166. országos ülés január 16. 1S83. dúlnunk. Ha nem lenne reá szükség, akkor ilyen, | ugy szólván rendkívüli természetű adóhoz folyamodni bizonyára nem kellene. Ha lennének, kik ezen adó ellen azon szempontból képeznek ellenzéket, mert ezen jövedelem az államnak más úton biztosabban, olcsóbban, könnyebben biztosítható, ezeknek álláspontja lenne legerősebb és azt hiszem, egyszersmind a legigazságosabb. De ha már azon kényszerűségben vagyunk s azt hiszem, hogy ezt senki nem fogja kétségbe vonni, hogy az állam bevételeit fokoznunk kell, azt hiszem iparkodnunk kell a jövedelmeknek minden ágait ugy kikeresnünk s azok közt a terheket ugy felosztanunk, hogy a méltányos és arányos teherviselés soha egészen el nem érhető ideájához legalább bizonyos mértékben közeledjünk. Es én bátor vagyok állítani, hogy azon 1 milliót meghaladó tiszta jövedelem, melyre ez adóból számítani lehet, oly nehezen lenne a mostani jövedelmek fokozása által elérhető, hogy pl. az egyenes adókat l-l 0 /°-al kellene emelni, hogy belőlök enynyire számíthassunk, noha még akkor sem lenne biztos ezen jövedelmi fokozódás. Ezek olyan tekintetek, melyek elől elzárkóznunk nem lehet s ezen tekintetek előtt meghajolva, volt a pénzügyi bizottság azon helyzetben, hogy a t. háznak ezen törvényjavaslatot ajánlja. De egyszersmind a dolog természetéből és azon kényszerűségből, hogy az adóalap megtartható és ki nem játszható legyen, volt kötelessége a pénzügyi bizottságnak, hogy a törvényjavaslat szövegét ugy fogalmazza, a mint különben a kormány szándéka is volt és a mint az indokolásból is kitűnik, hogy mindazon tőke, legyen az bármily czélú és alkalmazású, a mely általában betétre alkalmaztatik és betét bármily formában, akár folyó számlára, akár könyvre történjék is, adó alá essék, egyszerűen azért, mert az ezen kérdésben néha indokolható és szükségesnek tartható kivételek a legveszélyesebbek, mivel a dolog természete szerint a betét és a folyó számla fölött akárki nevén van is, feltétlenül rendelkezhetni és igy, hogy ha valamely czímen kivételeket teszünk: könnyen felhasználható ez arra, hogy az adó alól kibúvások fordulhassanak elő. Másfelől iparkodott a bizottság a törvényjavaslatnak oly szöveget adni, hogy kettős megadóztatás elő ne fordulhasson és mivel a különböző pénzintézetek üzleti összeköttetéseiből származik az, hogy a tőkék ma itt, holnap ott szerepelnek, vigyázni kellett arra, hogy ezek kamatja utáni jövedelem csak egyszer essék adó alá. Ezt a szövegbe felvettük s azt hiszem, megtaláltuk a helyes arányt, hogy a statusquo e tekintetben sem az államra, sem a pénzintézetre nézve ne változzék. Ezeket tartottam szükségesnek t. képviselőház, a törvényjavaslat indokolására felhozni, különösen hangsúlyozva, hogy sajátságos viszonyainknál ugy pénzügyi, mint a takarékpénztári intézeteinknekfejlődéséből s betéti üzletünknek természetéből kell kiindulni akkor, midőn a törvényjavaslatot megítélni akarjuk, mert a külföldi példákra hivatkozni és a külföldi példákat e tekintetben hazánkra alkalmazni csakugyan nem lehet. Ajánlom a t. háznak a törvényjavaslatot elfogadásra. (Elénk helyeslés jobbfelől.) Gaal Jenő (világosi): Tisztelt ház! A gazdaságilag el nem sanyargatott országokban minden oly javaslat, mely valamely új adónak behozatalát, vagy egy régibb adónak emelését tárgyazza, rendkívüli érdekeltséget szokott kelteni. Eleintén nálunk is minden ily törvényjavaslat bizonyos mozgalmat idézett elő az országban. Később azonban, különösen a jelen kormány ténykedésének ideje alatt az ember természetéből kifolyólag, az ország mint minden roszhoz, hozzászokott az adóemelésekhez is. Ezen körülménynek tulajdonítom én, hogy a múlt év október havában, mikor a pénzügyminister ur exposéját beterjesztette, a többség a bejelentett adóemeléseket éljenzéssel üdvözölte. Ezen új adóemelések az országban sem idéztek elő akkor nyomasztóbb hangulatot. Később azonban, mikor a törvényjavaslatok megjelentek és különösen midőn megjelent az, mely a mai napirendre van kitűzve, az érdekelt, különösen a vidéki takarékpénztári intézeti körökben feltűnést okozott ésugy azok, valamint a kereskedelmi és iparkamrák is siettek abbeli aggodalmaiknak kifejezést adni, hogy e javaslatnak, főleg a vidéki pénzintézetekre káros hatása lesz. Én, t. ház, az előttünk fekvő javaslatot két ok miatt tartom kifogásolhatónak. Először azért, mivel a kormánynak általunk gyakran jellemzett pénzügyi politikájában egy lánczszemet képez. Ezt a pénzügyi politikát csak legutóbb is a költségvetés tárgyalása alkalmával behatóan igyekeztünk bírálni. Ázt hiszem tehát felesleges tüzetesen indokolnom, hogy az előttünk fekvő javaslatot már ezen szempontból sem tartom elfogadhatónak. A mi a törvényjavaslatot önállóan tekintve illeti, én ugy vélekedem róla, hogy ha bármily helyes pénzügyi politika keretében ajánltatikis, az nézetem szerint nagyobb kár nélkül elfogadható akkor sem lenne. A törvényjavaslatnak már kiindulási pontja is hibás. Azon felfogásból indul ki ugyanis a t. kormány e-javaslat előterjesztésénél, hogy nálunk ép ugy, mint más szerencsésebb országokban a tőkét a többi termelési ágak adótárgyaihoz mérten és azokkal arányban lehet megadóztatni. Itt önkénytelenül eszembe jut a német író mondása, mely szerint a vér különös egy folyadék. Miután a közgazdaság testében a pénz játszaa vér szerepét, ezen hasonlat mintájára én bátran állíthatni vélem, hogy a pénz valóban egy különös jószág. Mert t. ház, a mi valamely tőkegazdag országban lehetséges és meg van engedve, az a legnagyobb hiba lehet oly országban, mely a termelés ezen tényezőjében szűköl-
