Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-166

166. országos ülés január 16. 1883. 49 nézve az állampapírokban való elhelyezés, az nem { ezen adó által idéztetik elő, hanem az már a legtöbb esetben eddig meg van; mert a betétek után fizetett kamat és az állampapíroknak árfolyamuk szerint kiszámított kamatlába mindenesetre az állam papírok előnyére bizonyos differentiát tüntet fel legtöbb esetben és ezt bizonyítja az a körülmény is, hogy az intézetek ily nagy mértékben helyezik el adómentes állampapírokban pénzeiket és azt hiszem, hogy sem a hitelre, sem a hitel forrásaira nézve az különbséget nem tesz, hogy a pénz ezen intézeteknél vagy másutt lesz-e elhelyezve. Mert ha azon papírokban, a melyek a hitelintézetek által vásároltatnak, vannak is állandó elhelyezések — a melyek, mint például a tartalékalap, változás alá nem esnek és forgalomba nem hozatnak, azonban a tőkének egy része ily módon két okból helyeztetik el; először, mert mérlegcsinálásnál igen kedvező tényezőt képez az intézetekre nézve az, hogy adómentes papírokkal számolva, jövedelmük egy részét adómentesíthetik és másodszor a jövedelmezőség tekintetében ez bizonyos magas kamattal jövedelmező j ovedelmi forrás. Es ez mindensetre azt mutatja, hogy elhelyezés tekintetében a pénzintézetek épen azon szempontok által vezéreltetik magukat, melyekből esetleg vezéreltetik magukat a magánosok is, ha oly természetű pénzek felett rendelkeznek, melyeket igy elhelyezni lehet. S ha nem azt tapasztaljuk t. ház, hanem ellenkezőleg azt, hogy évről évre szaporodnak a betételek; ha azt tapasztaljuk, hogy az ezen betétek után esedékes kamatok nem is fizettetnek legnagyobb részben ki, hanem, mint a jelentéshez csatolt kimutatásból kitűnik, 78°/o-ban hozzácsatoltatnak úgyszólván évről évre a tőkéhez, ez azt bizonyítja, hogy e pénzek nem oly természetűek és nem olyanoktól származnak, a kik a betéteket némi csekély kamat változás következtében onnan kivonnák vagy a speculátió előnyös voltának kiszámításával állampapírokban kívánnák elhelyezni; hanem oly természetű pénzek, melyeket bizonyos rövidebb vagy hosszabb időre el akarnak helyezni azok, kik akár helyzetüknél, akár észjárásuknál, akár viszonyaiknál fogva nem gondolnak arra, hogy máskép helyezzék el a pénzüket. És ha a betéti kamatok folytonos változása és a különbség, mely néha egy, sőt másfél százalékkal mutatkozik, a pénzpiacz hullámzása szerint, nem volt oly befolyással ezen intézetekre, hogy mint a a statistikai adatok mutatják, ezeknek csökkenését előmozdította volna, sőt az észlelhető, hogy ideiglenes csökkenés után újra visszajönnek a betétek, noha a kamatláb nem változott; ez azt mutatja, hogy ha egész összegben is rárovatnék ezen betétekre az adó, nem fogná maga után vonni az intézetek azon veszélyeztetését, melyet jósoltak; ámde az egész összegben való kirovásról semmi esetre szó sem lehet. Én azt hiszem t. ház, hogy ezeknek a pénz elhelyezésekKÉPVH. NAPLÓ 1881 — 84. IX. KÖTET. j nek természetéből— és pedig adatokra építve állításomat — lehet következtetni azt, hogy a betétek veszélyeztetve nincsenek. A másik, a mit felhoznak ellenvetésül, az, hogy a kölcsön meg fog drágulni. Én t. ház, itt sem foglalhatok el merev álláspontot, itt sem állíthatom, hogy ez nem fog bekövetkezni, mereven nem állíthatom, miután ismerem a vidéki helyzetet és az üzlet természetét, hogy nem fog előfordulni eset, hogy vidéki egyes intézetek e miatt kamatlábukat bizonyos időre felemelni nem fogják és igy ezen állításomat, azt hiszem, ellenállítással, esetleg bekövetkező tényekkel könnyen meg lehet czáfolni; de azt állíthatom, hogy a kamatláb általában most már nem függ sem egyes intézetektől — még a vidékeken sem — sem pedig a betéti intézetektől, a tőke részben állampapírokban, részben iparvállalatokban, részben más nagyobb intézeteknél már oly concurrentiät képez még a betéti intézeteknek is, hogy ezek kamatlábukat önkényesen bármely körülménynél fogva meg nem szabhatják, ezeknek az általános kamatlábhoz nem ugyan stricte, nem a numerus szerint, de bizonyos hullámzásban és időközökben alkalmazkodniuk kell. Ezen versenynek tulajdonítom én azt, hogy nézetem szerint egyfelől az adó egész mértékben a kölcsönkamatokra kiszabható nem lesz és hogy állandó és hátrányos hatással a kölcsönök drágítása tekintetében nem lesz. Igaz, hogy fenmáradt ezen felosztásban a harmadik tényező: az intézetek jövedelme. S megvallom, hogy a mennyire a helyzetet megítélem, legvalószínűbbnek tartom, hogy nemcsak a fővárosban, hol azt hiszem, általában, de a vidéken is legtöbb helyen csakugyan leginkább és legnagyobb arányban az adót az fogja viselni. De én azt hiszem, hogy ez méltányos is, helyes is, elviselhető is. Mert ugyancsak jelentésem mellé voltam bátor kimutatást csatolni azon magas osztalékokról, melyeket az intézetek a részvényeseknek évről évre adnak. Ez ugyan csak egy évről van feltüntetve és hozzáteszem, mert félrevezetni nem akarok s megvallom, hogy kedvező évről van felvéve, tehát nem állíthatom, hogy ilyen arányban nyilvánulnának évről évre az osztalékok, mert tudom, hogy a korábbi években nem mindig volt igy s hogy jövőre sem lesz valószínűleg mindig igy, de hogy Magyarországon az üzleti nyereség a kereset, a tőkekamat egyátalán, aránylag legalább, még mindig a legnagyobb valószínűséggel ily üzleteknél jövedelmez legnagyobb részben, azt az eddigi adatok alapján, azt hiszem, minden túlzás nélkül lehet állítani. Ha tehát ezen jövedelem bizonyos terhet nagyobb mértékben visel, mint viselt edeig, ez esetben sem méltányossági, sem közgazdasági szempontból nem lehet kifogást tenni. Mert ez adónak megítélésénél kétségtelenül egyszersmind pénzügyi szempontból is ki kell in7