Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-166

48 Ifífi. országot filé* január 18. 18&3. hasznukat is csökkenti. Az áthárítással függ tehát össze mindaz a kifogás, a mely e kérdésben a törvényjavaslat ellen felhozatik és a mint méltóztatik tudni, az áthárítás theoriája a nemzetgazdaságban még theoretice sincs teljesen kiképződve, annál kevésbbé mutatható ki annak nyilvánulása a gyakorlatiján. Ez a legnehezebb feladatok egyike, a melylyel valaha a tudomány foglalkozott és egyike a legmunitiosusabb és alegconcrétebb alakban megoldandó kérdéseknek, akkor, a mikor a gyakorlatban való vizsgálatról és elbírálásról van szó. Ep azért a vádat és a kifogást e javaslat ellen általánosságban felállítani ugy, a mint azon kérvényekben van, a melyek a törvényjavaslattal kapcsolatosan a t. házhoz benyujtattak, nem lehet azért, naert apodictice azt mondani, hogy a betétek ezen arányban terhelve lesznek és ennek következtében apodictice azt mondani, hogy a kölesönök ezen arányban drágulni fognak és a hitelviszonyok ezen arányban romlani fognak; vagy apodictice azt mondani, hogy a hitelintézetek jövedelme és üzletköre ezen arányban romlani s ennek következtében ezen mértékben csökkenni fog, egyáltalában nem lehet; még pedig annál kevésbé, mert combinált tényezőkkel és igen különböző — részben helyi, részben általános hatású — viszonyokkal van dolgunk. HOÜ*V a terhet, ha az kiszabatik. valakinek CM *i > > viselni kell: az kétségtelen és ha én arra vállalkoznám, hogy a t. ház előtt bizonyítgassam, heghez tulaj donkép nem teher, hogy ez elenyészik, hogy ez érezhető nem lesz: akkor igen nevetséges álláspontot foglalnék el. (Ugy van! a baloldalon.) Erről t. ház, szó nincs. A mire vállalkozha- ] tom és a mit meggyőződésből tehetek, csak az, S hogy a tehernek eloszlását, elviselhetőségét bizo- j nyítsam, aránylag a többi terhek, a vagyonnak és a keresettnek többi megterheléséhez képest, mert abban a perezben, a melyben be van bizonyítva — ! s azt hiszem, hogy ezt tüzetesen bizonyító sem j kell — hogy a tőke és kereset minden nyilvánu- ; 3 ásában adó alá. kerül nálunk és bizonyára legalább | oly százaléknyi adó alá, mint a mennyi itt a betétekre nézve javasoltatik: abban a perezben az adó méltányossága és arányossága nem vonható kétségbe; de azután következik bebizonyítása annak, hogy azon alap, a melyre kirovatik, megbirja-e [azt és hogy abból nem származhatnak-e azok a nagy nemzetgazdasági veszedelmek, a melyeket a kérvények némelyike e tekintetben kifejtett. R ép azért, mert e kérdés és ennek eldöntése nem apodicticus állításokban, de egyszerűen, egész őszinteséggel csak hozzávetőlegesen indokolható, mert ily kérdéseknél mindenütt, a hol a nemzetgazdaságban áthárításról van szó, komoly j biró, a ki a viszonyokat és a dolog természetét I ismeri, nem állíthatja feltétlenül, hogy azoknak a I hatása igy vagy ugy, ilyen vagy amolyan irányban fog nyilvánulni és azért nem fogadhatom el az állítást általánosságban már csak azért sem, mert mind a három tényező, mely itt szóban jöhet: a betét, a kölcsön é intézetek jövedelme egyformán, vagy egyike azoknak kizárólagosan nem érezheti ugy, hogy abból következtetést lehetne vonni annak más irányban való káros következményeire nézve. Vagy hogy rövidebben, szabatosabban fejezzem ki magamat: nem lehet azt mondani, hogy ha 107°-kal terheltetik a betét és ugyanakkor azt is állítani, hogy a kölcsön is drágul és az intézetek jövedelme is csökken. Mert igen természetes, ha áthárittatik a betétre a teher, akkor nem fogja azt megérezni a kamatláb és az intézetek jövedelme; és viszont ha áthárittatik a teher az intézetek jövedelmére, nem fogja azt megérezni a betét és kölcsönkamat. De épen azért, mert e tényezőket egyenkint vizsgálni nem tartom lehetségesnek és mert az áthárítást egészében nem tartom kiszabhatónak, azért mindegyikét vizsgálat alá veendőnek tartom és állítom azt, hogy igenis kétségbevonhatlan, hogy minden a helyi, a hitel és pénzügyi viszonyoktól fog függni, hogy ez adó mily mértékben oszlik fel és mily arányban lesz viselhető ezen különböző tényezők által és épen ebben gyökerezik azon állításom, hogy ez a legtöbb esetben bizonyos arányban feloszlik és ennek következtében sokkal kevésbbé lesz érezhető, mint ezt azok állítják, a kik annak veszedelmét jósolják. De, t. ház, állíthatom azt is, hogy a betéteknek csökkenése és nagy mértékű csökkenése — mert ez állíttatik — és ez által az intézeteknek azon veszedelme, a mely főleg a vidéki intézetekre állíttatik, nem következik be, mert a pénz valahol elhelyezést keres és a tőke, vállalat, üzlet, kereset, a birtok sokkal inkább meg van adóztatva nálunk, hogysem abból a szempontból, mert itt a betét 107«-nyi adó alá eshetik, az intézetektől visszavonuljon és más elhelyezést kérésen. De állítják azt, hogy vannak adómentes állampapírok, a melyekben elhelyezést kereshet, tehát kivonatik az intézetekből a pénz. Azt nem lehet tagadni, hogy maguknál az intézeteknél elhelyezett nagy összegek közül, a melyek körülbelül 90 millióra rúgnak, igen nagy összeg adómentes állampapírokból áll és a pénz igy helyeztetik el. Azonban, ha vizsgáljuk a betétnek és más ily elhelyezési módnak természetét, azt hiszem, abból némi megnyugvást lehet meríteni. A betétek, ha oly természetű pénzek lennének, a melyek könnyen elhelyezhetők adómentes állampapírokban, akkor már nem lennének a takarékpénztáraknál; mert igen természetes dolog, bárki megteheti magának a számítást a kamatláb változása s az árfolyamok változása szerint, hogy elhelyezés tekintetében, ha egyáltalában előnyösebb a tőkének ezen nemére