Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-166

Ififi nr-zAsros ülés január 18 1SS3 47 Következik Lázár Ádám képviselő nr határozati javaslata. Minthogy az már kétszer felolvastatott, azt hiszem, nem szükséges még egyszer felolvasni. Kérdem tehát a t. házat, elfogadja-e a határozati javaslatot, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, a kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség nem fogadta el. Tibád Antal jegyző (olvassa a w. §. cz%mét, a 13. és 14. §-t, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak.) Elnöki Ekként a törvényjavaslat részleteiben is letárgyalva lévén, annak végmegszavazása a, feöínapi ülés napirendjére tűzetik ki. Következik a napirend további tárgya, a pénzügyi bizottság jelentése a pénzintézeteknél elhelyezett tőkékből folyó jövedelemnek megadóztatásáról szóló törvényjavaslat tárgyában. A pénzügyminister ur e törvényjavaslat tárgyalásához megbízottjául Márffy Ágost ministeri tanácsos urat jelölte ki, a kit tehát a netán szükséges felvilágosítások czéljából a házszabályok érteiben a szólás joga meg fog illetni. Azt hiszem, a t. háza jelentést fölolvasottnak méltóztatik tekinteni; (Felolvasottnak tekintjük!) s igy az általános vitát megnyitom, melyben az első szó az előadó urat illeti meg. Hegedűs Sándor előadó: T. ház! Ha valaki eltekint összes közgazdasági viszonyainktól és pénzügyi helyzetünktől s azzal az eszmével állunk eléje, hogy a takarékbetéteket 10 °/o-almeg akarjuk adóztatni, az ezen intézkedést mindenesetre igen könnyen elitélheti. De ha hitelviszonyaink teljes ismeretéből indulunk ki; ha tudjuk azt, hogy államháztartásunknak még mindig jelentékeny deficitje van, daczára annak, hogy a vagyon és kereset, valamint a jövedelem majdnem minden ágazata és minden nyilvánulása, igen j elentékeny teher alá van vonva; ha tekintetbe vesszük azt, hogy nálunk a takarékpénztári és betétüzlet általában egészen sajátságos és a külföldi példáktól eltérő fejlődést vett; hogy takarékpénztáraink nem oly természetű intézetek, milyenek a külföldön vagy például csak a szomszéd Ausztriában is, nem községi, nem jótékony, humánus intézetek, hanem legfejlettebb, erős, nagy bankintézetek, melyek a banküzlet minden ágát talán túlságos és termeszetöknek nem is megfelelő mértékben űzik; ha tekintetbe vesszük azt, hogy ezek igen jövedelmező vállalatokká alakultak át, miben igen jelentékeny része van azon körülménynek, hogy egyfelől az alaptőkék és a betétek közt igen sok helyen óriási, úgyszólván a soliditást veszélyeztető különbség van, a mennyiben a betétek sokszorosan meghaladják az alaptőkét és igy a legkisebb válság esetében igen veszedelmes körülmények állhatnak elő: akkor mindenesetre legalább is méltányosnak és pénzügyi helyzetünkből kiindulva, épen szükségesnek fogjuk tartani, hogy a tökének azon haszna, mely a takarékbetétekben nyilvánul, szintén méltányos megadóztatás alá kerüljön, legalább azon irányban, melyben a kereset úgyszólván legkisebb nyilvánulásaiban is az államháztartás fentartásához hozzájárul. S a takarékbetétek, valamint a takarékpénztárak és hitelintézetek általában eddig sem voltak nálunk tehermentesek. Hogy tisztán a betétekre szorítkozzam, méltóztatnak tudni, hogy az 1869: XV. t-ez.két százalék, az 1875: XXV. t-ez. pedig három százalék illetékkel terhelte ezeket, bélyeg czímén. Most tehát tulajdonkép a tehernek hét százalékkal való fokozásáról van szó. Mindenesetre jelentékeny emelkedés. S igy tekintetbe kell vennünk egyrészt azon alapot, melyre kirovatni javasoltatik, másrészt annak az alapnak természetét és az adónak esetleges következményeit. Mert azok az aggodalmak, melyek nem a fővárosi, de a vidéki pénzintézetek részéről és a napi lapokban ezen rendszabály ellen felhozattak, nem annyira az adónak méltánytalanságát és igazságtalanságát támadják meg és nem állítják arányba többi közterheinkkel és nem is állíthatják arányba, mert akkor alárendelt és teljesen indokolható teherként tűnik fel. Nem vonják kétségbe azt sem, hogy az intézetek nagyobb tehert képesek elviselni és nagyobb mértékben képesek járulni az államháztartás terheihez. A mi ellen a kifogás és az aggodalom irányul, az a teher azon mértéke, mely kiszabatik és azon módja, miként kiszabatik. A panaszok és aggodalmak ezen rendszabály ellen—hangsúlyozom — nem a budapesti intézetek részéről, melyeknél az ország összes betéteinek egyharmad része van elhelyezve, hanem a vidéki intézetek részéről merültek föl és ez figyelemreméltó momentum, mert legalább annyit bizonyít, hogy az üzletnek létfeltételei ellen ezen rendszabály irányozva nincs; mert ha irányozva volna, azon ismeret és azon érdek, melylyel e téren a fővárosi intézetek is birnak, bizonyára felszólalásra indította volna ezeket is. De azért nem vonható kétségbe az, hogy a viszonyok különböző volta és az intézeteknek különböző ereje, különböző összeköttetései és különböző üzlete más szempontok alá helyezi bizonyos tekintetben a vidéki intézeteket; tehát ha aggodalmak és panaszok, legalább nyíltan, a fővárosi intézetek részéről ezen törvényjavaslat ellen nem merültél; fel, ebből még nem következik az, hogy nem szükséges a bírálat azon panaszokkal és azon aggodalmakkal szemben, a melyeket a vidéki intézetek részéről hallottunk. A kifogás s a főaggodalom. a mely e tekintetben a javaslatnak főintézkedése, a 10% betéti adó ellen felhozatik, ezekben összpontosítható. A 10% adó a betéteket visszariasztja, a kölcsönöket magdrágítja és az intézeteket ezen két úton egyszerj smind megrontja és természetes dolog, egyúttal