Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-165

Mi ífiö. országos fiiét január 15. 1883, Helfy t. képviselő ur állította, mert alkalma van másra áthárítani. De legfontosabbra sörnél az, hogy ezen adó csakugyan hátrányos-e a sörtermelésre és nemcsak arról van-e szó, hogy néhány gyár megszűnt működni vagy megbukott ? A sörtermelésre nézve épen az ellenkező áll, mert ezen adóból befolyt többletből következtetve, az tűnik ki, hogy 71,325 forint értékű sörrel több termeltetett, a mi megfelel több mint 20,000 hectolit érnek. Megengedem, hogy e tekintetben más factorok is voltak befolyással, de mindenesetre áll az, hogy ezen adó behozatala a sörtermésre káros befolyással nem volt. Steinacker képviselő ur a sörre nézve azt állította, hogy a sör értékének 50%-a fizettetik adó fejében. Méltóztassék nekem megengedni, de számításának ezen részét nem értem s nem tudom az 50°!<>-ot kihozni, mert a sör értékét 11 —12 fokra véve fel — mert nem lehet épen a magasabb 13 fokút általában fölvenni — termelési adó fizettetik a 11 fokú sör után 1 frt 83 kr., fogyasztási adó 1 frt 50 kr., tehát összesen 3 frt 33 kr.; azonkívül fizettetik némely községekben községi fogyasztási adó, de ezzel is még távol fog állni az adó a sör értékének ötven percentjétől. Horánszky képviselő ur általában a kérdésnek politikai részével foglalkozik és ki akarja mutatni, hogy miért emelkednek az állam szükségletei. Felhozott három okot, a melyek ezen nagyobb szükségletet előidézik. Felhozta először a rósz közgazdasági politikát. Méltóztassék megengedni, én azt hiszem, hogy mióta a törvényhozás saját ügyeinkben intézkedik, soha a közgazdaság gondozására annyi nem történt, mint az utóbbi időben. Ezen váddal tehát igazságosan a kormányt sújtani nem lehet. [Helyeslés jóbbfelől.) Áttér a képviselő ur a hibás vámszövetségre és a bosniai oecupatio politikájára. Méltóztassék megengedni, nem tudom, hogy ezen álláspontról lehet-e helyesen argumentálni ezen törvényjavaslat ellen, de föl lehet említe.u a kérdést. Méltóztassék azonban megengedni, ezen kérdésekben már döntött a törvényhozás és ezen tényekhez alkalmazkodni a kormány kötelessége. De nemcsak ezen kormánynak, hanem az utána következő bármely kormánynak ezen factorral számolni kell és igy a pénzügyi politikának ezen bevégzett eseményekhez alkalmazkodni kell. (Helyeslés jobbfelél.) De mondotta a képviselő ur, hogy a túlköltekezés azon óriási berendezésen alapszik, melyet az ország meg nem bír. Hét, nyoíez év óta igen sokat hallottak ezen argumentumot, a kormány ymaga is, a hol lehetséges volt, kezdeményezett reductiókat és némelyek csakugyan keresztül is vitettek. De méltóztattak tapasztalni ezen házban is, hogy valahányszor ilyen reductióra javaslat terjesztetett elő, az mindig azon oldalról (a baloldalra mutatva) támadtatott meg és ismételve mondatott, hogy sem ezt, sem más reductiót tenni nem lehet. Ha tehát reductiókat tenni nem akarunk, akkor csakugyan a pénzügyi egyensúly helyreállítása nem lehet lehetséges. Volt egy kifejezés, melylyel élt a képviselő ur és a melyet ezelőtt gyakrabban hallottunk e házban, ez a kormány képtelensége. Magát ezen állítást már ritkábban halljuk és ma is csak gyengén, amúgy mellékesen említtetett. Hogy a kormány képes-e vagy képtelen, arról nem mi ítélünk, a fölött határoz a t. ház és a többség meggyőződésének teljes megnyugvással alávetjük magunkat. (Helyeslés jobbfelöl.) A képviselő ur azt mondja, hogy az ország terhei gyorsabban nőnek, mint az ország bevételei fokozódnak. Ha ezen állítás való volna, akkor az államháztartás egyensúlyának helyreállításához nem hogy közelebb jutottunk volna, hanem attól mindig távolabb esnénk; az eredmény pedig nem azt bizonyítja, hanem azt, hogy a deficit, ha nem is nagy mértékben és egyszerre, de folytonosan apadóban van. (Helyeslés jóbbfelől.) Azon kérdésre, melyet Helfy képviselő ur fölvetett, hogy ezen intézkedés segít-e az államháztartáson és ez által el lesz-e enyésztetve a deficit, megjegyzem, hogy maga ezen intézkedés nem szünteti meg az egész deficitet, de egyike azon részleges intézkedéseknek, a melyek a deficit megszüntetését, apasztását czélozzák és ez is egy igen lényeges ok, a miért a törvényjavaslat elfogadását kérem. Azt mondja Horánszky képviselő ur, hogy elismeri a kormány őszinteségét, hogy a szükséglet fedezésére az adót emelni kell. Ez az őszinteség nem új dolog; a ki a deficitet apasztatni s elenyésztetni akarja, annak mindenesetre kell arról gondoskodni, hogy a jövedelmek emeltessenek a mennyire okszerűen lehetséges. Erre azt mondja Helfy képviselő ur, hogy a kormány politikája az, hogy leveszi egyiknek válláról a terhet és a másiknak vállára teszi. Már t. ház, ha ezen eljárás méltányosan és igazságosan történik, én ezt nemcsak hibának nem tartom, hanem teljesen indokoltnak vélem. (Helyeslés jóbbfelől.) Mert helyesnek találom, hogy mindenesetre azon köunyítsünk az adófizetésben, a ki nem képes azt elviselni és viselje az adót az, a ki habár suitatik általa, de mégis könnyebben fizetheti, mint a másik. (Helyeslés jobbfelöl.) T. képviselőház! Még egy kérésem van, melyet bátorkodom a t. házhoz intézni és ez az, hogy a jelen törvényjavaslat, ugy, a mint ez a pénzügyi bizottság által előterjesztetett, kilátásba