Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-165

165. #má£os filés j»BB*r 15. 188S. |,j helyezi, hogy ezen törvény márczius elejéu lép | életbe. Ez csak akkor lehetséges — a mit kénytelen vagyok a t. háznak bejelenteni — ha ezen törvényjavaslat, a mely most tárgyalás alatt van, még folyó évi január hó folyamán törvényerőre emelkedik, mert a törvény végrehajtására szükséges előintézkedések legalább is egy hónapi időközt igényelnek. Reményiem, hogy a tárgyalás jelen stádiuma szerint ez lehetséges lesz és igy a törvény f. évi márczius hóban életbe léphet. Azt is bejelentem, hogy a pénzügyi bizottság által történt módosítások hozzájárulásommal történvén, azokhoz ezen tárgyalás alkalmával is hozzájárulok. Már előbb volt szerencsém említeni, hogy igenis ezen törvényjavaslat előterjesztésének egyik fő indoka az, hogy ez által az állam jövedelmei szaporittassanak és pedig oly utón és módon, a mely nem sújtja érzékenyen az adófizetőket. És én azért is bátor vagyok kérni a t. képviselőházat ezen törvényjavaslat elfogadására, mert azon tételek emelésével, melyek a czukornál és sörnél proponáltainak, mintegy 600,000 frtnyi jövedelmi többlet van kilátásba helyezve. Ha ezt itt nem szavazná meg a törvényhozás, figyelemmel lévén fennálló deficitünkre, annak fedezéséről más módon kellene gondoskodni, a mely mód, felfogásom szerint, sokkal terhesebb lenne, mint az adótétel ezen emelése, a mely az- általam proponált mód szerint csekély terhet ró az adófizetőkre. Mindezek alapján kérem a t. házat, méltóztassék a jelen törvényjavaslatot elfogadni. (Élénk helyeslés jobifelöl.) Elnök: T. ház! Szólásra senki sem lévén feljegyezve, a vitát bezárom. Szavazás előtt szó illeti még a bizottság előadóját. Hegedűs Sándor előadó: T. ház! (Halljuk! Felkiáltások: Eláll!) Azon tüzetes birálat után, melyben a t. psnzügyminister ur részesítette az ellenzék részéről felhozott észrevételeket, nekem csak egy pár megjegyzésem van, leginkább azokra, melyeket a pénzügyi bizottság álláspontjára és jelentésére nézve felhozni méltóztattak. Egész röviden tehát azt vagyok bátor megjegyezni, hogy azon panaszokat, melyek a pozsonyi szövetkezetnek kérvényében és más kérvényekben előadattak, az ellenzék ugy tüntette fel, mint a melyek a jelen törvényjavaslat ellenében is ép oly feltétlenül állanak, mint a hogy állottak az eredeti törvénynyel szemben. Azonban ennek bebizonyításával, őszintén mondhatom, csakugyan adósak maradtak ; mert hogy ha azt mondották, mint különösen Horánszkv t. képviselő ur, hogy a kereskedők panasza, az adónak nem annyira nagysága, mint inkább kezelése ellen fordul: akkor méltóztassék elismerni azt is, hogy mindaz a kezelési módosítás, a mely a törvényjavaslat legnagyobb részét KÉPVH. NAPLÓ 1881—84. IX. KÖTET. teszi, nem a ministerium kizárólagos indítványozása folytán, hanem határozottan és kizárólag a kereskedők javaslatára történt és abban az alakban vitetik keresztül, a melyet ők javasoltak. Ha tehát a panaszok a kezelés ellen és nem az adótétel ellen fordulnak, akkor ezek a panaszok ép azokkal a módosításokkal enyésztetnek el, a melyeket maguk a kereskedik javasoltak. A törvényjavaslat súlypontja pedig itt keresendő és nem valóban nem jelentékeny adóemelésben, a melyet birálni méltóztattak. Helfy t. képviselő ur azon kifogással élt, hogy mi olyanformán okoskodunk: ha egy árúczikk ára csökken, azt mondjuk, adó alá veendő, ha egv gyár megbukik, azt mondjuk, adó alá veendő. Ebben van valami igazság; de ha mélyebben meggondolja a dolgot, azt hiszem, nekünk fog igazat adni, hogy ott, a hol egy árúczikknek, egy fogyasztási czikknek ára csökken és ezen csökkenés megmaradására állandó kilátás van, a mint iparkodtam bevezető beszédemben kifejteni, a mit a képviselő ur nem czáfolt, csakugyan sokkal igazságosabb és méltányosabb adóalap mutatkozik, mint ott, a hol a viszonyok nem változtak, sőt talán esetleg súlyosodtak, mint például a föld- és házbirtokra nézve. Ép igy az, hogy a gyárak valamely adó alá vettetvén, nem érzik annak a súlyát oly mértékben, hogy üzletüket összeszorítsák, vagy hogy avval egyenesen felhagyjanak, még nem bizonyítja azt, hogy ott adóalap méltányosan nem kereshető. Mert az üzletemberek nem fognak semmiféle adó kedvéért szenvedni, hanem azok már az első időben számítás tárgj^ává teszik azt, hogy milyen teherrel jár az rájuk nézve s fentartható, fejleszthető-e a mellett üzletük. És ha azt tapasztaljuk, hogy üzletüket nemcsak fentartják, hanem fejlesztik, akkor legalább is azon következtetésre kell jutnunk, hogy az adó káros hatással nem bir azon üzletágakra nézve, a mint az jósolva volt. (Helyeslés jobbfelöl.) Sokáig méltóztattak több oldalról hangoztatni, hogy aprólékos javaslatokkal állunk elő az államháztartás rendezésére nézve és nincs öntudatos, nagyszabású politika, mely az államháztartás egyensúlyának létrejöttét biztosítaná. Én, t. ház, mint több alkalommal volt szerencsém megjegyezni, pénzügyi kérdésekben ily nagyszabású dolgokat nem ismerek. A pénzügyi kérdések, mint az élet maga, úgyszólván mozaikszerű intézkedéseket követelnek minden egyes jövedelmi ég kereseti ágra, minden egyes forgalmi tényezőre nézve, a melyek a különböző adóalapokat nyújtják: ezek fejlődésök szerint változnak, némelykor csökkennek, némelykor emelkednek, de épen ezért a pénzügyi politikában minden esetre külön-külön veendők tekintetbe és nem az a gyakorlati politika, a 6