Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-165

Sft 165. «rSKásr»s ülés ÍHIÉT 15. 1SSS. és árulja a czikkeket az adó hozzávetése nélkül és ennek két következménye van, egyik, hogy a nagyobb fontosságú kereskedésnek forgalma természetszerűleg hanyatlik és bizonyos fluctuatió áll be, a mi önhibáján kivül annak egy nagy igazságtalan anyagi sérelmet okoz; a másik pe­dig az, hogy azon nagyobb forgalmú kereskedő kifizetni kénytelenittetik az előbbi év eredménye szerint az egész évre kivetett adót, daezára an­nak, hogy forgalmát és kereskedelmét a kiskeres­kedők olcsóbbá tett concurrentiái csökkentették, sőt az adón felül is nagymértékben károsították. (Igaz! Igaz! lalfelöl.) A zárt és a nyilt városokban való forgalom csökkenésére vonatkozó kérdésről tüzetesebben szólni nem akarok. Helfy képviselő ur szives volt azon statisticai adatokat, a melyekre maga a bízottság is óvatosan, hogy ne mondjam, rava­szul, (Derültség) nem nagy súlyt helyezett, a ma­guk értékére leszállítani, (Helyeslés halfelöl) mert hiszen az nagyon kézen fekvő dolog, hogy az 1881. évi ápril-szeptemberre eső évnegyed ered­ményeit az 1882. év hasonló időszakával parifi­cálni nem lehet, mert az 1881-iki adótartozást megelőzőleg ugy a közönség, mint a nyilt váro­sok kereskedelmének nagy része ezen ezikkekkel magát bőven ellátta. (Igaz! bálfélől.) De felfogá­som szerint lehetetlen is az, hogy ily rövid idő­tartamra vonatkozó parificatióból oly fontos kö­vetkeztetést vonjunk, hogy általa indokoltnak tartsuk e káros törvényjavaslat megszavazás át. E törvényjavaslatot különösen és főképen azért sem szavazom meg, mert ez a secaturáknak ki­meríthetetlen bányája és forrása. (TJgg van! lalfelöl.) Nem akarom ezt részletezni, mert a törvény­javaslat maga tartalmazza azon eljárási módot, ezen állításomat igazolja, hogy a ki- és beviteli jegy­zékek vezetésével, az erre vonatkozó folytonos bejelentésekkel, a bejelentések érdekében szüksé­gessé válandó munkaerő tartásával és az ezek­kel kapcsolatos kutatásokkal a kereskedőknek idő- és lélekölő munkája van, az bizonyos. Maga a törvényjavaslat e tekintetben nyíltan beszél, ezenfelül is méltán panaszkodik ez ellen minden­ki és ennek jogosultságát leginkább a minister által kibocsátott azon szabályrendelet mutatja, mely a maga nemében példátlan, hogy t. i. néhány §-ból álló törvény végrehajtására egy nagy végre­hajtási rendelet kelletik és ehhez járul még a pótrendelet, továbbá 60—70 minta és az az ezer meg ezer rabriea, a mely a rendeletek tárában megtalálható. Ily helyzetben t. ház, ezen törvényjavasla­tot sem általános politikai okoknál fogva, sem a javaslatban rejlő hibáknál fogva nem pártolhatom és ezért ugy a magam, mint politikai elvtársaim nevében kijelentem, hogy azt általánosságban a részletes tárgyalás alapjául el nem fogadom. (Élénk helyeslés balfelől.) Gr. Szapáry Gyula pénzügyminister: T. ház! (Halljuk!) Helfy képviselő ur, ki a törvényjavaslat elfogadása ellen legelőször szó­lalt fel, azon szemrehányással illette a kormányt, hogy ezen fogyasztási adó czímén már harmad­szor folyamodik a törvényhozáshoz, mi bizonyí­ték arra, hogy az eredeti törvényjavaslat rósz volt. Én, t. képviselőház, bátor vagyok hivat­kozni arra, a mit az 1881. IV. t.-cz. tárgyalá­sánál mondottam, hogy e törvény alkotása szük­séges volt azért, mert bár a kávéadóra vonat­kozólag saját hatáskörünkben intézkedhetünk ugyan, de a vám emelésére vonatkozólag csak akkor, hogy ha ahhoz a monarchia másik állama is hozzájárul, a mi azon időben bizonytalan volt és hogy a vámtarifa revisiójánáí a kávévámnak ily mérvű emelését lehetett keresztülvinni, annak részben oka az, hogy ezen törvény azon időben már életbe volt léptetve. Hogy most t. ház, midőn a kávévám újból fölemeltetett, nem méltányos ezen kávéfogyasz­tási adó fentartása, az ismét a dolog természe­tében rejlik és a mint megalkottatott az új vám­törvény, ezen most benyújtott törvényjavaslat annak csak természetes következménye. A követ­kezetlenség vádja tehát a kormányt és ennek pénzügyi politikáját, különösen a fogyasztási adóra nézve azért, mert újabban ezen javaslatot előterjesztette, nem illetheti. (Helyeslés jóbbfelől.) Mert az ezen törvényjavaslatnál most fentaríott czikkekre nézve csak az történik, hogy az ere­deti adótételek, melyek az eredeti javaslatban foglaltattak, visszaállíttatni szándékoltatnak, a mi ismét következetlenséget nem képez. A t. ház tagjai emlékezni fognak arra, hogy mikor ezen adónemről első alkalommal beadatott a törvényjavaslat, sok oldalról azon ellenvetés tétetett, hogy az alig lesz végrehajtható s a törvényhozás is annyira nehéznek tartotta a végrehajtást, hogy egészen különös módon ha­talmazta fel a pénzügyministert arra, hogy ha a törvénynek egyes részletes intézkedései végre­hajthatók nem volnának azon időközben, mig a törvényhozás együtt nincsen, akkor intézkedjék saját hatáskörében a pénzügymiaister ezen ne­hézség elhárítására. T. ház! Ily nehézségek nem állottak be és a törvény végrehajtható volt oly módon, a mint azt a törvényhozás elrendelte. Voltak és létez­nek ma is a végrehajtásnál bizonyos nehézsé­gek, de ezek napról napra fogynak és a jelen törvényjavaslatban foglalt intézkedések azon ne­hézségek igen nagy részét jövőre elenyésztetni fogják. Én, t. ház, teljesen osztozom azok néze­tében, kik azt mondják, hogy a törvény sokkal rövidebb idő óta van 'hatályban, hogysem róla

Next

/
Thumbnails
Contents