Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.
Ülésnapok - 1881-165
36 163. orfóágos ülés január 15. 188$. vám végleges elfogadása esetében a kávéfogyasztási adót megszüntetendőnek tartom, ugy másrészt indokoltnak vélem azt, hogy egyidejűleg az államháztartás folyton növekedő szükségletével szemben, a czakor- és sörfogyasztás! adótételek felemeltessenek." Mindenesetre tiszteletre méltó őszinte nyilatkozat, a melyben egyszerűen az van megmondva, hogy az államháztartás folyton növekvő szükségleteivel szemben pénz kell és ezen pénzt a minister ur ott veszi, a hol találja és veszi azt oly súlyos áldozatok arán, a mely áron azt megszerezheti. Ez mindenesetre őszintébb nyilatkozat, mint a pénzügyi bizottság előterjesztésének indokolásában foglaltatik, a mely azáltal kívánja tetszetőssé tenni e törvényjavaslat elfogadását, hogy azt mondja: „Mert a törvényjavaslat értelmében oly ezikkekre marad az érvényben, a melyeknek forgalma sokkal könynyebben ellenőrizhető és igy az adó átalánosabban kivethető" — a mire egyébként később visszatérek — és azután páratlan logicával azt mondja: hogy „épen azért az adótételnek a czukorra és czukorárúkra nézve emelése javasoltatik." Az igen t. pénzügyministernek imént felolvasott indokolása semmi egyéb, mint egy merev, mondhatnám erőszakos fiscalis álláspont, mely állásponttal szemben igen jogosult azon kérdésnek feltevése, hogy miben fekszik tehát annak oka, hogy az államháztartás szükségei folyton növekednek és miben fekszik egyáltalában oka az állam szorongatott pénzügyi helyzetének? Erre t. ház, megadja a választ a t. kormány politikájának egész múltja és ezen kormánypolitikának egész sorozata. Csak némely eseteket kívánok felemlíteni nem azért, mintha azokat részletesen vitatni, vagy azokba belebocsátkozni akarnék, mert tartózkodom attól, hogy azokat a mai napirenden levő tárgygyal szorosabb összeköttetésbe hozzam: de íelemlítendőnek tartom azért, mert megadja a választ arra, hogy miért emelkednek szükségeink és miért kell a pénz; továbbá, hogy milyen pénzügyi és általános politika az, a melynek részére és javára ezen törvényjavaslat megszavaztatni ezéloztaíik. Oka t. ház, először a rósz közgazdasági politika. íme t. ház, ezen törvényjavaslat fényes bizonyítéka annak, hogy mily kárt szenvedett ez ország a közgazdasági kiegyezés által, mely által lehetetlenné tétetett neki a fogyasztási adóknak kihasználása nemcsak az ipartermelés emelése érdekében ezen adóknak czélszerií beosztása által, hanem lehetetlenné tétetett oly módozatok megállapítása is, melyek a fogyasztási adók beszedésének arányosságát és igazságosságát minden körülmények közt szemmel tarthatnák és biztosíthatnák. (Helyeslés balfelől.) Fekszik továbbá az állam szorongatott pénzügy i állapota azon szerencsétlen occupationális politikában, a mely occupationális politika — hiába mondják ezt — nem külkörülményeknél fogva nehezedett a nemzetre, haisem azért, mert ezen occupationális politika ezen monarchiában kezdeményeztetett és e monarchia által lett megcsinálva, (ügy van! balfelöl.) Ezen politika által t. ház, az ország mindenesetre egy nagy kincsét vesztette el, elvesztette azon pénzügyi erőlködés eredményeit, a melyben véltük mi mindig feltalálhatónak azon reményt, hogy valaha ezen erőlködés által az államháztartás rendeztethetni fog. (ügy van! a baloldalon.) Ezen erőlködés megtörténte az ország adózási képességét a lehető legnagyobb fokig kimerítette és most alig marad más hátra, mint tengetni az ország rósz pénzügyi viszonyait ugy, a mint lehet, ilyen aprólékos — bár horderejűkben nagyon súlyos — törvényjavaslatok megszavazása által és tengetni ideig- óráig, mig a pénzügyi politika valami katastrophához nem jut, a mikor is azután itt fog állani egy adózásiíag kimerült nemzet. De van még egy más körülmény is, a mely oka a helyzetnek és ez az, hogy ez az ország nagy lábon él. Azt a berendezést, a mely ebben az országban létezik, ennek az országnak ereje, gazdasági helyzete és adóképessége meg nem birja. Ez az ország nagy trainuel jár és ime nem történik semmi sem annak orvoslására, hogy azon óriási berendezés, az a nagy bureucraticus apparátus, a mely maholnap oda fejlődik ki, hogy ez országnak minden harmadik-negyedik munkaképes polgára közkontóra él, megszűnjék. Ezen berendezést az ország semmi körülmény közt meg nem birja. (ügy vem! a bal- és szélső baloldalon.) Ezek azok t. ház, a mikért az ország izzad, a mikért az ország adózó polgárai adót fizetnek és hiu munka a magyarországi gyarmatárú kereskedők azon törekvése, hogy ők kérvényezés által kivannak segíteni azon súlyos bajokon, melyeket rájuk ezen adók hárítanak. Mélyebben és gyökereikben keil nekik keresniök a bajokat és az orvoslást, mélyebben kell keresni, mondom, nekik és másoknak, a kik általában az ország gazdasági s politikai kormányzatával megelégedve nincsenek: keresniök kell azon kormány-rendszer megszüntetésében, mely az ország közgazdasági erőivel nem törődik, keresniök kell azon rendszer megszüntetésében, mely midőn actualis politikát folytat, akkor kártékony, a midőn pedig tenni kell, akkor — bocsánat a kifejezésért — tehetetlen, (ügy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Nem ellenzéki álláspont mondatja azt velem t. ház, én factiosus politikát sohasem folytatok ; tőlem ülhet ott a kormányszékeken ^bárki, csak legyen meg benne a politikai következetesség,
