Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-165

36 163. orfóágos ülés január 15. 188$. vám végleges elfogadása esetében a kávéfogyasz­tási adót megszüntetendőnek tartom, ugy más­részt indokoltnak vélem azt, hogy egyidejűleg az államháztartás folyton növekedő szükségleté­vel szemben, a czakor- és sörfogyasztás! adó­tételek felemeltessenek." Mindenesetre tiszteletre méltó őszinte nyi­latkozat, a melyben egyszerűen az van meg­mondva, hogy az államháztartás folyton növekvő szükségleteivel szemben pénz kell és ezen pénzt a minister ur ott veszi, a hol találja és veszi azt oly súlyos áldozatok arán, a mely áron azt megszerezheti. Ez mindenesetre őszintébb nyilat­kozat, mint a pénzügyi bizottság előterjesztésé­nek indokolásában foglaltatik, a mely azáltal kívánja tetszetőssé tenni e törvényjavaslat el­fogadását, hogy azt mondja: „Mert a törvény­javaslat értelmében oly ezikkekre marad az ér­vényben, a melyeknek forgalma sokkal köny­nyebben ellenőrizhető és igy az adó átalánosab­ban kivethető" — a mire egyébként később visszatérek — és azután páratlan logicával azt mondja: hogy „épen azért az adótételnek a czukorra és czukorárúkra nézve emelése java­soltatik." Az igen t. pénzügyministernek imént felolva­sott indokolása semmi egyéb, mint egy merev, mondhatnám erőszakos fiscalis álláspont, mely állásponttal szemben igen jogosult azon kérdés­nek feltevése, hogy miben fekszik tehát annak oka, hogy az államháztartás szükségei folyton növekednek és miben fekszik egyáltalában oka az állam szorongatott pénzügyi helyzetének? Erre t. ház, megadja a választ a t. kormány politikájának egész múltja és ezen kormánypoli­tikának egész sorozata. Csak némely eseteket kívánok felemlíteni nem azért, mintha azokat részletesen vitatni, vagy azokba belebocsátkozni akarnék, mert tartózkodom attól, hogy azokat a mai napirenden levő tárgygyal szorosabb össze­köttetésbe hozzam: de íelemlítendőnek tartom azért, mert megadja a választ arra, hogy miért emelkednek szükségeink és miért kell a pénz; továbbá, hogy milyen pénzügyi és általános po­litika az, a melynek részére és javára ezen tör­vényjavaslat megszavaztatni ezéloztaíik. Oka t. ház, először a rósz közgazdasági politika. íme t. ház, ezen törvényjavaslat fényes bizonyítéka annak, hogy mily kárt szenvedett ez ország a közgaz­dasági kiegyezés által, mely által lehetetlenné tétetett neki a fogyasztási adóknak kihasználása nemcsak az ipartermelés emelése érdekében ezen adóknak czélszerií beosztása által, hanem lehe­tetlenné tétetett oly módozatok megállapítása is, melyek a fogyasztási adók beszedésének ará­nyosságát és igazságosságát minden körülmé­nyek közt szemmel tarthatnák és biztosíthatnák. (Helyeslés balfelől.) Fekszik továbbá az állam szorongatott pénzügy i állapota azon szerencsétlen occupationális politikában, a mely occupationális politika — hiába mondják ezt — nem külkörül­ményeknél fogva nehezedett a nemzetre, haisem azért, mert ezen occupationális politika ezen mon­archiában kezdeményeztetett és e monarchia által lett megcsinálva, (ügy van! balfelöl.) Ezen politika által t. ház, az ország minden­esetre egy nagy kincsét vesztette el, elvesztette azon pénzügyi erőlködés eredményeit, a melyben véltük mi mindig feltalálhatónak azon reményt, hogy valaha ezen erőlködés által az államház­tartás rendeztethetni fog. (ügy van! a baloldalon.) Ezen erőlködés megtörténte az ország adózási képességét a lehető legnagyobb fokig kimerítette és most alig marad más hátra, mint tengetni az ország rósz pénzügyi viszonyait ugy, a mint lehet, ilyen aprólékos — bár horderejűkben nagyon súlyos — törvényjavaslatok megszavazása által és tengetni ideig- óráig, mig a pénzügyi politika valami katastrophához nem jut, a mikor is azután itt fog állani egy adózásiíag kimerült nemzet. De van még egy más körülmény is, a mely oka a helyzetnek és ez az, hogy ez az ország nagy lábon él. Azt a berendezést, a mely ebben az országban létezik, ennek az országnak ereje, gaz­dasági helyzete és adóképessége meg nem birja. Ez az ország nagy trainuel jár és ime nem tör­ténik semmi sem annak orvoslására, hogy azon óriási berendezés, az a nagy bureucraticus appa­rátus, a mely maholnap oda fejlődik ki, hogy ez országnak minden harmadik-negyedik munka­képes polgára közkontóra él, megszűnjék. Ezen berendezést az ország semmi körülmény közt meg nem birja. (ügy vem! a bal- és szélső bal­oldalon.) Ezek azok t. ház, a mikért az ország iz­zad, a mikért az ország adózó polgárai adót fizetnek és hiu munka a magyarországi gyarmat­árú kereskedők azon törekvése, hogy ők kérvé­nyezés által kivannak segíteni azon súlyos ba­jokon, melyeket rájuk ezen adók hárítanak. Mé­lyebben és gyökereikben keil nekik keresniök a bajokat és az orvoslást, mélyebben kell keresni, mondom, nekik és másoknak, a kik általában az ország gazdasági s politikai kormányzatával meg­elégedve nincsenek: keresniök kell azon kor­mány-rendszer megszüntetésében, mely az or­szág közgazdasági erőivel nem törődik, keresniök kell azon rendszer megszüntetésében, mely mi­dőn actualis politikát folytat, akkor kártékony, a midőn pedig tenni kell, akkor — bocsánat a kifejezésért — tehetetlen, (ügy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Nem ellenzéki álláspont mondatja azt velem t. ház, én factiosus politikát sohasem folytatok ; tőlem ülhet ott a kormányszékeken ^bárki, csak legyen meg benne a politikai következetesség,

Next

/
Thumbnails
Contents