Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-165

165. erszAgoe ölés január 16. 1883. 35 '6 természetesen első sorban szem előtt tartotta honatyai köteleseégét, politikai meggyőződését g ennek alapján a pénzügyminister ur javaslatát, bár bizonyos módosításokkal, melyekre, ugy hi­szem, leginkább ő folyt be, elfogadta. A pénzügyi bizottság igen lelkiismere­tesen vizsgálta meg — a mint jelentésében irja — ezen panaszokat és bizonyos megnyugtató meg­győződésekre jutott a pénzügyminister nr által beterjesztett indokolás alapján. Azt mondja a bizottság, hogy a kérdésben levő adóztatás a zártvárosok forgalmára nézve, legalább azon idő alatt, a meddig az adatok terjednek, aggályra okot szolgáltató káros befolyással nem volt. Azt mondja, hogy a sörfogyasztási adónak az 1881. évi IV. t.-cz. által történt életbeléptetése a hazai sörtermelésre és a fogyasztásra, addig legalább, mig az adatok terjednek, látható káros befolyás­sal nem volt és hog}^ a termelés káros vissza­hatás nélkül halad előre. Daczára ennek, mégis bizonyos kényelmetlen érzéssel tárgyalta a pénz­ügyi bizottság a törvényjavaslatot. Oly elővigyázó — mit ismétel az előadó ur is — hogy nem akar félreértetni, hogy nem akar tovább menő követ­keztetést vonni, hogy nem mer a jövőre nézve következtetésekkel előállani. Csak azt mondja a bizottság, bogy a fogyasztás apadására nézve eddig adatok nincsenek és azt állítja, hogy a kávénak a fogyasztási adó alóli kivételével a fő­inger, a főtényező a panaszokra, a felett, hogy a zárt és nyilt városok közt az adóztatásban egyenlőtlenség volt, megszűnik. Tehát most a bizottság is már elismeri, hogy ezen egyenlőt­lenség és igazságtalanság létezett. De hivatkozik arra, hogy bizonyos javítások tétetnek a törvény­javaslaton. T. ház I Én elismerem, hogy a kereskedelmi világnak némely kérelmei tekintetbe vétettek, de ezek a törvény egészéhez képest olyan csekélyek, olyan lényegtelenek, hogy leendő hatásuk alig vehető tekintetbe. Azok az anomáliák, melyekre maga a bizottság is ráutal, hogy a városok más jövedelemből voltak kénytelenek fedezni a városra utalt összeg egyéni kivetése után keletkezett hiá­nyokat, ezen anomáliák jövőben is fenn fognak állani. Ez a dolog természetében fekszik. A midőn tehát a bizottság azon conclusióra jön, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatot el kell fogadni, hogy különösen a törvényjavas­letban rejlő adóemelést könnyű szívvel meg le­het szavazni: én őszintén megvallom, hogy a mi engem a törvényjavaslat el nem fogadására in­dít, az nem annyira ezen adófelemelés maga. Bizonyos, hogy ezen adóemelés is érezhető lesz, érezhető lesz a czukornál és még érezhetőbb lesz a sörnél, mert t. ház, a sör valóban túl van már terhelve. A sör jelenlegi árának fele, tiszta fele, ktilömböző adókra megy. Ugy hi­szem, hogy ha valamely czikk 50 százalékkal van megterhelve, ez csakugyan túlságos. De t. ház, a főok, mint mondám, nem a felemelés­ben, hanem a törvénynek további fentartásában rejlik. Azóta, hogy ama törvénynek megváltozta­tása szóba került, bebizonyult, hogy ezen tör­vény tarthatatlan, igazságtalan, egyenlőtlenül adóztatja meg a kereskedőt és az önkénynek ajtót nyit. Mindez kimutatatott és azon enyhítő mon­datok által, a melyeket a t. előadó ur a jövőre nézve előhozott, ugy hiszem senki sem győző­dött meg, hogy ez által hazai kereskedőink hely­zete e tekintetben lényegesen javulni fog. Ha már a t. pénzügyminister ur fejét törte, hogy a jövedelmekj fokozása czéljából, különböző más adónemek által az államnak jövedelmét emelje, fundált volna ki valami más módot, ha ezen ezikkeknek, t. i. a czukornak és sörnek igénybe vételével is, de mindenesetre a mostani törvényben megállapított módozatoktól egészen eltérőleg ugy, hogy valóban csak a fogyasztó lett volna általa sújtva. Minthogy tehát azon meggyőződésben va­gyok t. ház, hogy a törvény fennálló és módo­síttatni javasolt alapjában elhibázott és rósz, hogy minden törekvés daczára javithatlan, azt természetesen el nem fogadom. A részletes vita alkalmával lesz talán szerencsém egynéhány gyakorlati példával kimutatni ezen javított tör­vénynek határtalanságát, igazságtalanságát ÍA tarthatatlanságát. Igen jól tudom t. ház, hogy mostani fel­szólalásom sikertelen lesz, de meg vagyok győ­ződve, hogy a törvénynek visszásságai erőseb­bek lesznek, mint a t. pénzügyminister urnak capacitálhatatlansága s elébb-utóbb, ha nem a mostani pénzügyminisier ur maga, hanem más pénzügyminister e törvényt elfogja törülni. (He­lyeslés balfélől.) Ezeknél fogva a törvényjavaslatot a részle­tes vita alapjául el nem fogadom. (Helyeslések balfélől.) Horánszky Nándor: T. ház! (Halljuk!) Támaszkodva azokra, a mik a szóban forgó fo­gyasztási adókra nézve az 1881 : IV. t,-czikk tárgyalása alkalmával a ház ezen részéről el­mondattak és támaszkodva azokra, a miket a mai napon különösen Helfy Ignácz t. képviselő ur felhozott, igen rövid lehetek s csakis azon indo­kok felsorolására szorítkozom, a melyek engem arra bírnak, hogy e törvényjavaslatnak azon ré­szét, mely a czukor, czukorgyártmányok és sör adójának felemelésére s egyáltalán ezen adók megszavazására vonatkoznak, el nem fogadom. A t. pénzügyminister az általa beterjesz­tett törvényjavaslat indokolásában a következőket mondja: „A mint tehát egyrészt a magasabb kávé­5»"

Next

/
Thumbnails
Contents