Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.
Ülésnapok - 1881-165
34 165. országos ülés szokott, hogy ha valahol egy nagy hiba, vagy J sikkasztás követtetik el és valaki, a ki a dologgal összeköttetésben állt, meghal, akkor aztán arra tolnak mindent. Hát igy cselekedett Hegedűs Sándor t. képviselőtársam is, a mikor azt mondta, hogy ezen panaszok, a melyek felhozattak, tulajdonkép és főképen csak a káTéra vonatkoztak és miután most ezen fogyasztási adó eltöröltetik, most már minden jó lesz. Hát t. ház, mikor a pénzügyi bizottság ezen törvényjavaslattal foglalkozott, akkor alaposnak elismerte nagy részben azt, a mi már másfél esztendővel ezelőtt a törvény ellen felhozatott. Most már igazzá lett az, a mi már akkor elmondatott, de a mit a t. kormánypárt semmiképen sem akart elismerni, p. o. hogy a postán a kávéforgalom nehezen volt ellenőrizhető. T.ház! Mi ezt előre megmondtuk akkor és komoly aggodalmak hozattak fel az ellenőrzés hiánya iránt. Ezt elismeri most az igen tisztelt pénzügyi bizottság is. Hogy azonban a kávéfogyasztási adó elejtése által azon számos panaszok meg nem fognak szűnni, mutatja azon emlékirat, a melyre hivatkozott a t. előadó ur is. A pozsonyi kereskedelmi szövetkezet beadványa, a mely már a törvényjavaslatnak beterjesztése után készült és a mely panaszait mindamellett, hogy a kávéra moet nem vonatkozhatnak, mégis fentartja. Ezen emlékirat a kérvények tárgyalása alkalmával nem tárgyaltatván, egynéhány pontjára ennek mégis bátor leszek az igen t. háznak figyelmét felbivni. (Halljuk!) Azt mondja az emlékirat, hogy oly pénzügyi és kereskedelmi politika követtetik, mely a magyar kereskedelemre oly terheket ró, melyek az osztrák tartományokban nem léteznek. Én, t. ház, sohasem tartoztam azok közé, kik az ellentéteket a monarchia másik felével fokozni akarják, sőt ellenkezőleg azokat lehetőleg enyhíteni és kiegyenlíteni óhajtottam mindig, de az még sem járja, hogy & mi kereskedőink, iparosaink az adó által bizonyos tekintetben kedvezőtlenebb helyzetbe juttattassanak, mint a milyenben vannak a sok tekintetben amúgy is kedvezőbb helyzetben lévő osztrák kereskedők. (Helyeslés a baloldalon.) Azt mondja a pozsonyi kereskedők beadványa, hogy ok a ezukorfogyasztási törvény folytán a cislajtháui kereskedőkkel versenyezni képtelenek lesznek; azt mondják: „hogy ha a kereskedelem ezen ága oly adókkal terheltetik, melyek a monarchia másik államában ismeretlenek, akkor bármely csekély adóemelés is nem adó többé a szó nemesebb értelmében, hanem a magyar kereskedelem illető ágaira nézve egyenesen sírásói díj". T. ház! Mikor a törvényhozás a fogyasztást más intézkedések által sújtotta, a kereskedöiannár 15. 18S3. világ nem panaszkodott. Mondja is ezen beadvány, hogy örömmel üdvözölte azon tényt, ; melynél fogva az osztrák-magyar monarchia miüdkét részét egyenlően terhelő vám hozatott be, mint példának okáért a petróleumnál, mely egyenlően terheli a két fél polgárait és a társállammal való versenyzés lehetőségét meghagyja. A pozsonyi kereskedelmi szövetkezet joggal teszi azon szemrehányást a kormánynak, hogy bár a birodalom másik részének kereskedelme sokkal virágzóbb és ez azért a megterheltetést könnyebben elviselheti, mégis ott sokkal óvatosabbak a belföldi iparágak megterheltetésében s ily veszélyes experimentumok koczkáztatásában, mint a mi kormányunk s épen azért absolute tiltottnak kellene tekinteni kormányunknak mindazt, a mi még csak sarjadó kereskedelmünk és iparunk felvirágzását sújthatná és megkettőztetett aggodalommal kellene nyúlni különösen oly állami jövedelmek megnyitásához, melyek a monarchia másik felének kormánya részéről az iparra és kereskedelemre kárhozatosaknak ismertetnek eb T. ház! Mindezen dolgok elmondattak a törvényjavaslat benyújtása után. De az ilyen pénzügyi intézkedéseket a pénzügyminister ur mindig csak az állam jövedelmeire való közvetlen direct hatásukban szokta tekinteni. Hogy ez által az adó emelkedik-e vagy nem, ez az egyetlen zsinórmérték. Hogy ez által más adó menynyire csökken, más adóforrások mennyire befolyásoltatnak, azt bajos lenne kimutatni, de erre a pénzügyminister ur nem reflectál. De ráutalt a pozsonyi kereskedők emlékirata arra, hogy ezen és hasonló czikkeknek Magyarországon való megadóztatása sok oly családot, melyek eddig városainkban bizonyos jövedelmükből megéltek, hazánkból kiűzik a szomszédos tartományok városaiba. Azon veszteségről, mely ebből az államkincstárra háramlik, kimutatást nem készíthetni. A eeterum censeo tehát, melyre nemcsak a pozsonyi kereskedők jutottak, hanem kivétel nélkül hazánk összes kereskedői, az, hogy eltörlendő a ezukor-, kávé-, sör-, csokoládé-fogyasztási adó, mindaddig, mig oly rendszer nem hozatik be, hogy annak kezelése és keresztülvitele egyenlő terheket ró a haza polgáraira és mig hasonló mérvben be nem hozatik az osztrák tartományokban. Ezzel fejezte be t. ház, a pozsonyi kereskedelmi szövetkezet a kérését: adja isten, hogy őszinte hazafias szavuk higgadt bírákra akadjon és még idejekorán hasson oda, hol a segítség még lehetséges. Hogy ezen hely a pénzügyi bizottság nem volt, azt tapasztaltuk. Daczára annak, hogy a gyarmatárú-kereskedők elnökükké választották Hegedűs Sándor képviselő urat — bár ők nagyobbrészt lelkes buzgó baloldaliak —
