Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-180

gg(j ISO. *rizágos fiiéi január 31. 188$. ne adjon kontóra a boltos, a kereskedő ily szeszes italt. Azt igen könnyű mondani, de tényleg, a hogy a kereskedelmi világban gyakorlatban van, keresztülvinni lehetetlen. Mert a kereskedő főüzlete hitelen alapszik, hisz látjuk különösen a kis városokban, hogy oda beköltözik a kereskedő, leginkább rőfös kereskedő, kereskedést nyit, három hónap múlva megbukik, csődöt mond, elárverezik birtokát és azért a gyárosok mindamellett negyedszer, ötödször, századszor is hiteleznek az ily svindler kereskedőknek, a kik a jó, solid és évtizedeken át fennálló iparosokat tönkre teszik, mégis hiteleznek neki, mert hitel nélkül portékáját nem árusíthatja el. Nem mondom, hogy ezengyárogokazon percent-veszteségeket árúiba be nem számítják, ha ezen üzletszerű bukó embereknek hitelt adnak, de hitel nélkül megélni nekik sem lehet. A mint megjegyeztem, tagadom, hogy népünket részegesnek volna szabad mondani, agy elismerem, hogy vannak egyesek, kik a részegességnek magokat odaadták, esaládukra valóságos pusztítást hoznak. De az ily emberek a korcsmai adósságokat rendesen szokták fizetni; valamint a kártyás embernek is mindig van pénze, hogy kártyázhasson; ugy a korhelynek is, hogy hitele a korcsmában fenmaradjon, kifizeti az adósságát. Annálfogva abban óvszert, nem találok. Tapasztalhatja az ember azt is, hogy kétségbeeséstikben egész községek részegeskednek, korhelyebbek, mint mások, csakhogy az ilyen kevés van, igazán ritkaság. Hanem az ily kivételes eset miatt azt hiszem, se nem szükséges, se nem czélszerű, hogy a törvényhozás akként intézkedjék, hogy minden embert egyaránt sújtson, akár becsületes, akár pedig korhely és hogy ez által azt, a kinek hitelre szüksége van, nagy mértékben meggátolja. Ennélfogva azt hiszem, hogy ezélszerűbh az, hogy ha mi a megyékre bizzuk ezen dolgok elintézését, t. i. a szerint, hogy a törvényhozás hozzon törvényt, mely szerint meg lenne határozva az, hogy a megyék miként járhatnak el akár egyes részegeskedők, akár esetleg egész részegeskedő községekkel szemben. Mert én azt hiszem, hogy akkor sem sértenénk senkit, sem a kereskedők jogait, sem pedig az egyes polgárok jogait és üdvösebb eredménye is volna az ily intézkedéseknek, hogy ha a szolgabíró a községi tanácscsal együtt kijelölné, hogy ezeknek lehet adni, ezeknek nem lehet adni, még akkor sem, ha ezeknek pénzük is van, a mivel megszégyenítené az illetőket és elriasztaná a többieket és — a mint mondottam — semmiféle jog nem sértetnék. Továbbá van még egy szempont és ez az regalejog szempontja. Ha ezen§-t elfogadjuk, roppantul fog csökkenni a regale értéke s ez által épen azon középosztályt fogjuk megkárosítani, melyről itt egyaránt mindenki azt hangoztatja, hogy mentsük meg az elpusztulástól, holott mi még az utolsó rongyot is, a mivel magán segíthetne, elvészszűk tőle. Hiába hozzuk meg a törvényt, azt ki fogják játszani. Vegyük esak tekintetbe, hogy a kukoricza kapálástól kezdve egész a cséplésig pálinkára van utalva a gazda; miután pedig tavaszkor semmi pénze sincs, a korcsmában meg hitelt nem talál, elmegy a gyárba s ott fog hitelre vásárolni. Ez által a regale jövedelme nagyban fog csökkenni s ezen csökkenés folytán csekély ára lesz a regálénak. Ha én ezt mind tekintetbe veszem és mint képviselő, magántulajdonjognak, bárkié legyen az, megvédését kötelességemnek tartom és csonkittatni nem engedem, akkor kénytelen vagyok azon határozati javaslatot ajánlani, melyet ezennel van szerencsém benyújtani, mely szerint ,,a bizottság oda lenne utasítandó, hogy oly törvényjavaslatot, dolgozzon ki, mely a megyei hatóságra bizván a korcsmai hitelek megszorítását, esetről esetre intézkedjék." Elnök: Fel fog olvastatni a határozati javaslat. Duka Ferencz jegyző (olvassa a határozati javaslatot): Határozati javaslat, beadja Almássy Sándor. „A törvényjavaslat 4. fejezete a bizottsághoz küldessék vissza oly törvényjavaslat elkészítése végett, melyben a megyei hatóság részéről a szolgabirák, városi vagy községi tanácsok közreműködése mellett esetről esetre ugy az egyeseknek, valamint szükség esetében egész községeknek korcsmai hiteléről miként intézkedhessenek, törvényjavaslatot terjeszszen a ház elé." Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Azt remélem, hogy a törvényjavaslat ezen fejezeténél nem fog mondatni, hogy mintegy illetéktelenül avatkozom a vitába; mert talán méltóztatnak tudni, hogy a törvényjavaslatnak ezen részére nem annyira igazságügyi, mint inkább belügyi felszólalások tétettek: tehát méltóztassék megengedni, hogy azokra még refleetáihassak. Most főleg az imént benyújtott módosítvány és határozati javaslattal szemben kívánom saját nézetemet lehető rövidséggel előadni. (Halljuk!) Mindenekelőtt megkívánom jegyezni azt, hogy én, ha egyáltalában azon irányban, a mely itt jeleztetett, hogy az ország némely vidékén épen az elszegényedésnek tényleg gátat kell vetni, valamit tenni akarunk, akkor egyik legfőbb, a mit tenni kell, nézetem szerint a korcsmai hitelnek megszorítása. (Élénk helyeslés.) Ezen nézet vezetett engem itt és vezérel azon tapasztalat, melyet oly államokban, hol a korcsmai hitel megszorítása már életbe lépett, a gyakorlat mutat. Nem declaráljuk mi azért a népet iszákosnak, mint az előttem szólott képviselő ur mondta; mert azt nem mondjuk, hogy a nép iszákos, esak meg akarjuk a korcsmai hitelt szorítani, de nem