Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-180

374 alá bocsáttassák. De ha az én indítványom el nem fogadtatik, az esetben telj esen hozzájárulok Apponyi Albert t. képviselőtársam indítványához. A mit a t. előadó úr volt szives megemlíteni Apponyi Albert t. képviselő ur indítványával szemben, miszerint az üzletszerűségnek először is ítélettel kell megállapítva lenni, erre csak az a megjegyzésem, hogy hiszen a gyilkosra is először reá kell mondani az itéletett, addig nem is mondhatni hogy gyilkos, habár minden ember tudja, hogy az illető gyilkosságot követett el. Az ilyen argumentumokkal, t. ház, ily gyakorlati kérdést nem lehet megdönteni s azért kérem a t. házat, hogy ne méltóztassék azt tekinteni, hogy quis, hanem hogy quid. És ezen értelemben kérem ezen gyakorlati indítvány elfogadását. (Helyeslés a szélső balfeVH.) Elnök: Kénytelen vagyok megjegyezni, hogy a t. képviselő ur indítványa nem kerülhet elébb szavazás alá, mint a gr. Apponyié, mert ez előzetes kérdésre vonatkozik. Ha tehát szólani senki sem kivan, következik a szavazás. Első kérdés az: elfogadja-e a t. Láz gr. Apponyi és társai indítványát, mely szerint a szakasz visszaadassék az igazságügyi bizottságnak azon elv alapján való újabb szövegezés végett, hogy az üzletszerű uzsora nem csupán a sértett fél kérelmére, de hivatalból is üldöztessék? Pauler Tivadar igazságtigyminister: En elfogadtam az indítványnak megfontolása végett, a bizottsághoz való visszautasítást, de ezt nemugy értettem, hogy az indítványnak elvben való elfogadása itten mondassák ki és a szakasz ugy utasíttassák vissza a bizottsághoz, pusztán szövegezés végett. Az én nyilatkozatom értelme ez nem is lehetett, mert ha a dolgot meg akarjuk fontolni, arra idő is kell. De ha csak puszta szövegezés végett akarjuk visszautasítani a szakaszt, az annyit jelentene, hogy a ház már elfogadta az indítvány lényegét. Ily értelemben én azt elfogadhatónak nem t ártom. Gr. Ápponyi Albert: T. ház! Én belenyugszom indítványom azon értelmezésébe, melyet a t. igazságtigyminister ur magáévá tett és a .jogügyi bizottságban előfordulandó bővebb kiderítéstől és megfontolástól s a bizottság jelentésétől teszem függővé további eljárásomat. Elnök: E szerint a gr. Apponyi indítványa a minister ur által módosíttatván, a kérdést ugy fogom feltenni, méltóztatik e a t. ház azon értelemben, melyben a t. minister ur kívánta, a szakaszt, a bizottsághoz visszautasítani, igen vagy nem ? Ha ez elfogadtatik, akkor a gr. Apponyi módosítványa nem kerül szavazás alá s akkor a Polónyi képviselő ur indítványa is elesett. Teleszky István: Bocsánatot kérek, a Polónyi képviselő ur indítványának második része, mely a kísérletre nézve új szakaszt kíván, itt min. denesetre eldöntendő, mert az egészen külön intézkedésről szól. Elnök: Most ez nemdöntendő el, csak akkor lesz eldöntendő, mikor az új szövegezés a ház elé kerül. Literáty Ödön: T. ház ! Ha jól fogtam fel a kérdést, Polónyi képviselő ur egy új szakasz felvételét indítványozta, ez pedig nagy különbség, inert ez külön szakaszt indítványoz s nem maradhat függőben addig, mig a bizottság jelentése a ház elé kerül. Polónyi Géza: Én ugy értem a dolgot, hogy mindkét indítvány azután vétessék szavazás alá, mikor a bizottság jelentését beadja, Most tehát indítványomat visszavonom. Elnök: Méltóztatik a t. ház az egyszerű visszautasítást elfogadni ? (Elfogadjuk!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy elfogadtatik és igy a bizottság fog arra vonatkozólag referálni, addig a 9. §. függőben marad. Rakovszky István jegyző (olvassa a 10. §4, mely észrevétel nélkül elfogadtatván, olvassa a 11. §-t). ' Deutsch Lipót: Mikor az igazságügyi bizottság a szakaszt fogalmazta, azon intentio vezérelte, mely a 7. §-ban nyert kifejezést, hogy t. i. a megjelölt esetekben a kir. törvényszékek legyenek illetékesek. Megengedem, hogy ezen intentio azon alapul, hogy az uzsoravétség büntetőjogi sanetióval sujtatik és igy a polgárok személyi jogait közelről érinti. E kérdés tárgyalásánál nem hagyhatom figyelmen kivíll a kérdés jogi természetét. Azt hiszem tehát, hogy a 11. § nem felel meg a törvény intenti ójának. Ali. §. ugyanis ezeket mondja: „Ha a büntető eljárás nem az uzsora-vétség tényálladékának hiánya, vagy nem a bizonyítékok elégtelensége, hanem mások miatt nem tétethetik folyamatba, vagy szüntettetik meg, a sértett fél keresete folytán, a polgári bíróság itél az ügylet érvényessége felett.

a Most bátor vagyok a t. ház figyelmét felhivni oly esetre, mely súlyos és veszélyes következményeket vonhat maga után. Megtörténhetik ugyanis, nem mondom, a járásbiróság egyik vagy másik tagjának összejátszása folytán, mert ilyenre nem akarok gondolni, hogy az adós, a ki az ország egyik vidékéről, hol a felfogás ellenkező, egy másik vidékre költözik, hol az a meggyőződés, hogy az általa más viszonyok között kötött ügylet uzsora vétségét képezi, pl. egy 100,000 frtos ügyet, a melyre a járásbirósági illetékesség köttetett ki, az új viszonyok befolyása alatt az illetékes bíróság által uzsorának qualificálhat ég a kötött ügyletet megsemmisitteti, mi által a hitelező, a mint közönségesen mondják, igazságtalanul sujtatik. A törvény intentiója mindenesetre az volt, hogy az eseteket fontosaknak tekintve, azokat ne az egyes, hanem S a társas bíróság elbírálása alá bocsássa. Én nem