Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-180

373 uzsorás tétetik ki annak, mit első sorban az uzsorás az adós irányában elkövetett. Ezen momentum t. ház, nagyon megfontolandóvá teszi azt, vájjon egyátalában az uzsora-vétség kísérlete iránt ezen törvényben intézkedni nemcsak lehetne-e, de egyáltalában szükséges-e. Én tehát Polónyi Géza t. képviselő ur indítványát nem pártolom, de hozzájárulok Apponyi Albert mélyen t. képviselő ur indítványához. (Helyeslés.) Pauler Tivadar: T. ház! Ezen szakasz módosítására nézve két indítvány történt. Az egyik Polónyi Géza képviselő uré, a másik Apponyi Albert grófé. Én tökéletesen osztozom azon nézetben, hogy a törvény hatályos legyen, de ép a törvény hatályosságát nem látom elérhetőnek ez indítványok által azért, mert, a mint már mondva volt, ha a sértett fél a maga részéről a szükséges adatokat nem fogja szolgáltatni, akkor, ha hivatalból üldözendőnek mondjuk is a vétséget: a törvény czélját elérni nem fogja, annak hatályossága egyáltalában nem lesz. Azonfelül méltóztassanak azt is meggondolni, hogy igen sok bűntett van, a hol a családi becsület és az egyéni viszonyok tekintetében a törvényhozás azt magán feljelentésre bizta és hogy ez is ép oly vétség, a melynek körülményei az illetőre nézve sokkal súlyosabban nehezedhetnek, ha azok nyilvánosságra kerülnek, mint maga azon kár, a melyet az uzsora által szenved. A netáni káros következményeknek, t. i. annak, hogy reá utóbb pressió ne gyakoroltassák, hogy magát a feljelentést visszavonja, elejét vette a törvényjavaslat az által, hogy lehetetlenné tette a feljelentés visszavonását. Ott, a hol elegendő indok és elegendő alap van a feljelentésre, ott a törvény senkit sem fog sújtani a miatt, hogy a törvény által megengedett jogával élt. A második, gr. Apponyi Albert t. képviselő űr azon indítványa, hogy nem ugyan mindenesetben, mert méltányolja a felhozott okokat, de legalább ott, a hol üzletszerűieg űzi valaki az uzsorát, az hivatalból üldöztessék. Igen jól észre vette már a t. előadó ur, hogy nagyon nehéz birói ítélet nélkül a priori valakiről azt mondani, hogy üzletszerííleg űzi az uzsorát. És én, ha valami súlyosbítást, nem mondom szükségesnek, de mégis appretiálhatónak látnék, mégis fontolóra kellene venni inkább azt, hogy az illető nem visszaeső-e, nem volt-e már egyszer a miatt elitélve, hogy az uzsora vétségét elkövette. Es épen azért, midőn egész határozottsággal kijelentem, hogy Polónyi képviselő ur indítványát elfogadhatónak nem találom: gr. Apponyi Albert képviselőtársam azon indítványa, hogy ezen kérdés bővebb megfontolás végett az igazságügyi bizottsághoz utasíttassák, miután ezen visszautasítás a törvényjavaslat tárgyalását egyátalában I meg nem akadályozza, én részemről nem ellenzem. (Helyeslés jobbfelöl.) Polónyi Géza: T. ház! Szokásos már személyes kérdésben és félremagyarázott szavainak helyreigazítása érdekében szót kérni, én azonban kijelentem, hogy ezen a czímen nem formálok igényt a szóhoz, hanem engedelmet kérek a t. háztól, hog}^ néhány észrevételt tegyek. (Halljuk!) A t. igazságügyminister urnak, valamint Teleszky képviselő urnak, aggodalma van, hogy ha a sértett fél nem fog feljelentést tenni, akkor nem is fogja rendelkezésére bocsátani a bíróságnak az adatokat. De másrészről a t. igazságügyminister ur azt is mondja, hogy vannak viszonyok, amelyek egyéni szempontból, kímélést érdemelnek. Hiszen nincsen bűntett a világon, a melynél kíméletet érdemlő szempontok elő nem fordulnának. Méltóztassék pl. a zsarolás vétségét tekinteni; hányszor használtatik fel a tiltott szerelmi viszony zsarolásra. Már hogyha ezekre nézve és az ily bűntettekre nézve áll az, hogy az állam érdeke felette áll minden egyesnek saját érdeke felett, ugy állnia kell annak az uzsorára is. A kérdés az, hogy ha az egyesnek érdeke összeütközésbejut az állam érdekével, vájjon forognak-e fenn oly erős indokok, a melyek megengedik, hogy az egyesnek érdeke az állam érdeke fölé helyeztessék és a hol ilyeneket fennforogni nem látok, annak helyét sem látom, hogy az egyesek érdekét az állam érdeke fölé helyezzük. De azt mondta Teleszky István képviselő ur, hogy ha nem tesz az illető feljelentést, akkor nem is fogja a bizonyítékokat rendelkezésére bocsátani a bíróságnak. Ez tetszetős argumentum, de a gyakorlatban nem igy áll a dolog. Miben különbözik indítványom a Teleszky képviselő ur felfogásától ? Abban, hogy én lehetővé akarom tenni, hogy ha a kir. ügyész megtudja, hogy egy faluban vagy városban u. n. czímeres uzsorás lakik, a kire mindenki újjal mutat, joga legyen a kir. ügyésznek azt üldözni; továbbá ha egy családban a családhoz tartozó nő, a családapa vagy mások megtudják, hogy egy, a családhoz tartozón uzsora-vétség követtetett el, ez esetben is joga legyen az uzorást üldözni, habár az illető családtag álszeméremből vagy más okokból vonakodnék az ügyet nyilvánosság elé hozni. Kívánom azt is, hogy midőn egy szolgabíró megtudja, hogy járásában valahol ily uzsoráskodäst üzletszertíleg űz valaki és ha ez a hatóságnak bármiképen tudomására jut, ne legyen kötve a magánpanaszos feljelentéséhez, hanem hivatalból is pertractálhasson. Igen természetes, hogy az én indítványom ugyanazonos az Apponyi Albert t. képviselőtársam indítványával és én azért a legnagyobb készséggel járulok ahhoz. Miután azonban az enyém nagyobb I terjedelmű, mindenesetre kérem, hogy az szavazás