Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.
Ülésnapok - 1881-180
180. »r nrigos ülés Jnnnár 31. 188S. §67 nak természetesen több kell, mert nekik több költségük van beruházásokra s más egyebekre. Jó, engedjük meg, hogy több kell neki, de a t. minister úrtól a következőkre nézve kérnék megnyugtatást. Elismerem, hogy a törvényhatóságokat meghallgatja, azt azonban nem vagyok képes felfogni, miként lehet Budapest városában, hogy akkor, mikor az állam 107.-kai kijő és vesztesége nincs, akkor a magánosoknak részben 36, részben 247° szükséges. Ha én felveszem azt, hogy az államnak sok hivatalnokra van szüksége, a kikre a nyeremény egy részét fordítani bizonyára szükséges, az épületeket nem véve tekintetbe, mert a külön záloglónak is az ő szállásánál valamivel több kell, de azt mégis belátja mindenki, hogy neki nincs szüksége annyi hivatalnokra, mint az államnak, mert ő maga végzi azt családjával. Én tehát erre nézve kérném a t. minister urat, hogy habár a törvényhatóság közbejöttével szabályoztatott is eddigelé az, hogy a magánzálogházaknál a ruhák és több ily félékre 36%, az arany és ezüst ércznemüekre 24% szedése rendeltetett el, ez irányban nyugtatna meg bennünket s higyje el, meg fogja nyugtatni a közönséget is, ha ezt újból és újból meg fogj a vizsgálni s a törvényhatóságokat felhívni, vegyék ők is újból figyelembe. Ha az államnak 107u szükséges, én, felfogásom szerint azt hiszem, hogy a 15 — 207 u-ben irgalmatlanul eléggé biztosítva volna a magánosokra a nyeremény. Ha tehát a százalékot, a mint hiszem, igy meg lehet állapítani, akkor be fogja látni a t. ház is, hogy a 24—367o oly nagy, melyet ha csak lehet, az állam közbejöttével azok részére kell megtakarítani, a kik úgyis a leglegnagyobb szerencsétlenségben, szűkölködésben vannak. Jól tudom, hogy a zálogház bizonyos tekintetben szükséges az Ínségben és szükségben szenvedők számára, de ép azért, hogy ezeknek szűkölködő helyzete ne zsákmányoltassék ki, okvetlen szükséges, hogy az állam ez ügyet újból megvizsgálja és ha lehet, leszállítsa azon százalékot, a mely a mi polgári józan értelmünk szerint alighanem foglal már magában uzsorát. Ha tehát a t. minister ur, a mint hiszem, ezt meg fogja tenni, akkor természetes, nekem is meg kell nyugodni; de ép a szűkölködők érdekében igen kérném, méltóztassék ezen kézi zálogok ügyét tekintetbe venni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Gr. Széchenyi Pál, földmívelés-, iparés kereskedelmi minister: T. ház! úgy hiszem, hogy a t. képviselő urak, már elébbi felszólamlásomban meghatálhatták azt a megnyugvást, hogy azt a mi kötelességem, minden tekintetben teljesíteni fogom. Ebbe természetesen bele foglaltam ugyanazon kérdésre való feleletemet, melyet Madarász képviselő úr előterjesztett, úgy hogy ő feleletemben szintén megnyugodhatik. Mindenesetre kötelességemnek tartom, hogy a hol egyáltalában rendetlenségek és visszaélések fordulnak elő, vagy bárminemű oly állapotok fennállanak, a vizsgálatot megejteni és az orvoslatot a melyek a szükségnek meg felelnek, a mennyiben ez hatáskörünkhez tartozik, megtenni. De e nyilatkozatomat azután természetesen ne méltóztassék oda értelmezni, mintha ma már azt mondhatnám, hogy a százalék csakugyan nem felel meg a viszonyoknak és azt okvetlenül orvosolni kell. Ezt én nem mondhatom még, miután a dolgot nem vizsgáltam meg. Az mindenesetre áll, hogy nagyon feltűnő az a nagy különbözet, a mely az állami zálogházak és a magánzálogházak közötti kamatokra nézve fennáll. Dee felett határozottan nyilatkoznom csak akkor lehet, ha már a vizsgálat kész eredményével állunk szemközt. Méltóztassék tehát megnyugodni abban, hogy én ezen ügyben mindent el fogok követni, a mi hatáskörömhöz tartozik. (Helyeslés.) Elnök: T. ház! Szólásra senki sincs feljegyezve. A 6. szakasz szövegezése nem támadtatván meg, úgy hiszem kijelenthetem, hogy az elfogadtatik, következik a 7. szakasz. Rakovszky István jegyző {olvassa a 7. §-t). Lázár Ádám: T.ház! Ámbár Unger Alajos t. képviselőtársam módosítványától, mely szorosan véve ide tartozott volna, elállott, mert a kormány részéről tett nyilatkozattal megnyugtatva érzi magát, mindazontál a mennyiben a büntető törvény határozmányai irányadók, azok szorosan megtartandók; azonban a 12. §-ban foglalt intézkedéseknek, a mely a bizonyítékok szabad mérlegelését engedi meg, megfelel, másfelől tekintettel azon körülményre, hogy én az ily intézkedésekre nézve sokkal nagyobb biztosítéknak találom, hogy ha azok a törvénybe beiktattatnak, mert a bíróságok is tudni fogják, hogy mihez tartsák magukat, miután továbbá jelenleg csakis az anyagi büntető jog van érvényben, az eljárás tekintetében pedig új eljárás még mindig nincsen, ennélfogva azt hiszem, hogy miután a mint tegnapi beszédében az igaz ságügy minister is kijelentette, hogy a törvénynek világosnak és határozottnak kell lennie és ezt azt gondolom a t. előadó sem fogja ellenezni, a ki a világosságnak és határozottságnak nem lehet ellenzője, már ezen körülménynél fogva is és mert a jelen törvényjavaslat mintegy új vétséget állapít meg, úgy hogy az ennek végrehajtására vonatkozó intézkedéseket is szükséges a törvényjavasletba bevenni. Ennél fogva a következő módosítványt vagyok bátor a 7. §-hoz beadni: A 7. §. végéhez tétessenek a következők: „A melyek a fennálló büntető törvények értelmében járnak el*. Erre czélzott Unger Alajos t. képviselőtársam, ezt fejezte ki a t. igazságügyinmister ur is a kormány nevében. Igen természetes, hogy minden, a
