Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-180

366 180 országos iiléí január 51. 18S3. vagy nem ? Ha ez nem fogadtatnék el, Teleszky István képviselő ur módosítványára fog történni a szavazás. Előbb fel fog olvastatni a módosítvány. Rakovszky István jegyző (olvassa Teleszky módositványát). Elnök: Kérdem a t. házat, elfogadja-e az 5. §-t a bizottság szövegezése szerint, igen vagy nem? (Felkiáltások: Nem!) Kérdem tehát, elfogadja-e a t. ház az 5. §-t Teleszky képviselő ur módosítványa szerint, igen vagy nem ? (Felkiáltások: Igen!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy az 5. §. Teleszky képviselő ur módosítása szerint elfogadtatik. Következik a 6. §. Rakovszky István jegyző (olvassa a 6. §-t). Almássy Sándor: T. képviselőház! Egy felvilágosítást kérnék a minister úrtól. Az 1881: XIY. t.-ez. 11. §-a ugy intézkedik, hogy a zálog kölcsönöknél az adóstól szedendő százalékot mindenkor a minister határozza meg, jelenleg pedig a zálogkölcsönre vonatkozólag az 1879. április 15. határozat van érvényben, melynek értelme szerint a minister határozza meg, hogy az ékszerek után 24 százalékot, egyéb ingóságok után pedig 36 százalékot vannak jogosítva venni ezen zálogtartó tulajdonosok. Most uzsoratörvényt hozunk, melyben a kamatmaximumot nem állapítjuk meg, hanem a biróságokra bízzuk meghatározni, hogy mi az uzsora, mi nem. Már most ott, a hol biztos jelzálog van, mint például ékszer, hol a zálogkölcsönző minden risiquó, mindén perpatvarkodás nélkül 24 százalékot vehet ékszerek után, ingóságok után pedig 36 százalékot: kérdem, hol fordulhat elő oly eset, mikor a biró, tekintettel az itt sanctionált nagy °/°-ra jó lelkiismerettel uzsorát állapíthat meg? Helfy t. barátom beadott egy módosítványt, hogy a, szokásos" */

0 állapittassék meg. E szerint igenroszul járt volna el a t. ház, mert a hol biztosítékra adatik kölcsön, ott 24—36 százalékot van jogosítva venni a kölcsönadó és egész heresisbe hoztuk volna a bíróságot. En indítványommal nem járulok a t. ház elé, de nem tudom belátni okát, hogy mikor az állami zálogházban 10 százalékra lehet adni, mely zálogháznál a berendezés és a hivatalnokok fizetése mégis nagyobb költséggel jár, mint az egyes zálogtartó tulajdonosok helyiségei és kiadásai, hogyan egyeztethető össze mégis az, hqgy az állami zálogház 10 százalékra ad kölcsönt, a magán zálogintézeteknek pedig megengedtetik 24—36 százalékra adni? Én csak ezen anomáliát akartam feltüntetni most, mikor uzsoratörvényt hozunk. És 6Z6H szaza™ lék ok, ugy látszik, igen előnyösek a kölcsönadókra nézve, mert mindig új és áj zálogintézetek keletkeznek, mert biztos zálog mellett magas kamatra el lehet helyezni a pénzt. Kérnék ez iránt felvilágosítást. Módosítványt nem nyújtok be, minthogy a kisebbséghez tartozom, de a törvény értelmezésének érdekében kívánatos volna, hogy a minister ur felvilágosítást adjon az iránt, hogy mi indokolja azt, hogy a magán zálogintézeteknek megengedtetik 24—36 százalékot venni ? Gr. Széchenyi Pál földmívelés-, iparés kereskedelmi minister: Az előttem felszólalt képviselő urnak némi felvilágosítást vagyok bátor adni. A költségvetésből méltóztatnak tudni, hogy a zálogház számára adott hitel tökéletesen kimeríti magát, ugy hogy az e czélra adott összeg kiadatik és az államnak itt sem haszna, sem kára nincs. Ez lehetséges 10

J

/

U mellett. Ha tehát magánosok is zálogintézeteket létesítenek, ez természetesen csak ugy lehetséges, ha ezt haszonnal tehetik. Minthogy tehát a magánosok drágábban kezelik az ily intézetet, mint az állam és én részemről kifogást vagyok kénytelen tenni az ellen, a mit a képviselő ur mondott, mert az állam olcsóbban ke zeli, mint akármelyik magános. Ha pedig az állami intézetnek mérlege Í07

u-os kamatozás mellett ugy áll, hogy se nem nyer, se nem veszt, akkor a magánzálogintézettulajdonosok számára nagyobb 7<M>t kell engedélyezni, hogy haszonnal dolgozhassanak. Meg nehezíteni ezen eljárást, ez annyit jelentene, mint megszüntetni a magánzálogintézeteket. Ez káros eljárás volna, mert sok ember elüttetnék attól, hogy a zálogházak segítségét igénybe vehette volna. A kormánynak kétségkívül kötelessége ezen dologra kellő figyelmet fordítani és ezen kötelességét teljesíteni is fogja. Az eljárás azonban olyan, hogy nem a kormány önkényétől függ, hanem a kormány csak azon factorok megkérdezése után határozza meg a kamatlábat, a mely factorok kötelesek az ügygyei foglalkozni és legjobban érthetik is a dolgot, mert a viszonyokat légjobban ismerik. Ezen factorok pedig az illető törvényhatóságok. Ott, a hol magánzálogház czéloztatik nyittatni, a törvényhatóság előadja véleményét, hogy mily kamatláb mellett lehetne azt engedélyezni és a kormány csak ezen vélemény meghallgatása után állapítja meg a törvényhatósággal egyetértőleg a kamatlábat. (Helyeslés.) Ennek folytán kérem a t. képviselő urat, hogy e nyilatkozatomban megnyugodjék, biztosítván őt, hogy a kormány részéről mulasztás nem fog történni. (Helyeslés.) Madarász József: Részben megnyugtat a minister ur válasza, részben azonban még nagyobb megnyugtatást óhajtanék. A minister ur azt mondja, hogy be van bizonyítva, miként az államnál szükséges a 107u s a mellett sem nyereség, sem veszteség nem mutatkozott. Azt következteti tehát, hogy a magánosok-