Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.
Ülésnapok - 1881-165
lfiö. orszägos ülé: január 15. 18SÍ. 31 Megszűnik annyiban, a mennyiben állott a kávéra nézve, de a czukor és sörre nézve, csaknem egész teljességükben fennállanak mindazon okok, melyeket ez adónem ellen a múlt alkalommal felhoztunk. A forgalom ép ugy meg van zavarva, mint a milyennek láttuk akkor és a belipartertermelésnek lehető csökkenése ép ugy fennáll most, mint fennállott akkor. Mert abból, hogy rövid néhány hónap alatt néhány sörgyár, vagy ezukorgyár még nem bukott meg ezen adó folytán, nem lehet következtetni, hogy tehát ezen adó egyáltalában nem ártott a gyártásnak és termelésnek. Három okot hoz fel indokolásában s részben mostani felszólalásában a t. előadó ur a czukorés söradó emelésének igazolására. Az első ok az, a melylyel igen gyakran szokott élni, hogy ez a kis adóemelés olyan minimális tételekre redukálódik, mig az igazi adózónak, a fogyasztónak kezébe jut, hogy alig számba vehető. Ez elméletet a végtelenségig lehet vinni. Ezzel méltóztatott indokolni múlt alkalommal ez adótételt, ezzel indokolja most s ezzel lehet indokolni hat hónap múlva egy újabb emelést. Hogy ez menynyiben nemzetgazdászati elv a t. előadó ur részérő], ki annyiszor prédikálja a nemzetnek a takarékosságot, hogy mennyiben lenne hajlandó e tételt a közönségnek ajánlani — hogy t. i, ne vegye tekintetbe a minimális tételeket, hanem csak a nagy rovatokra ügyeljen, azt én nem tudom elképzelni. A másik indok, mire a t. előadó ur támaszkodik, az, hogy újabb időben a czukor ára annyira csökkent országszerte, hogy ehhez képest e kis adóemelés alig lesz érezhető. Ez is olyan érv, melyet minden fogyasztási adóra lehetne alkalmazni, valahányszor általában a pénzpiacz az az illető ezikkre nézve kedvező. Helyes volna, ha lehetne oly törvényt alkotni, hogy mindig arányban álljon az adó a piaczi árral. Ha az előadó ur hozzá tenné a szakaszhoz, hogy az új megterheltetés addig tart, mig tartanak ezen árak és hogy a pénzügyőrök a tőzsdei kimutatások szerint járjanak el; akkor ennek volna értelme. Ma csökkent ugyan az ár, de néhány hónap múlva az ismét emelkedhetik. Azt nem mondhatja a t. előadó ur, hogy ez idő szerint túltermelés van, a mi nem egyedül a mechanikai haladásnak köszönhető, mert pl. a kávéban szintén túltermelés létezik. Ez sok más tényezőtől is függ, a melyeknek elősorolásával a t. házat untatni nem akarom. Általában véve azt sem lehet érvnek elfogadni, hogy az előadó ur biztatja a közönséget, hogy nemcsak most oly olcsó a czukor ára, hanem jövőre is ilyen lesz, mert a gyarmati czukorral ezentúl a répaczukorgyártás igen nagy mértékben fog versenyezni. Hogy mi lesz a verseny eredménye, nem tudhatjuk; de ha volna is belőle előny, koronkint kell hagyni valami előnyt az adózó közönségnek, hogy erőt meríthessen a további adófizetésre. Ha minden kedvező alkalmat megragadunk arra, hogy az adózó közönséget az időnként eredő előnytől megfosszuk: az adóképességet támadjuk meg. (Edyeslés a szélső baloldalon.) A sörre nézve azt mondja a t. előadó ur, hogy az 50 krajczár emelkedés még minimalisabb tételekre redukálódik. Érti ez alatt azt, hogy a mint a czukornál az emelésből 100 kilogrammot véve 1 kr esik kilogrammonként, ugy az 50 kr félkrajczárt eredményez literenként s mert az emberek nem szoktak egyszerre egy litert inni, hanem poharanként hozatják a sört, az adó még alacsonyabb tételre oszlik. A mi ezen eloszlási theoriát illeti, azt jegyzem meg, hogy ez távolról sem előny a fogyasztó közönségre, mert a tapasztalás azt mutatja, hogy a krajczárnyi vagy félkrajczárnyi emelés a közönségre nézve csaknem háromszor annyi. Épen azért, mert nem képesek egyformán elosztani az újabb adót, hogy ha 1 liter 1 krajczárral sujtatik, a korcsmárosok a sör árát poharanként emelik 1 krajczárral. Hogy a sörgyártásra nézve, a mely az utóbbi időben virágzásnak indult, ezen adó nem volna káros; ezt nem vagyok képes elhinni azou adatiái fogva, a mely magánúton jutott tudomásomra. Tudom, hogy a hivatalos statisztikai adatok máskép szólnak, de ezekre nézve lesz szerencsém egy megjegyzést tenni. Az 1881-ki sörfogyasztási adó behozatala óta a pilseni sörnek Budapestre való szállítása tetemesen emelkedett. Azt mondják erre, hogy ezek is tartoznak ezen adót viselni; de már többször be lett a t. ház előtt bizonyítva azon különbség, a mely a magyar és osztrák termelő közt létezik. Nem kell tehát ismételnem, hogy mennyivel olcsóbb hitellel dolgozik az osztrák gyáros, mennyivel olcsóbb munkával és sok egyéb kedvező körülmények közt dolgozik, mint a magyar munkás. Én azt nem tartom helyes politikának t. ház, hogy mihelyt egy iparág az országban kissé virágozni kezd, hogy akkor mindjárt a pénzügyminister jöjjön s azt mondja ;Í miután ez virágzik, kezdjük ezt sújtani. Méltóztassék bevárni, mig ez consolidálódik, erősbödik, kifejlődik, akkor, mikor a megadóztatás nem veszélyezteti többé a természetes fejlődést. Tudom t. ház, hogy e teremben és még inkább a törvényhozás más termében ez a kérdés nem nagyon sympathicus. Valljuk meg őszintén, anyagi kérdésekben anyagi érdekek döntenek igen sokszor. Van köztünk, magyar törvényhozók közt számos és hála isten legnagyobb része földbir-