Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-165

lfiö. orszägos ülé: január 15. 18SÍ. 31 Megszűnik annyiban, a mennyiben állott a kávéra nézve, de a czukor és sörre nézve, csaknem egész teljességükben fennállanak mindazon okok, me­lyeket ez adónem ellen a múlt alkalommal fel­hoztunk. A forgalom ép ugy meg van zavarva, mint a milyennek láttuk akkor és a beliparter­termelésnek lehető csökkenése ép ugy fennáll most, mint fennállott akkor. Mert abból, hogy rövid néhány hónap alatt néhány sörgyár, vagy ezukorgyár még nem bukott meg ezen adó foly­tán, nem lehet következtetni, hogy tehát ezen adó egyáltalában nem ártott a gyártásnak és termelésnek. Három okot hoz fel indokolásában s részben mostani felszólalásában a t. előadó ur a czukor­és söradó emelésének igazolására. Az első ok az, a melylyel igen gyakran szokott élni, hogy ez a kis adóemelés olyan minimális tételekre redu­kálódik, mig az igazi adózónak, a fogyasztónak kezébe jut, hogy alig számba vehető. Ez elmé­letet a végtelenségig lehet vinni. Ezzel méltóz­tatott indokolni múlt alkalommal ez adótételt, ezzel indokolja most s ezzel lehet indokolni hat hónap múlva egy újabb emelést. Hogy ez meny­nyiben nemzetgazdászati elv a t. előadó ur ré­szérő], ki annyiszor prédikálja a nemzetnek a takarékosságot, hogy mennyiben lenne hajlandó e tételt a közönségnek ajánlani — hogy t. i, ne vegye tekintetbe a minimális tételeket, hanem csak a nagy rovatokra ügyeljen, azt én nem tu­dom elképzelni. A másik indok, mire a t. előadó ur támasz­kodik, az, hogy újabb időben a czukor ára annyira csökkent országszerte, hogy ehhez képest e kis adóemelés alig lesz érezhető. Ez is olyan érv, melyet minden fogyasztási adóra lehetne alkal­mazni, valahányszor általában a pénzpiacz az az illető ezikkre nézve kedvező. Helyes volna, ha lehetne oly törvényt alkotni, hogy mindig arányban álljon az adó a piaczi árral. Ha az előadó ur hozzá tenné a szakaszhoz, hogy az új megterheltetés addig tart, mig tartanak ezen árak és hogy a pénzügyőrök a tőzsdei kimutatások szerint járjanak el; akkor ennek volna értelme. Ma csökkent ugyan az ár, de néhány hónap múlva az ismét emelkedhetik. Azt nem mond­hatja a t. előadó ur, hogy ez idő szerint túlter­melés van, a mi nem egyedül a mechanikai ha­ladásnak köszönhető, mert pl. a kávéban szintén túltermelés létezik. Ez sok más tényezőtől is függ, a melyeknek elősorolásával a t. házat un­tatni nem akarom. Általában véve azt sem lehet érvnek el­fogadni, hogy az előadó ur biztatja a közönsé­get, hogy nemcsak most oly olcsó a czukor ára, hanem jövőre is ilyen lesz, mert a gyarmati czukorral ezentúl a répaczukorgyártás igen nagy mértékben fog versenyezni. Hogy mi lesz a ver­seny eredménye, nem tudhatjuk; de ha volna is belőle előny, koronkint kell hagyni valami előnyt az adózó közönségnek, hogy erőt meríthessen a további adófizetésre. Ha minden kedvező alkal­mat megragadunk arra, hogy az adózó közönséget az időnként eredő előnytől megfosszuk: az adó­képességet támadjuk meg. (Edyeslés a szélső bal­oldalon.) A sörre nézve azt mondja a t. előadó ur, hogy az 50 krajczár emelkedés még minimali­sabb tételekre redukálódik. Érti ez alatt azt, hogy a mint a czukornál az emelésből 100 kilo­grammot véve 1 kr esik kilogrammonként, ugy az 50 kr félkrajczárt eredményez literenként s mert az emberek nem szoktak egyszerre egy litert inni, hanem poharanként hozatják a sört, az adó még alacsonyabb tételre oszlik. A mi ezen eloszlási theoriát illeti, azt jegy­zem meg, hogy ez távolról sem előny a fogyasztó közönségre, mert a tapasztalás azt mutatja, hogy a krajczárnyi vagy félkrajczárnyi emelés a kö­zönségre nézve csaknem háromszor annyi. Épen azért, mert nem képesek egyformán elosztani az újabb adót, hogy ha 1 liter 1 krajczárral suj­tatik, a korcsmárosok a sör árát poharanként emelik 1 krajczárral. Hogy a sörgyártásra nézve, a mely az utóbbi időben virágzásnak indult, ezen adó nem volna káros; ezt nem vagyok képes elhinni azou adatiái fogva, a mely magánúton jutott tudomá­somra. Tudom, hogy a hivatalos statisztikai ada­tok máskép szólnak, de ezekre nézve lesz szeren­csém egy megjegyzést tenni. Az 1881-ki sör­fogyasztási adó behozatala óta a pilseni sörnek Budapestre való szállítása tetemesen emelkedett. Azt mondják erre, hogy ezek is tartoznak ezen adót viselni; de már többször be lett a t. ház előtt bizonyítva azon különbség, a mely a magyar és osztrák termelő közt létezik. Nem kell tehát ismételnem, hogy mennyivel olcsóbb hitellel dolgozik az osztrák gyáros, mennyivel olcsóbb munkával és sok egyéb kedvező körül­mények közt dolgozik, mint a magyar munkás. Én azt nem tartom helyes politikának t. ház, hogy mihelyt egy iparág az országban kissé virágozni kezd, hogy akkor mindjárt a pénzügy­minister jöjjön s azt mondja ;Í miután ez virág­zik, kezdjük ezt sújtani. Méltóztassék bevárni, mig ez consolidálódik, erősbödik, kifejlődik, akkor, mikor a megadóztatás nem veszélyezteti többé a természetes fejlődést. Tudom t. ház, hogy e teremben és még inkább a törvényhozás más termében ez a kér­dés nem nagyon sympathicus. Valljuk meg őszin­tén, anyagi kérdésekben anyagi érdekek dönte­nek igen sokszor. Van köztünk, magyar törvényhozók közt számos és hála isten legnagyobb része földbir-

Next

/
Thumbnails
Contents