Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.
Ülésnapok - 1881-179
I7Ö. erisAgM ülés január 30. 1SS3 357 s anuak jövedelmeit az adósság törlesztésére fordíthatja. A mi ezen hét év alatt ezen birtokrész jövedelmeiből törlesztve nincs, az egyszerűen leíratik. (Derültség.) A parasztnak lakhelyét és az ahhoz tartozó épületeket és belsőséget semmi néven nevezendő adósság miatt sem lehet zár alá venui. Ha az insolvens birtoknak egy része, de csak egy része, speciális jelzáloggal le van kötve valamely adósságért, akkor a biró ezt a részét zár alá veszi és ha húsz évi bérletből az adósságnak összege kikerül, húsz évre bérbe adja, különben eladja. Különben feltétlenül meg van adva a bírónak az a jog is, hogy azon összegre nézve, ajmelyben a parasztbirtokost elmarasztalja, a maga belátása szerint törlesztési tervet és részletfizetéseket határozhasson. íme t. ház, lényegeg tartalma azon törvénynek, melyet 1879-ben az angol kormány Deehán tartományra nézve megállapított. És most, miután a törvénynek tartalmával megismerkedett a t. ház, válaszolhat kiki magának arra a kérdésre is, hogy miért sajnálta Hegedűs t. képviselőtársam azt, hogy én ezt a törvényt nem idéztem, erre nem hivatkoztam. (Derültség és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Mert azon felette eomicus hajsza, mely fekete, vörös és nem tudom, mi mindenféle szinű socialismus és reactio és nem tudom még milyen emésztetlen jelszavak firmája alatt ellenem ez alkalomból megindult, (Igás! balfelöl) midőn én semmi mást nem akartam és nem indítványoztam, mint egy kamatlábnak előzetes fixirozását, t. i. oly valamit, a mi évszázadokon át az egész világon volt és a művelt világnak nagy részében mai napig is fennáll — mondom, ez a hajsza mily kellemes táplálékot talált volna abban, ha oly törvényre hivatkoztam volna, mely nem a szerezhető jogok korlátait határozza meg, hanem mely a szerzett jogokkal oly módon bánik el, mint a hogy az ezen irányban történik. És megvallom t. ház, hogy ezen indokból hoztam fel ezt az egész episodot. Mert a ki a közpályára lép, annak tudnia kell, különösen, ha valamit akar, ha más szerepet akar abban játszani, mint tisztán a figuransé, a ki időnként feltűnést okoz, egyebet semmit; ha érdemileg akar valamit, el kell készülve lenni arra, hogy azt csak küzdelmek árán érheti el: el kell készülve lennie arra is, hogy lehetetlen lesz bármit is elérnie, ha annyira békülékeny, hogy azon német példabeszédet követi: „Nurmit dem Feind keine Verdriesslichkeiten." (Derültség bal/elől.) Én tehát nem félek a küzdelemtől és senki kevésbé, mint én nem riad vissza az érvek harczától, az objectiv érvek egymással való mérlegelésétől, öltsön az bár szenvedélyes alakot. De vannak bizonyos nemei a küzdelemnek, vannak bizonyos fajai a megtámadásnak, melyek soha meg nem magyarázott jelszavakat: fekete, veres socialismus, reactio, az államnak mindenbe való beavatkozása, állami socialistieus, absolutismus stb. jelszavak alatt űzetnek. Ez a támadásnak azon neme, a melylyel szemben minél önzetlenebbül és tárgyilagosabban akar valaki eljárni, annál védtelenebbé válik. Ezek nem czélozzák az igazság kiderítését, hanem a helyzet és a tárgy elhomályosítását, hogy a sötétben az igizi vagy vélt ellenfélre ilíoyalis csapásokat is lehessen mérni. (Tetszés balfelöl.) Az ily támadásokkal szemben az ember valóságos kelepczében van; mert ha hallgat, minek önérzetes ember ily körülmények közt előnyt fogna adni, ha hallgat, azt mondják nemcsak ellenségei, de idegesebb természetű barátai is: te ezt magadon hagyod száradni? (Derültség) ha pedig az ember tiltakozik, ha visszautasít, azt mondják; „íme íregretirált szépen a támadás elől". Ha pedig az ember argumentálni akar, ha komolyan védelmezi magát, akkor a védelem keretében elmondottakba újólag belekapaszkodnak hasonló phrasieokkal és ez a kérdés, vájjon valakire alkalmazandók-e ezek a szép jelzők, permauentiákbau újítva tartatik azok által, kik ebben kedvüket találják, vagy czéljukat előbbmozdítva látják. (Helyeslés a baloldalon.) Ezen helyzetben vagyok én t. ház, a sajtó egy részével szemben, a melyről én nem is szóltam volna, ha annak hangja a törvényhozás terméig, sőt a ministeri székekig nem hatolt volna, így vagyok vagy 1 év óta. (Bálijuk!) Hát én ezzel a támadási rendszerrel szemben sem a hallgatást, sem a visszautasítást, sem az érvelést nem használom fegyverül, hanem egyszerűen azon eljárásnak jellemzését, jellemzését azon czéioknak, melyeket ezzel elérhetni vélnek. Az ily eljárásnak t. ház, nem lehet egyéb czélja, mint bármely okból valakit, a ki az időszerint arra kiszemeltetett, systhematice discreditálni, mint mondják, lehetetlenné tenni. Eleinte csak ellenfelei tapsolnak; később a hozzá legközelebb állókban, legjobb barátaiban, politikai szövetségeseiben támad előbb az az érzés: ejnye, ez az ember kényelmetlen, ez compromittáló barát, ettől jobb volna szabadulni. Ez az érzés nőttön nő és elérhet oly fokot, hogy végre csakugyan a fegyverbajtársságnak és barátságnak érzete gyengébb lesz amavval az érzettel szemben, a melyet azután igen szépen lehet masquirozni annak mondásával; hogy hisz a czél elérését akadályozza meg az az ember azzal, hogy minket folytonosan compromittál: és akkor csakugyan megtörténhetik, hogy valaki azon politikai csoporttól, a melyhez tartozik s a politikai szövetségesektől lassankint izoláltatik. (Tetszés balfelöl.) De hogy azon politikai szövetségesek,
