Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.
Ülésnapok - 1881-179
358 17S. oriüágos ülés jiimér S9 ím. a melyeken az egyszer megesett, hogy nem egymagában az illető megtámadott egyénben rejlő hiba miatt, hanem csak a támadások kényelmetlensége miatt egy szövetségesen túladtak, ezért mi»denkor a megsemmisüléssel lakoltak, erre t. ház, az 1867 óta lefolyt magyar parlamentarizmus történetében is van egy példa, a melyre hivatkoznom itt szószerint nem is szükséges, mert aránylag új dolog és mindenki emlékezhetik rá. (Mozgás jobbfelől.) Vájjon ez a rendszeres illoyalis hajsza, mely H sajtónak egy részében az előbb említett és egyéb czímeken ellenem tízetik, rám nézve elfogja-e érni azt a czélt, a melynek végső stádiuma valakinek lehetetlenné tétele a közéletben: azt nem tudom; megvallom, nem hiszem; mert ha találkozom éles megtámadásokkal, találkoztam eddig még mindig a nélkül, hogy azt kerestem volna, hasonló buzgó védelemre; és remélem, hogy találkozni fogok midenkor egy oly választó közönséggel is, mely nekem e házban szólási jogot ad és ha nem is tartom hangomat valami nagyon erősnek, de oly erőt mégis tulajdonítok neki, hogy ezen macskazenén át is el fog hatolni az ország valódi közvéleményéhez. (Hosszantartó mjos helyeslés bálfelöl.) De mint mondom, egy ilyféle harezban, a hol az ember tulaj donképen fegyver nélkül áll, a végkimenetelt senki sem tudhatja és én azt megvallom — a magam személyes szempontjából — egy bizonyos tárgyilagos és szenvtelen közömbösséggel nézem ; mert t ház, a közélet Magyarországon ma csakugyan olyan, hogy a ki benne van: az kötelességérzetből kitart és megmarad benne; megmarad benne részint azért, mert becsületérzésével összeférőnek nem tartja, hogy nehée situátiókat elhagyjon, mert nehezek; részint azért, mert át van hatva azon meggyőződéstől, hogy a társadalom minden tagjának azzal, a mivel képes: e társadalom és az ország javának előmozdításához hozzájárulni kötelessége. (Helyeslés balfelöl.) Hogy tehát az, a kit tanulmányainak iránya a közpályára vezetett, a ki hamarjában nem is tudna magának más módot és utat a közpályán kivüí találni, hogy a társadalom és haza iránti kötelességét lerója: tartozik mindaddig, a mig ez reá nézve teljesen lehetetlenné nem tétetik, itt kitartani, (Élénk helyeslés bal/elől) De olyanok a közéletnek viszonyai Magyarországon ma, hogy örömet az abban való részvételben bizony igen kevés ember meríthet (Ugy van! balfélől) és hogy ha beáll az a pillanat, midőn bárki számára önhibája nélkül lehetetlenné tétetik a működés : nemcsak azok, a kik már törődött koruk, vsgy testi betegségük miatt nyugalomra igényt tarthatnak; de még ép ambitiosus fiatal emberek is ezt csak menekülésnek tekintik. (Tetszés balfelöl.) Én, mondom, ezen oknál fogva egy bizonyos apathicus kíváncsisággal nézhetem az ellenem megindult hajszának következményeit; de nem nézhetem teljes közömbösséggel azt, ha ennek lármájába belevegyülnek oly hangok is, a melyeknek abba belevegyülnie szerintem szabad nem volna. Nem nézhetem közönyösséggel azt, hogy ha például Magyarországnak ministerelnöke az általam ecseteitekhez hasonló fegyverekhez folyamodik valakivel szemben, még hozzá egy teljesen neutrálisnak nyilvánított kérdésben azért, mert az a valaki neki történetesen ellenfele. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) És ezt tette a ministerelnök ur a jelenlegi vitában velem szemben; nemcsak — és sajnálom, hog} T jelen nem volt, midőn erre reflektáltam — azon argumentatió által, a melylyel az én álláspontomat iparkodott ad absurdum vinni, hanem tette még tegnap is, mikor felszólalásának indokául azt hozta fel, hogy neki, mint a kormány és a többség vezetőjének kötelessége volt feláílani és tiltakozni, mikor hallatlan, eddig az országban soha nem hirdetett elvek szószólói emelkedtek ezen padokról. Ez nem egyéb, mint beleelegyedés abba a zűrzavaros lármába, a melyben én, habár politikai ellenfelem is, sem Magyarország ministerelnökét, sem Tisza Kálmánt résztvevőül hallani nem szeretem, (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon) nem szeretem hallani különösen a mai viszonyok közt. Mert t. ház, ha jól analizáljuk, hogy mi az az én bűnöm, a mely miatt tulajdonképen az az egész bajsza legközelebb előbb a helybeli német, de azután némely magyar lapban ellenem megindult, az semmi egyéb, mint azon törekvésnek egyik fő- és vezén-zempontul kitűzése, hogy a magyar földbirtokos, ugy a kisbirtokos, mint a középbiitokos birtokában lehetőleg fenntartassák; (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon) nem egyéb mint ez. És ha ez iránt valakinek kétsége lehetett, hát az nagyon világossá vált az által, hogy a helybeli német sajtóban és annak bécsi A blegereiben, hogy német kifejezést használják, már-már egészen hangosan és egészen világosan az vittatatik, hogy a régi magyar birtokos és különösen a középbirtokos osztálynak, mondjuk a magyar nemességnek pusztulnia kell, hogy a haza új virágzásnak induljon. (Élénk helyeslés. Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ezt irják napról napra. (Több hang a baloldalon: A zsidók!) Én, t. ház, tendentiák ellen, a melyeket veszélyeseknek tartok, küzdök, de semmi felekezeti szempontot abba belevegyiteni sem szükségesnek, sem okosnak, sem helyesnek nem tartok. (Élénk helyeslés) Hát az ily időben t. ház, midőn Magyarországon ily tanokat és ily tendentiákat nyíltan,
