Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-165

30 165. országos ülés január 15. 1883. azt hiszem, indokoltnak tekinthető azon javaslat, hogy a törvényjavaslat többi, szintén igen czél­szerű intézkedéseivel együtt méltóztassék a t. ház ezt is elfogadni és igy a törvényjavaslatot álta­lánosságban a részletes tárgyalás alapjául el­fogadni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: T. ház! A főrendi háztól üzenet érkezvén, kérem a t. házat, méltóztassék a tár­gyalás folytatását egy pár perezre felfüggeszteni és a főrendiház üzenetét meghalisratni. B. Nyáry Jenő, a főrendiház jegyzője: Nagyméltóságú elnök ur, t. képviselőház! Tiszte­letteljesei! jelentem, hogy a főrendek e hó 13-án tartott érdemleges ülésükben az 1883. évre szóló államköltségvetést változatlanul elfogadták. Az erre vonatkozó jegyzőkönyvi kivonatot van sze­rencsém átnyújtani. Elnök: A főrendiház jegyzőkönyvi kivonata fel fog olvastatni. Rakovszky István jegyző (olvassa). Elnök: T. ház! Az 1883. évi költségvetés­ről szóló törvényjavaslat a főrendiház által is vál­toztatás nélkül elfogadtatván, arra nézve a két ház között a teljes megegyezés létrejött és igy a tör­vényjavaslat szentesítés végett a szokott módon ő Felségéhez fel fog terjesztetni. Következik most a napirenden levő törvény­javaslat tárgyalásának folytatása. Szólásra fel van jegyezve Helfy Ignácz képviselő ur. Helfy Ignácz : T. ház! Alig két év le­forgása alatt — nincs is két éve — harmad­ízben állunk ezen adótárgygyal szemben. 1881-ben hozta be ugyanis a kormány e fogyasztási adóra vonatkozó törvényjavaslatot, a mely az egész hazai kereskedelemnél nagy ellenzésre talált, a többség által azonban elfogadtatott. Alig 10 hó­nappal későbben, a múlt évben a vámtarifa re­visiója alkalmával újabban e ezikkel foglalkoz­tunk és most már harmadizban áll előttünk ismét emelési ezélból. Azt hiszem t. ház. hogy maga azon egy tény, hogy rövid 22 hónap alatt harmad­ízben jelenik meg a ház előtt egy törvényjavaslat, oly pénzügyi politikát tükröztet vissza, melyet nem lehet helyeselni. Én elismerem, hogy a fo­gyasztási adóknál nem lehet, legalább nem könnyű azon stabilitást elérni, melyet az egyenes adóknál elérhetünk s mely minden adórendszernek egyik alapfeltétele. Nem lehet elérni, mert abban igaz­sága van az előadó urnak, hogy a fogyasztási czikkek mind oly természetűek, melyeknek értéke a piaezi áraknál fogva is folytonosan változik. De ezen instabilitást — hogy ugy mondjam — annyira vinni, hogy aránylag nagyon rövid hó­napok alatt háromszor forduljon elő ugyanazon tárgy: lehetetlen, hogy ez a közönségben meg ne ingasson az állam szervezete iránt minden hitet, {ügy van! a szélső baloldalon.) Az oly administratió — bármelyik téren — mely folytonosan változik, nem ad jó fogalmat önmagáról. A törvényjavaslat maga két részből áll. Az egyik könnyítés: a kávéfogyasztási adó meg­szüntetése és ennek ellensúlyozására két más fogyasztási adónak, a ezukor és söradónak eme­lését foglalja magában a másik rész. Ez ugy látszik a pénzügyminister ur legújabb pénzügyi politikájának egyik főiránya. 0 első sorban a;:t keresi az adók közt, hol van egy olyan piczi adó, melyet az állam kára nélkül el lehet tö­rölni, de nem azért, hogy könnyítsen, hanem azért, hogy azt ürügyül használja arra, hogy más új adókat hozzon be, vagy a már létezőket fokozza. Igy járt el a hadmentességi adó törvény­javaslatánál és igy járt el a kávénál. A kávéfogyasztási adó eltörlése mellett két ok szól, de ez korántsem indokolja azt, hogy más fogyasztási czikk árát azért emeljük. Ugyanis mi a tulajdonk épeni oka annak, hogy a kávé­fogyasztási adó megszüntettetett ? Nem annyira az, hogy a vámjövedelem által már biztosítva van. Én bizonyos vagyok benne, hogy ha a pénz­ügyminister ur módját találta volna, hogy a ma­gasabb vámjövedelem mellett behajtsa a magasabb adót, azt megtette volna; hanem az az oka, hogy a rövid idő alatt is bebizonyult az, hogy ez az adó nem foly be a kincstárba. Mert a mint mi itt ez oldalról elmondottuk s a mit a t. túloldal elhinni nem akart, a törvény oly tág tért nyitó-t a törvény kijátszásának, hogy alig volt valami számbavehető jövedelme ez adónak a kincstár javára, mert a mint az előadó ur "is felemlítette, részint postai megrendelések, részint utazó ügy­nökök által történt megrendelések azt eredmé­nyezték, hogy egyfelől a kincstár károsittatott, nem érte el a czélt, mely végett ez adót behozta, másfelől károsittatott a magánkereskedő is, nem­csak azért, mert aránytalanságot idézett elő közte és a közt, a ki csempészettel élt, hanem egy­általában, mert károsította a belkereskedelmet a maga egészében, mert igen sok magán ember postán, magánügynökök által távolról hozatta magának a sokkal olcsóbb, meg nem adóztatott kávét. Ezen két ok annyira fontos, hogy bősé­gesen indokolva van a kávéadónak eltörlése még akkor is, ha e mellett nem emelnők a ezukor és sör adóját. Tehát tulajdonkép a mivel foglalkoznunk kell most, az két czikk: a ezukor és a sör. A t. előadó ur igyekezett ugyan bebizonyítani, hogy a nehézségeknek nagy része, melyeket a múlt alkalommal a házban felhoztunk s melyek miatt a kereskedelem annyira panaszkodott, elesik az által, hogy a kávéfogyasztási adó megszűnik. ' De maga is hozzátette, hogy csak nagy részben. I Én azt hiszem, hogy ez is némileg túlozva van.

Next

/
Thumbnails
Contents