Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-179

17ü. mzAgos tléi ja«aár 30. 188S. 353 nemcsak ellentét nem foglaltatik, hanem az én indítványomnak első részét én tökéletesen azonosnak tartom Komjáthy t. képviselő ur indítványával ; (Helyeslés a szélső baloldalon) holott annak második része, mely az uzsorának bizonyos qualificált eseteit bűntetté akarja minősíteni, egyáltalában csak azon esetben jöhet kérdés alá, ha az indítvány első része elfogadtatott. Ezt talán bővebben indokolnom nem kell. Itt mindjárt előrebocsáthatom, hogy a szavazásnál is ez fog engemet vezérelni s ha a beadási sorrend szerint, mint első indítvány, Komjáthy Béla t. képviselő ur indítványa tétetik fel, éu nem látok magamra és azokra nézve, kik az én indítványomat pártolják, semmi okot arra nézve, hogy mi ez indítványra ne szavazzunk. {ügy van! a bal-és szélsőbalon.) Ha ez indítvány elesett, akkor az is, a mi az én indítványomban attól eltér, eo ipso elesettnek tekintendő; mert az az elv, a melyre ez alapítva van, elesett. Szilágyi Dezső t. képviselő ur azon eszmét, melyet én a kamatoiaximum fluctuáló meghatározására nézve megpendítettem, azon szempontból is megtámadhatónak és helytelennek mondja, mert a bank-kamatláb ő szerinte nem képezhet alapot az általános. az országban mindenfelé dívható kamatláb megállapítására. Indokolva ezt azon különböző feltételeknek és azon különböző helyzeteknek ecsetelésével, a melyek alatt az illetőnek a vidéki pénzintézetek vagy magánosok kölcsönöznek. Mindezen különbözetek a banknak disconto alakban, vagy más alakban nyújtott kölcsönei és egyéb, különösen vidéken eszközölt hitelezések közt teljesen helyesek és előttem is ismeretesek: de nem is állíottam én azt soha és nem állítom ma sem, hogy az általam alapul vett bankkamatíáb adaequált s teljesen megfelelő alap lenne egy kamatmaximum meghatározására, Én ezt approximalis alapnak tekintem és tekinti mindaz, a ki e kérdéssel foglalkozik. Uy approximalis értéket pedig tulajdoníthatni vélek neki főleg két szempontból. Először azért, mert midőn én a kamatlábnak fixirozását bizonyos nem erőszakos, de természetes módon keresem, egy mérczéjét kell keresnem és találnom az európai pénzvilág helyzetének, a mint ez a mi hazánkban kifejezést nyer; és ha ezen mérczét keresem, én megfelelőbbet a bankkamatlábnál találni nem tudok. Mert a bank azon nagy pénzhatalmaknak befolyása alatt áll, azokkal összeköttetésben van, a melyeknek forgalma, működési köre Európaszerte a pénznek mint világárúnak árát meghatározza. A másik ok, a miért én a bankkamatlábat egy approximative alkalmazható mértéknek tartom, az, mert nálunk minden hitelintézet direete vagy indirecte a bankkal összeköttetésben áll, a hitelezésre rendelkezhető eszközeinek egy részét KÉPVH. NAPLÓ. 1881— 84. IX. KÖTET. direete vagy indirecte a banknál élvezett hiteléből veszi. Mindenki, a ki bármely pénzintézettel összeköttetésben áll, mindenki, a ki a pesti nagy bankok valamelyikével összeköttetésben áll, tudni fogja azt, hogy a bankkamatlábuak változása rögtön visszatükröződik azon intézetek kamatlábában; a ki folyószámla-viszonyban áll valamely pesti bankkal, az tudni fogja, hogy a bankkamatláb emelkedése után rendesen közlést kap az illető, hogy, tegyük fel 57í7ü-al számították azon összegeket, a melyek az ő terhére Írattak, a bankkamatláb emelésével ezentúl 67

u-ot fognak számítani. Tehát nemcsak kizárólag a válíó, a diseontohitelre, hanem a hitelintézetek által nyújtott mindennemű hitelre kétségtelen és tagadhatian befolyása van a bankkamatlábnak. Ez a második ok, a miért én— mint mondám — a bankkamatlábat nem ugyan egy teljesen adaequált. mert ilyen nincsen, de approximative legjobb mértéknek tartok arra, hogy egy fluctuáló kamatmaximum egyáltalában megáliapittathassék. De a fluctuáló kamatmaximum eszméjét egyáltalában sok oldalról és — nem tagadom — nagy súlylyal biró érvekkel támadták meg. A fluctuáló kamatmaximum eszméjét felvettem, mint egy kísérletet arra, hogy egy nagy érték és egy nagy erő egymással harmóniába hozassék. Az a nagy érték, a mely én szeriütem kívánja, hogy a hitelezésnél a hitelező által vehető előnyöknek bizonyos korlát szabassék és azon nagy erő, a mely félreismerhetlenülaz európai péazpiaczokuak és igy a mi péuzpiaczunknak általunk nem korlátozható lüktetéseiben és változásaiban nyilvánul. Én azért kísérletet tettem ezen két tényező kiegyeztetésere és az itt lefolyt vita sem győzött meg engem- arról, hogy az én eszmém keresztül nem vihető. Ha én erről meggyőződném, hát akkor ez engem nem oda vinne, hogy a kamatmaximum minden íixirozásáról lemondjak, hanem oda vinne, hogy inkább egy fix kamatmaximum meghatározását kívánjam. Mert hiszen, ha fix kamatmaximumról beszélünk, tulajdonképen improprius kifejezést használunk. Hiszen a fix kamatmaximum olyan áílamOíiban, melyek kamatmaximumra alapított törvényt ismernek, íulajdonképen fluornál. Például csak azon amerikai államokra utalok, melyeknek kamatmaximuma van. Ott igaz, nem előre meghatározott mérték szerint, hanem a törvényhozásnak igen gyakran megújuló intézkedése folytán a fix kamatmaximum tulajd.mképen a gyakorlatban fluctuáló kamatmaximum. (Ügy van! a baloldalon.) Ezért én a törvényhozásnak a merevséget kizáró rendelkezési jogában látnék a kamatmaximum fix meghatározására nézve oly megnyugtató, oly moderáló elemet, mely engem annak elfogadására bírhatna, ha meggyőződtem volna az általam indítványozott fluctuáló kamattó