Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-179

352 179. országot ülés január 30. 1883. társam helyesen mondta, csak azt a következtetést lehet vonni, hogy ily ingatag meghatározás alapján az uzsora vétségét a bíró, ha lelkiismeretesen akar eljárni, meg nem állapíthatja. ünger Alajos: Hát a múlt századokban a kamatmaximum mellett más eredmények voltak? Komjáthy Béla: Igaz, hogy ez előtt a legnagyobb drákói szigorral jártak el az uzsora megfékezése körül és daczára ennek, eredményt uem tudtak felmutatni. T. ház! Mig önzés lesz, addig lesz mindig uzsora is. Nem is azt akarom én és azok, a kik velem együtt a kamatmaxiumm megállapítását óhajtják, hogy az uzsorát megsemmisítsük, hanem csak azt, hogy lehetőleg kevesbbítsük és a törvény szigorával sújtsuk a lelketleneket, á kik polgártársaikat kizsarolják. (Helyeslés a szélső baloldalon.) S a törvénynek nem is az a ezélja, hogy a cselekményt, melyet sújtani akar, megsemmisítse. Hiszen lopnak az emberek, pedig törvény van ellene. Hiszen VIII. Henrik angol király a történelem tanúsága szerint 70,000 embert akasztatott fel tolvajlás miatt és mégis maradtak tolvajok és mégis a lopás elleni szigorú törvények megalkotását senki sem ellenzi. T. ház! A kamatmaximum meghatározása eselébea, mint első beszédemben már mondtam, a becsületes tőke a forgalomtól nem riasztatik el, mert a becsületes tőke most sem uzsoráskodik. A kamatmaximum esetében az, a mit mindnyájan becstelennek tartunk, olyannak fog mondatni, a mit meg kell büntetni és a biró minden egyes esetben meghatározhatja, hogy kinek cselekménye büntettessék. Az a példa, melyet az előadó úr felhozott, hogy sokszor jót tesz az, a ki nagyobb százalékra kölcsönöz és nem tesz olyat, a mi büntetés alá állítható, az a példa elveszti jelentőségét, ha bevesszük a törvénybe, hogy a büntető törvénykönyv általános része ide is alkalmazandó és akkor, ha beigazoltatik. hogy a cselekmény nem büntetésre méltó, felmentés fog bekövetkezni. T. ház! Hosszasan volnék képes elmondani azon érveket, melyek engem vezérelnek. De feleslegesnek tartom ezt, mert a t. ház minden tagja sokkal jobban ismeri ezeket, mint én. Csak arra kívánom a t. ház figyelmét felhívni, hogy ha a közréleménynek megfelelőleg akarunk törvényt alkotni, akkor méltóztassanak határozati javaslatomat elfogadni, mert ha azon nézetek irányadók a tisztelt ház előtt, a melyeket a túloldalon hangoztatnak, akkor nincs szükség az uzsora-törvényre, akkor méltóztassanak a tőke szabadságát proclamálni; ha pedig ezt nem teszik és ha az uzsora-törvényt meg akarják alkotni, akkor gondoskodni kell arról is, hogy a törvény hatályos is legyen, (Helyeslés a szélsőbalon.) Még csak egyet vagyok bátor megjegyezni arra nézve, a mit a t. ministerelnök úr velem szemben felhozott, hogy t. i. úgy látszik, magam sem fogom fel, hogy mily hatása lenne a kamatmaximumnak, mert határozott kamatmaximumot nem indítványoztam. T. ház! Én beszédemben körül belől reá mutattam arra, hogy melyik volna azon maximum, melyet elfogadnék, de elbizakodás lett volna részemről, hogy ha a szakértő tényezők nyilatkozata nélkül, egész határozottsággal megállapítani akartam volna a kamatmaximumot. Ha csakugyan törvényt akarunk alkotni, akkor a szakértők meghallgatása mellőzhetetlen. Kérem a t. házat, méltóztassék elfogadni határozati javaslatomat. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Gróf Apponyi Albert: T. képviselőház! (Halljuk!) Én is osztozom az előttem szólott t. képviselő úr azon nézetében, hogy a vita jelen stádiumában a ház minden egyes tagja úgy a kérdés érdeme felett, mint az általa adandó szavazat iránya felett úgy megállapította nézetét, hogy valóban elbizakodottság volna bárkitől azt hinni, hogy felszólalásával a szavazás eredményére befolyást gyakorolhat. Ez engem arra késztet, hogy zárszói jogommal igen röviden éljek; (Halljuk! Halljuk!) mig másrészt annak használatáról teljesen le nem mondhatok, a mit a t, ház azon számos támadás után, a melyeknek ezen napokig folyt vita alatt tárgya voltam — és néha nem annyira indítványom, mint általános, nekem imputált tendentiák és egész politikai mííködésem — igen természetesnek fog találni. Magára a dolog érdemére nézve tegnap Szilágyi Dezső t. barátom összegezte azon érveket, a melyek az általam nem is indítvány, hanem eszmeképen itt felhozott kamatmaximum megállapítási módozat ellen elmondhatók. Hangsúlyoznom kell ezen differentiát, nem mint hogy ha én az eszme helytelenségéről meggyőződtem volna; nem mint hogy ha én ma is, ezen néhány napi vita után nem tartanám azt a kérdés megoldására approximative a legjobb módnak: hanem azért, mert én ezt a további megvitatásra nyitva akartam tartani indítványomban, mert indít váltómat oly módon szerkesztettem, hogy abban csupán magának a kamatmaximum kimondásának elve foglaltatik benn. A mit azután az általam contemplált módozatra nézve felhoztam, annak érvényesítését fentartottam magamnak azon esetre, ha maga az elv elfogadtatván, az ügy, újabb consideratio végett, a jogügyi bizottság és esetleg a ház újabb tárgyalása alá kerül. Áll tehát igenis az, hogy e kiindulási pont és az okoskodás, a melyből a kamatmaximum t. pártolói ott és a melyből én kiindultam, némi árnyalaiot mutat; de az indítványban magában