Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-179

179. országos ülés január 30. 1881 35 \ lottat a tudomány szempontjából el is lehet ítélni, de a tudomány szempontjából fel is lehet menteni és mindkét irányban megcsinálta az ítéletet s az indokolást és arra kérte collegáit, hogy legyenek szívesek azokból tetszésök szerint választani és ítéletet mondani. Továbbá ott volt egy hires eperjesi jogtanár, Gsupka, a kinek tudományos nevét ma is ismerik, a kik a jogtudománynyal foglalkoznak, ki sok jeles ügyvédet nevelt, mégis midőn egy perben megbízták, bár könnyű lett volna megnyerni, azt elvesztette. Én, t. ház, nagyra becsülöm Hegedűs Sándor és Apáthy t. képviselőtársaim tudományát, magamat nagyon kicsinynek tartom velők szemben, hanem azért engedjék meg nekem azt a jogot, hogy a gyakorlati életre hivatkozva, azon eszméket, a melyekért ők rajonganak, ne oszszam és azért ne méltóztassanak azzal vádolni, mintha én a tudománynyal akartam volna magamat ellentétbe helyezni. (Helyeslés szélső balfelöl.) Határozati javaslatomra áttérve, igazán én feleslegesnek tartom, hogy annak támogatására valamit itt felhozzak. Feleslegesnek tartom két okból. Először, mert a ház minden egyes tagja talán sohasem volt egyes esetben annyira elhatározva adandó szavazata iránt, mint ezen esetben és igy magamat nem biztathatom azzal, hogy valakit talán meggyőzni képes volnék ; de másrészről azért is feleslegesnek tartom, mert nagyon igazsága volt Helfy t. képviselőtársamnak, hogy a kamafmaximum meghatározásának elve mellett és ellen egész irodalom van és ha valaki akármely elv mellé sorakozik, ha az ellenelv melletti irodalmat elolvassa, könnyen csoportosíthatja össze az érveket. Erről leginkább meggyőzött engem Literaty képviselőtársam, a ki az igazságügyi bizottságban, mielőtt én még nyilatkoztam volna, hogy a kamatrnaximum elvét óhajtom elfogadtatni, t. barátom már azt az indítványt megtette, sőt mikor a különvéleményt bejelentettem, még arról is tanácskoztunk — hivatkozom Győry t. barátomra — hogy esetleg hárman dolgozzuk ki és adjuk be a határozati javaslatot és ő mégis most a tárgyalás folyama alatt milyen szépen tudta az ellenérveket elmondani. É11 meg vagyok győződve, hogy ha netalán javaslatom a t. ház által elfogadtatnék és a törvényjavaslat a bizottsághoz utashtatik és még egyszer tárgyaltatni fog, akkor ő ismét a maximum mellett fog érvelni, mert akkor a sor megint arra jön. (Derültség.) T. ház, én egy czélt tűztem ki magamnak és bár én nagyon tisztelem Darányi t. képviselő ur észjárását, de azért még sem tudom felfogni, hogy czél nélkül hogy lehet törvényt alkotni, mert ő akkor, mikor velem szemben felszólalt, kárhoztatta beszédemnek azon kijelentését, hogy én egy czélt tűzök ki, mert azt ő feleslegesnek tartja. Méltóztassék saját beszédét elolvasni, nekem elég volt hallani. (Derültség a szélső baloldalon.) Nekem t. ház, egy czélom van és ez, mint első beszédemben is kifejeztem, az, hogy a magyar középosztályt, a magyar birtokos osztályt lehetőleg mentsük meg az uzsorától és méltóztassék elhinni, hogy távol van ugy tőlem, valamint mindazoktól, kik a karoatmaximum meghatározásának elvét fogadták el, mintha azt hinnők, hogy ezzel a pénz piaczi értékének meghatározására befolyás gyakoroltatnék. Az egészen más törvények alatt áll, azt igazságügyi rendszabályokkal sem én, sem sehol soha nem lehetett szabályoz d. De nincs is rá szükség. Mert a pénznek azon ára, melyet az európai pénzpiaezon és nálunk is a kereslet és kínálat határoz meg, oly alacsony, hogy egyátalán nincs szükség, hogy az ellen magunkat védjük. Csakis a vidéken, az ottani uzsorások ellen akarunk védelmet keresni, a hol egy pár ember monopolizálja a kínálatot, és a hol ezen lelketlenek a birtokos osztályt tönkretenni képesek. Hisz itt Budapesten a pénz értéke ma 4—5% és bármennyire magas volt is néha itt a pénzpiaezon a pénz ára, soha sem volt félannyi sem, mint a mekkora a legkisebb kamat a vidéken. S itt kapcsolatosan felemlítem azt is, hogy én védeni akarnám a hitelre szorultakat a takarékpénztárak ellen is, mert méltóztassanak elhinni, hogy a nálunk burján módra növekvő takarékpénztárak roppant károkat okoznak. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Nagyon helytelen volt nálunk a hitelt oly könnyűvé és hozzáférhetővé tenni. A takarékpénztárak nem csak hogy 10—12°/o-re adnak pénzt, hanem rendesen egy pár ember kimeríti a hitelt s a kivett pénzzel uzsoráskodnak (Ugy van! a szélső báloldalon) és nemcsak a rendes kamatokat fizettetik meg maguknak, hanem még esetleg a giroért is a kamatokat megkétszerező mellékdíjakat kötnek ki. Ha csakugyan megvan az a baj, hogy az uzsora pusztít, akkor t. ház, hatályos törvényt kell alkotni. És méltóztassanak elhinni, hogy ha a törvényjavaslat úgy, a mint szövegezve van, a mint én határozottan jobbnak tartom annál, a mit b. Kemény t. képviselő úr beterjesztett, ha mondom, akár így, akár úgy fogadtatik el, tisztán az esetlegességtől függ az, hogy a büntető eljárás az uzsorás ellen hatályos legyen. Az egy oly ingatag körülírás, hogy az a biró, a ki lelkiismeretesen akar eljárni, lehetetlen, hogy az uzsora vétségét megállapítsa. És hiába hivatkozott Unger Alajos t. barátom a lembergi legfőbb ítélőszék kimutatására, mert ebből, a mint Prónay Dezső t. képviselő-