Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-179

• 179. országos tiléi január 80. 1885. 349 könnyelműségének és tapasztalatlanságának felhasználása. Ázt mondják, a biró ezt nem érti meg; no, már engedelmet kérek, biráíuk nincsenek oly gazdagon díjazva, hogy ne tudnák, hogy mi a szorultság. (Általános derültség.) Boldog ember az, a ki el meri mondani, hogy nem tadja, hogy mi a szorultság. Azt hiszem, hogy kevés ily boldog ember van s így a magyar társadalom többsége is tudja, hogy mi a szorult helyzet. Azt mondják, hogy hát mi az a könnyelműség. Hogy ne lehetne azt tudni, hogy mi ez ? (Derültség.) Könnyelműség az, midőn az ember akarata a bekövetkezhető jövőnek minden előzetes megfontolása nélkül gyorsan határoz. A könnyelmű ember nem számít arra, hogy pl. a mai nap felvett kölesönt mikép fogja visszafizetni. Nem bánja ő, csak a mai bálra és holnapi fürdőre legyen pénze. (Élénk derültség.) A szorult helyzetben levő könnyelmű embernek akaratszabadsága korlátozva vau és igy elvállalt kötelezettsége ipso jure érvénytelen és a biró ezt felismeri, érvénytelennek nyilvánítja, visszadatja a pénzt és megbünteti az uzsorást. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Hát mi a tapasztalatlanság?) Megfelelek én erre is! (Élénk derültség.) Méltóztassék csak megfigyelni társadalmunk alsóbb osztályát, ott roppant sok a tapasztalatlan ember, sőt ha keresnők, a felsőbb osztályokban is találnánk tapasztalatlan embereket. Tapasztalatlan ember az, a ki a péuzhitelműveletnél járatlan és a ki az "uzsorások által az okmányokba becsempészett szerződési feltételeket nem érti meg. Becsempészik, hogy pl. 10 frtérí hetenkint csak egy forintot, vagy &gy forintért hetenkint egy krajezárt fog fizetni. Azt mondja erre a tapasztalatlan: hm! hát micsoda az az egy krajezár, megadom! (Élénk derültség.) Hát igy a tapasztalatlan ember könnyen belemegy a kötelezettségbe. A ravasz ezen tapasztalatlanságot felhasználja és a tapasztalatlan embert vagyonából perrel és végrehajtásokkal kirabolja, kipusztítja. A második ismérvnek a törvény felállította azt, hogy ha a hitelezőnek engedett vagyoni előny oly túlságos mérvű, hogy az adósnak, vagy a kezesnek anyagi romlását idézi elő. Ez az ismérv azt foglalja magában, hogy ha akárminő volt, de 8%-on felüli a kamat, az annak az adósnak vagyoni romlását idézte elő, az önmagában uzsora. Hanem, a mint már említettem is, vajmi nehéz annak bebizonyítása akkor, mikor 10 — 15 uzsorással áll szemben az adós és nem tudja idő szerint, melyiknek hitelezése alkalmával kezdett vagyonában pusztulni. Nehogy tehát az uzsorások kimenekülhessenek az igazság karjai elől, hozzátette a bizottság szövegében azt is: vagy oly mérvűek az anyagi előnyök, melyek a hitelezőnek vagy egy harmadiknak engedtettek, hogy az eset körülményeihez képest a szolgáltatás és ellenszolgáltatás közt szembeötlő aránytalanság mutatkozik. E/íért tehát a jogügyi bizottság súlyosbította, illetőleg kiterjesztette az uzsora fogalmát akként, hogy ezen roszlelktí uzsorások ne menekülhessenek a büntetés elől, mikor bizonyos, hogy a vagyonbukást Ők okozták, de nem lehet egyenkint kimutatni, melyiknél kezdődött a vagyou-pusztulás. Ez a két feltétel, ez a két kellék egymást kiegészíti, de önmagában különállóan egyik sem felel meg a czélnak. T. ház! Én azt hiszem, hogy az 1, §. új szövegezésében czélzatait világosan, érthetőteg adja elő. Ezen 1. §. sorsa attól függ, méltóztatik-e a t. ház helyeselni a kamatmaximumnak törvényben való felállítását vagy nem. Ha méltóztatik a maximumot megállapítani, akkor méltóztassék a javaslatot visszaküldeni a bizottsághoz, ha nem méltóztatik a maximumot megállapítani, akkor méltóztassék az igazságügyi bizottság szövegezése szerint az 1. §-t ugy, a mint be van terjesztve elfogadni. Kérem az 1. §-nak szó szerint való elfogadását. (Helyeslések.) Komjáthy Béla; T. ház! Két okból érzem magamat kötelezve arra, hogy a zárszóval éljek. Az egyik ok az, hogy beszédem szándékolt elferdítése ellen tiltakozbassam, második, hogy javaslatomat még egyszer elfogadásra ajánljam. Azok, a kik az általam benyújtott határozati javaslatot nem helyeslik és nem óhajtják elfogadni, a helyett, hogy igyekeztek volna érveimet megezáfolai, beszédemet ugy tüntették fel, mint ha én magamat a tudomány tantételeivel ellentétbe helyezném, agy tüntették fel, mint ha az általam ajánlott gyakorlati irány a tudománynak tagadása lenne. Én beszédemnek ily felfogása ellen egész határozottan és bátran merek hivatkozni a t. ház azon tagjaira, a kik beszédemet hallották, hogy ily értelemben nem is nyilatkoztam. (Ugy van! a szélső balon.) Én beszédemben t. ház, azt mondtam, hogy a tudomány elméleti igazságai előtt meghajlok, azoknak érvényre emelését örömmel mozdítom elő és csak annyit jegyeztem meg, hogy én ezen igazságokat nem önmagukért, hanem egy czél érdekében, mint eszközöket akarom felhasználni. A tudomány igazságait tehát nem támadtam meg, mert határozottan osztozom azon nézetben, melyet Hódossy t. barátom nagyon helyesen ugy fejezte ki, hogy minden tantétele a tudománynak százados gyakorlaton nyugszik. Midőn tehát én egy gyakorlati elvnek érvényesítésére, méltatására hivtam fel a házat^ ez a tudomány tagadása nem volt, mert véleményem szerint a mint csak azon elméleti tantétel igazolható a tudomány szem-