Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-179

179. országos ülés jaiüiár 30. 1883. 347 Ezen tantétel nem új. Ezt a büntetőjogban a hasznosság elmélete régen fölállította. A XVI. században állította fel ezen tantételt Hobbes 8 okoskodása nyomán eljutott a legborzasztóbb absolutismusig. (Egy hang a szélsőbalon: NetnHoboes volt az!) Igenis, Hobbes volt. Bantham csak tanítványa volt Hobbesnek, de Hobbes volt az, a ki azt mondta, hogy az államban nincs másnak akarata, mint az uralkodónak és ezen egyetlen egy akaratnak meg kell hajolni. Azt állította fel, hogy ezen egy akaratnak joga van minden törvényt meghozni és azt végrehajtani, melyet az állam érdeke vagy a társadalom érdeke megkíván. Hát t. ház, a hasznosság elve, mint relatív elmélet, nem fogadtatott el a büntetőjog alapjául, mert ha a hasznosság elve fogadtatnék el a büntetőjog alapjául, a büntetés nem lenne egyéb, mint czélszerííségi eszköz és hasznosság szempontjából a kormány az egész ellenzéket kipusztíthatná. (Nagy derültség.) A mai büntető törvények az igazság és a hasznosság összetett elméletén alapulnak, vagyis a mai büntető törvények azon alapulnak, hogy a hasznost csak akkor szabad alkalmazni, ha az igazságos. Ezt az igazságot most már alkalmazzuk az uzsora-törvényre. Ha ezt teszszük, ki fog tűnni, hogy az uzsora-törvény akkénti megalkotása, hogy kamatmaximum állíttatik fel és annak egyszerű áthágása megbüntettetik — lehet hasznos, de nem igazságos. Megegyeztethető lenne-e az igazsággal az, ha valaki, a ki 8%-on felül 1—2%-kal többet venne, de ez által magának hasznot szerezne és felebarátját nagy vagyoni bajból szabadítaná ki, megbüntettetnék ? Hol itt a büntethetőség alapja? Ha az állam valamely cselekményt meg akar tiltani és a biró azt meg akarja büntetni, akkor a törvényben mindig az objectiv ismérv a döntő, a subjectiv ismérvek a megállapított büntetést csak módosíthatják. Tehát mindig azt kell a törvényhozónak megvizsgálni, van-e a büntethetőségnek alapja azon cselekmény megbüntethetésére nézve. Én pedig ezt ez esetben egyátalán nem találom és igy tehát hiányzik az objectiv tényálladék, hogy a kamatmaximum átlépése már magában büntethető legyen. Ha ezt az állam megbüntetné, akkor túllépné hatalma hatáskörét és a törvény törvénytelen lenne, mert annak szükségességét semmi sem igazolná. Ez okból nem fogadom el gr. Apponyi Albert í. képviselő ur módosítványát sem; de nem fogadom el azon okból sem, mert ő az uzsora vétségét is osztályozni akarja, még pedig akar belőle teremteni bűntettet és vétséget s ehhez akarja idomítani a kiszabandó büntetéseket is. Mióta csak az uzsora a büntető törvénynyel büntettetik t. ház, tehát a római jogtól kezdve a mai napig, semmiféle törvényhozás nem minősítette az uzsorát erimenaek, bűntettnek, hanem csak delictumnak, vétségnek. De nem is lehetne. Méltóztassanak megnézni a 2. §,-t. Abban vannak Összcsoportosítva az uzsorának legaljasabb nemei, ha tehát már az 1. §. első részében bűntettnek minősítenők, a második részében vétségnek, minek minősíthetnők azt, a hol a legnagyobb beszámítás alá eső, legsúlyosabb esetei az uzsorának vannak összefoglalva? Ez okból sem tartom ezt elfogadhatónak, a mint azt Literáty t. képviselőtársam megjegyezte. De nem fogadom el t. ház, b. Kemény János t. barátom módosítványát sem. (Halljuk!) 0 az 1. §-ból kihagyja az adós subjectiv viszonyára vonatkozó eriteriumokat, de oly ismérvet akar felállítani az uzsorának, a mely önmagában igen tág értelmű és bizonytalan. De hiánya, a "mint már megjegyeztetett az is, hogy egyedül csak péiizkölcsönökre akarja szorítni az uzsora fogalmát; már pedig méltóztassék a római törvényhozástól, tehát Justinián törvényétől kezdve megtekinteni az erre. vonatkozó törvényeket, mindenütt azt látjuk, hogy a törvényhozások nemcsak a pénzzel ííz'ótt uzsorát, de az úgynevezett fungibilis, vagy helyettesíthető dolgokkal űzött uzsorát is mindig megbüntették. Midőn Justinián a pénzkölcsön-kamatot a hitelező társadalmi állására való tekintettel a főranguaknál 4%-ban, a kereskedőknél 8%-ban, egyéb polgároknál 6°/°ban állapította meg, ugyanazon rendeletében meghagyta a fungibilis dolgokra 127» kamatot, vagyis mikor nem pénz volt tárgya a kölcsönnek, akkor havonkint egy százalékot vehetett a hitelező az adóstól. De nem fogadhatom el b. Kemény János módosítványát, a mint említettem, azért sem. mert az uzsora ismérvéül önmagában kizárólag a szolgáltatás és ellenszolgáltatás aránytalanságát állítja fel, holott, mint előadói beszedemben, az átalános vitában is mondtam magas, kamat és uzsora nem azonos fogalmúak; azért, hogy magas kamatot vett a hitelező, önmagában még uzsorás nem lehet, ahhoz más motívumok is kellenek, nevezetesen az adósnak megkárosítása, vagyoni romlása. De nem fogadhatom el azon módosítványo kat sem, a melyeket Apáthy István, Rhorer Viktor és Gáli képviselő urak nyújtottak be. Mert ha lényegökben tekintem ezen módosítványokat, azok nom egyebek, mint az osztrák büntető törvény és eredeti ministeri javaslatnak első szövegezése, némi irályi < kéréssel és azon lényeges eltéréssel, hogy a „hitelezés" kifejezést mellő/dk és e helyett egyszerűen a „kölcsön" kifejezést használják. Én tehát ezt olyannak talílom, mely ismét szűk körre vonja az uzsora fogalmát és ezer 41*