Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-179

346 179. országos Ülés január 30. 1883. elfogadott roódosítványt oly határozottan fogja ellenezni, hanem valószínűleg van bizonyos nézetegyenlőség a t. előadó ur és a ministerelnök között." A t. képviselő urnak ezen nyilatkozatára ki kell jelentenem, hogy tanulmányom iránti elismerését én megköszönöm és hogy a szolgáltatásnak az ellenszolgáltatás megfeleljen, fényes tehetségét én is itt nyíltan elismerem. Fényes tehetsége elismerése mellett is azonban engedje meg nekem, én megtagadom látnoki tehetségét, megtagadom azon tehetségét, hogy az én bensőmbe beláthasson. (Helyeslés a haloldalon.) Midőn egy görög bölcs az emberi organismusnak remek voltát szemlélte, felkiáltott, hogy mily pompás teremtmény az ember, hanem a teremtő mégis egyet elhibázott rajta és ez az egy az, hogy ablakot nem vágott ide, hogy belsejébe be lehessen látni. Én nem vettem észre, hogy e tekintetben a többi emberektől különbözném és hogy itt a keblemen ablak lenne, melyen át bensőmbe be lehetne látni és az én szándékomat már előre is megtudhatná valaki. (Derültség.) Hogy látnoki tehetsége a t. képviselő urat ezúttal megcsalta, előre is kijelentem, hogy én sem b. Kemény t. képviselőtársam módosítványát, (Helyeslés a szélső balon) sem egyetlenegy módosítványt, de még a t. képviselő ur módosítványát sem fogadom el. (Derültség.) Visszatérve tárgyamhoz, először is Komjáthy és gr. Apponyi t. képviselő urak határozati javaslataira, indítványaira óhajtok megjegyzést teűni. (Halljuk!) Mindkettőről egyszerre azért óhajtok szólni, mert mindkettő ugyanazon elvi alapon áll, t. i. a kamatmaxímumot akarja mindkettő megállapítani. Én pedig kijelentem, hogy sem az egyiket, sem a másikat nem fogadom el. Nem fogadom el azért, mert a kamatmaximum megállapítását sem az egyik, sem a másik alakban lehetőnek, czélszerűnek, igazságosnak nem tartom. Azon érveket, melyeket a nemzetgazdaságtanban a kamatmaximum ellen fel szoktak hozatni, a nemzetgazdaságtanban nálamnál jártasabb szónokok fényes és kitűnő beszédeikben már mind elmondották, én tehát azokat itt ismételni nem akarom. Hanem, hogy Komjáthy t. képviselőtársamnak is némi kedvet szerezzek, kijelentem, hogy a nemzetgazdasági argumentumokhoz még egy practicus argumentumot kapcsolok. (Halljuk!) Senki sem mondta az egész vita alatt, hogy a kamatláb megállapításánál a tőke elvesztésének koczkázata eddig is be szokott számíttatni. Eddig az uzorások csak egy koczkázati díjat számítottak be, de ezután nemcsak a tőke elvesztésének koczkázati díját, hanem a két esztendei fogház, a 4000 frt bírság koczkázati díját is be fogják számítani s ha a kamatmaximum megállapíttatik, még nagyobb lesz az uzsora, még drágább lesz a pénz, még jobban meg fognak gazdagodni az uzsorások. (Derültség a baloldalon.) De a mint mondtam, én a kamatmaximum ellen vagy mellett nemzetgazdasági szempontból nem akarok szólni; csupán megkísérlem büntetőjogi szempontból bebizonyítani azt, hogy a kamatmaximum megállapítása és egyszerű áthágásának megbüntetése büntetőjogilag tarthatatlan princípium. Mielőtt azonban ehhez kezdenék, Komjáthy t. képviselő úrral szemben ki kell jelentenem, hogy én semmi törvény alkotásánál, de különösen büntető törvény alkotásánál a tudomány, az elmélet vívmányait nélkülözni lehetőnek, ezólszerünek nem tartom. Mit gondol a t. képviselő ur, hogyha a praxisnak a tudomány segítségére nem jött volna, vájjon a boszú eszméje, melyen az ó-kor büntetőjoga oly soká nyugodott, a tudomány közbejövetele nélkül megszűnt volna-e tovább is a büntetőjog alapját képezni és nem lenne-e talán még roa is az? Vájjon, ha a tudomány fel nem ismerte volna azt, hogy az egyéni atomokra széttépett társadalom, az egyén jogait biztosítani képtelen, vájjon képes lett volna-e a praxis az egyének kezéből a magános büntetés jogát kivenni? Vájjon,ha a 18. század jogbölcsészei tudományos kutatás tárgyává nem tették volna a büntetés eszközeit és a büntetés mérvét, vájjon megszűnt volna-e csupán a praxis útján a nyársbahúzás, a kerékbetörés, a forró olaj öntése, a szeinkivájás ? (Derültség.) Azt hiszem, hogy a tudomány kutatásainak köszönhetjük azt, hogy a büntetés joga az államot illeti; a tudomány vívmányainak köszönhetjük azt, hogy ezen durva és nemtelen büntetési eszközök, melyeket a praxis állított fel a büntető jogban, az európai büntető törvénykönyveket ma már nem dísztelenítik. Ha tehát a magyar törvényhozás eddig a tudomány vívmányait minden törvény alkotásánál figyelembe vette, én ezt helyeslem és azon meggyőződésben vagyok, hogy ugy a jelen törvény megalkotásánál, mint az ezután megalkotandó minden törvénynél is a magyar törvényhozás a tudomány fáklyája által megvilágított utón fog haladni. Gr. Apponyi t. képviselő ur azt állította, hogy a kamat maximum megállapítása esetében annak egyszerű átlépése már büntethető és ezen állítását következőleg indokolta: „Egy cselekmény büntethetősége, illetőleg büntethetőségének alapja nemcsak ott van meg, a hol a czélba vett cselekmény, az egyes tény, a mely bírálat alá vétetik, jogait sérti valakinek, vagy kárt tett neki; de megvan helye akkor is, ha az intentio, mely ezen cselekményben megvan, a társadalom megóvandó, általános érdekeit sérti."