Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-179

í?9. országa IÍ6* január 311. 1&S3. 345 és azok, kik pártolják és elfogadják, azt Teleszky t. képviselőtársam a tegnapi napou kifejtette. Mily indokok azok, melyek engem elfogadására indítanak, ezeket röviden megérinteni kötelességem. (Halljuk!) Én át vagyok hatva annak szükségétől, hogy uzsoratörvény hozassák; hogy az uzsora megfenyíttessék, hogy azon visszaélések, melyek másoknak tapasztalatlansága, könnyelműsége és szorultságával űzetnek, megfékeztessenek. Én e törvényt szükségesnek tartom és azért, míg egyrészt minden oly indítványt, mely annak alapelvével ellenkezik és a kamatmaximumot akarná kitűzni ezen büntethető cselekvény ismérTeül, határozottan ellenzék, minden oly indítványt, vagy módosítást pedig, a mely a törvénynek alapelvét és főintentióját nem vitiálja, akkor tartok elfogadhatónak, mikor azt épen ezen törvény létrehozásának és ezen törvény létesítésének érdekei megkívánják. A pénzzel való uzsoráskodás az uzsora legközönségesebb, legveszedelmesebb neme. Hogy tehát annak megfenyítése az említett körülmények közt legszükségesebb, azt senki sem fogja kétségbe vonni. (Igás! Ugy van! jobbfelől.) A terményekkel való úgynevezett uzsoráskodásra leendő kiterjesztése ezen törvénynek, a termények árának különbözősége, változatossága, fokozatainál fogva sokaknál oly mély aggodalmakat gerjesztett, hogy az eredeti fogalomnak fentartása esetében, magának a törvényjavaslatnak sorsa iránt méltán kétkednem kellett. Miután tehát, a mint mondám, nekem főintentióm, hogy az uzsoravétsége azon alakban, melyben az másoknak szorult anyagi helyzetét, könnyelműségét, tapasztalatlanságát felhasználja, fenyíték nélkül ne maradjon; miután főintentióm, hogy a kamatmaximum meghatározása által oly törvény ne létesüljön, melyet én jogilag igazolatlannak, nemzetgazdaságilag károsnak tartok; miután ezen módosítvány az uzsora legközönségesebb nemeit és fajait büntetéssel sújtja és miután én lehetőnek vélem, hogy a 2. §-ban, a netaláni visszaélések ellen, melyek azzal történhetnének, óvó intézkedések alkalmaztassanak: én a magam részéről a b. Kemény János módosítvány át nem ellenzem. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Körösi Sándor előadó; T. ház! (Eláll! Halljuk!) Azon fényes szónoklatok után, melyek e vita alkalmával e házban elhangzottak, különösen azon szakszerű szép beszéd után, melyet az előttem szólt igen t. igazságügyminister ur elmondott: nekem aligha felesleges nem lesz szólanom. De egy nagy ok indít engem szólásra (Halljuk!) és e nagy ok az, hogy az igazságügyi bizottság által beterjesztett törvényjavaslatot alig védelmezte valaki e házban. (Derültség lalfélöl.) Engem az igazságügyi bizottság bizalma KÉPVH. NAPLÓ 1881—84. IX. KÖTET. azzal tisztelt meg, hogy őrszemül állított ezen bizottsági javaslat mellé; (Derültség balfelöl) én tehát ezen bizottsági javaslathoz semmi esetre sem lehetek hűtlen. (Halljuk!) Azon nagymérvű, de tanulságos vita, mely e házban a napirenden levő tárgy felett keletkezett, semmi tekintetben sem áll alantabb színvonalon, mint azon viták, melyek akár az osztrák, akár a német birodalmi parlamentben az uzsoratörvény felett folytak. A felszólalt szónokok szép beszédeiből pártkülönbség nélkül bárki meggyőződhetett, hogy az uzsoratörvény nálunk is komoly tanulmány tárgyát képezte és megvitattatott ugy nemzetgazdasági, mint jogi és erkölcsi szempontból és a felmerült, egymástól eltérő nézetek, a nagyszámú módosítványok és indítványok, melyek ez értelemben itt beadattak, azt igazolják, hogy az uzsoravétség minden más törvényellenes cselekménytől lényegesen eltér és hogy az a törvényhozásnak különös intézkedését igényli. A lefolyt vitában bebizonyult az, hogy e házban nincs nézeteltérés arra nézve, hogy a társadalom szorult helyzetben levő, könynyelmtí és tapasztalatlan tagjait a vagyonkapzsi és szívtelen uzsorások ellen szigorú, törvényes rendszabályokkal kell védelmezni. Az iránt sincs nézeteltérés, hogy ha az uzsora-törvényt most megalkotjuk is, az teljesen az uzsoráskodást megszüntetni nem fogja, hanem az uzsoráskodási esetek számát tetemesen lejebb szállítja s mérsékli. Mind e kérdések többé nem vitásak, ha nem vitás marad kérdés, hogy minő törvényes rendszabályokkal korlátoltassék meg tehát az uzsoráskodás? Sem a hely, a hol állok, sem a rendelkezésemre levő idő nem engedi meg, hogy az itt felmerült nézetekre és állításokra külön véleményt mondjak; ez nem lehet. Feladatom, nézetem szerint, most csak abban állhat, hogy a felmerült nézetek és a beadott módosítványok iránt tárgyilagosan egyéni németemet itt előadjam. Hogy e feladatomnak megfeleljek, a benyújtott módosítvány okról a benyújtás sorrendjében óhajtok szólani. De mielőtt azt tenném, mivel nulla regula sine exceptione, méltóztassék a t. ház nekem megengedni, hogy Szilágyi Dezső t. képviselőtársamnak, a ki felszólalásomra vonatkozólag tegnap itt nyilatkozni szíveskedett, ezen nyilatkozatra egyéni észrevételeimet én is megtehessem. (Halljuk!) A t. képviselő ur azt mondta tegnapi beszédében — felolvasom szóról szóra: —• „Mert én nagyon sokra beesülöm a t. előadó urnak tanulmányát" — én meg ugy értettem — talentumát " Szilágyi Dezső í Azt is értettem! Körösi Sándor: — „és buzgóságát, de azt már bajosan hiszem, hogy a ministerelnök által 44