Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-165

28 165, országos tlés január 15. 1SS8. lommal a t. háznak elfogadásra ajánlani van szerencsém, a kávé-acló megszüntettetni indítványoztatik, nem azért, mintha ezen adóteher és jövedelem megszűnnék a közönségre és a kincstárra nézve, hanem azért, mert mint méltóztatik tudni, a vámtarifa revisiója alkalmával a vám megfelelőleg, sőt nagyobb mértékben emeltetett. Azonban, ha egyfelől igazságos követelmény volt az, hogy ezen adó ezen alkalommal ezen alakjában megszüntettessék, nemcsak ez szűnik meg ez által, hanem megszűnik e törvénynek sok olyan hatása, melyet az egész törvénynyel hoztak összeköttetésbe és a mely a legtöbb panaszra adott alkalmat. Mert, a mint olvassuk a kérvényeket és panaszokat, melyek e törvény végrehajtása ellen felmerültek, a kereskedők részéről a legtöbb ok azon irányban hozatott fel, hogy e törvény kijátszható, hogy postai megrendelés, ügynökök útján való megrendelés által a kávét be lehetett hozni adó nélkül s igy bizonyos aránytalanság, igazságtalanság származott azokra nézve, kik ezen adóval terhelve voltak. De ez az anomália, mely minden ellenőrzés mellett is létezett, mely, elismerem, folytonosan szűnt és apadt ugyan a megfelelő utasítások és eljárás következtében, de teljesen meg nem szűnt soha, merem állítani, legnagyobb részben a kávéadóval függött össze. Mert a törvény hatása alatt álló többi czikk, a czukor és sör, külső alakjánál, értékénél, mennyiségénél fogva sokkal könnyebben ellenőrizhető, postai szállításra és értékénél fogva is eg)'esek, magánosok által való külön megrendelésre, abból a czélból, hogy ez utón kerültessék az adózás, nem alkalmas. A mi anomália ezen az utón történt, az leginkább, sőt merem állítani, csaknem kizárólag a kávé-adóval függött össze. Ha tehát most a kávé ezen adó alól kivétetik, igen természetes, hogy a panaszok legnagyobb része, mely a forgalomban való hátrányokat és a kereskedők aránytalan terhelését hozta fel argumentumul, szintén megszűnik. Ez a törvényjavaslatnak oly intézkedése, mely következik az előzményekből, de melynek hatása az egész törvény alkalmazására, meg vagyok győződve, jótékony hatással lesz. (Helyeslés a jobboldalon.) A másik nehézség és a panaszok másik forrása összefüggésben van a zárt és nyilt városok közti különbséggel annyiban, a mennyiben a nyilt városoknak egymásközti és az e törvény hatása alatt nem levő területekkel való forgalma némileg terhelve, akadályozva, zavarva volt az által, hogy a restitutió rendszere kifejtve és czélszerűen szabályozva az előbbi törvényben nem volt. E törvényjavaslat erről is intézkedik, igen könynyén ellenőrizhető módon s a kereskedők által s javasolt módon megoldja ezt a kérdést olyformán, [ hogy könyvvezetés, előleges bejelentés és 60 napi visszaszolgáltatás, illetőleg fizetés mellett a restitutiót biztosítja a nyilt városok közti forgalomban, ép ugy, mint a törvény hatálya alá nem tartozó területre nézve is. Megszűnik tehát az az ok a panaszra, mely abban állt, hogy a nyilt városok forgalma zavarva, sőt kettős adóztatással van terhelve. A pénzügyi bizottság azonban ez irányban még a törvényjavaslatnál is bizonyos tekintetben tovább ment, a mennyiben két lényeges módosítással még arányosabbá iparkodott ezt tenni, nevezetesen az által, hogy a restitutiót egyformán minden czikkre nézve az adó egész tételében kívánja megszabatni, tehát a czukor vagy csokoládé és más mellékterményekre is és másodszor azáltal, hogy a bejelentendő mennyiséget minden egyes czikkre nézve egyforma mennyiségben, egyforma súlyban szabja meg s ez által a kereskedőknek, valamint az ellenőrző közegeknek a kezelést nagy mértékben reméli megkönnyíteni. Azonban t. ház, az átalány és a ráutalás rendszerével összefüggésben van egy másik anomália és ez abban áll, hogy a ráutalt, vagy az átalánykép kiszabott összeg, ha keresztülment a kellő forumokon, az illetőkre nézve nem mindig alakul át valóságos fogyasztási adóvá, a menynyiben nem mindig áthárítható. Sot bizonyos aránytalanságok keletkezhetnek abból, ha az egyik helyen egyformán, a másik helyen másformán történik az eljárás. A törvényjavaslat ezen segíteni vél épen a kereskedőknek kérelme és javaslatai folytán oly módon, hogy a nyilt városokban minden egyes adózónak megadja a jogot, hogy ha nincs megelégedve az átalányozott öszszeggel, kérhesse a tételes adózást. Tehát ez által minden egyes adózónak eszköz van adva kezébe arra, hogy magát az átalányösszeg által túlterheltetni ne engedje, sőt magasabb szempontból eszköz van adva arra, hogy az adó jobban megtartsa fogyasztási adó jellegét. A pénzügyi bizottság e tekintetben is tovább ment. Először abban, hogy az átalány alá tartozó községekben a tételes adózás kérésének jogát a kivetés utánra is biztosította a félnek, azaz határozottan kifejeztetui kívánja azt, hogy ha a kivetés után sincs megelégedve a fél, a forumokon keresztül menve a megállapodás adójával, akkor is igénybe vehesse a tételes adózást. A másik irány, a melyben tovább ment, a ráutalásnál van. A ráutalásnál a legtöbb nehézséget okozza természetesen az, hogy ez egy ideiglenesen alkalmazott pressionális eszköz a kincstár kezében arra, hogy egyfelől megóvja a maga érdekeit és reá birja a községeket, akár bérletben, akár saját kezelésben van az átalányozás, a zárt várossá való átalakulásra. De valamint nem lehet I megvonni a jogot az államkincstártól, hogy az