Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-178

!78. országos ttlé» Január 29. 188*. 327 koczkázatnak a kölcsönzésnél és végre a behajthatóság könnyűségének valószínűségétől. Már most mig az egyik a kamatláb meghatározásánál ezt ismeri el alapul, a másik ennek egyenest negálásával, az adós fizetési képességére alapítja. Ezek azon egy törekvésben megegyeznek, hogy a kamatmaximum meghatározásával a kamatláb leszoríttassák, de ezen egy törekvésen kívül aztán semmiben sem egyeznek meg. És most engedjék meg, hogy mindenekelőtt az első indítványra, melyet Komjáthy képviselő intett, röviden nézetemet megmondjam. (Halljuk!) Az alap, melyen a meghatározás történnék, az adós fizetési képessége. Már az kissé kétes, hogy mit ért az adós fizetési képessége alatt. Azért vetem fel ezen kérdést, mert én senkit nem akarok félreérteni a kifejezésnek talán téves volta miatt. A tudomány technicai nyelvén a fizetési képesség alatt értjük az adósnak helyzetét, hogy a fizetés eszközei felett rendelkezik, minél inkább közelít az adósnak vagyona a pénzhez, minél inkább olyan dolgokból áll, melyek vagy pénzt képeznek vagy könnyen pénzzé tehetők: annál nagyobb az adós fizetési képessége. Ez az oka, amiért az ingó tőkével és pénzzel bővelkedő kereskedelmi hitel a vagyonban szintén bővelkedő, de a pénzzé tehetőség esélyeivel inkább szűkölködő más hitelnél olcsóbb. De nem ezt értette indítványozó, nem azokat akarta olcsó hitellel ellátni, a kiknek olv vagyonuk van, a mely könnyen pénzzé tehető, szóval : a kinek fizetésképessége magas fokon áll ? Nem ezeknek akar olcsó hitelt, rnert nyíltan megmondja czélját, hogy a földbirtokos és földmívesosztály túldrága kölcsönök által való nyomatásának akarta elejét venni. Keresnem kell tehát a fogalmat beszédének többi részében és itt ugy találom, hogy ő fizetési képességnek azt érti, hogy átlag véve Magyarországon, a ki földbirtokba fekteti pénzét, vagy a ki egy mérsékelt jövedelmi iparba fekteti pénzét, minő jövedelmet huz abból és ezt akarja általános kamatlábbá tenni. Gondolom, nem értettem félre szavait. Itt nem szabad figyelmen kívül hagyni azt, hogy a pénzbefektetés jövedelmezőségét egy kamatlábban megszabni nem lehet. Hogy a hitel nem mindig productiv, de comsumtiv hitel is. Hogy a befektetés jövedelmezősége függ attól is, hogy ki, attól is, hogy mibe fekteti pénzét és attól is, hogy minő conjuncturák közt lesz felhasználva, hogy egy általános kamatláb a hitel minden nemére ezen az alapon teljesen fictiv és ha ez megkísértetnék, ismétlődnék a régi tapasztalás, hogy: oly magasan szabatnék meg a maximum, hogy az alatt a természetes kamatláb fluctuálhatna és akkor ez semmi mérséklő hatást nem gyakorolna, akkor ez czélját nem érné, a melyért felállíttatott, hogy a hiteligények egy része és pedig annál tetemesb része, minél távolabb esnék a törvényes kamatlábtól, a természetes kiszorulna a törvényes hitel köréből. És akkor vagy közös hallgatag megegyezéssel a törvényt az életben ignorálnák, vagy ha ez nem következnék be, a mi nagyon valószínű, vagy ha a törvényt szigorúan megtartják, akkora törvényes kamatláb alól kiszorult hitel mind azon tőkékre van utalva, a melyek koczkáztatják a büntető pert is, az elitélést, de ezen koczkáztatás fejében azután a reájok utalt adóst kegyetlenül kifosztogatják. És nem kell azt hinni, hogy egy hitelszükséglet, inert a törvényes kamatlábon belől kielégítésre nem talál, nem keres és nem lel kielégítésre, keresni fog és mig van az adóson mit venni, találni is fog. De minél vakmerőbb koezkázattá teszszük a tőkére nézve az ily hitel kielégítését, annál monopolisticusabb lesz a tőke a melylyel szemben áll, annál rombolóbb hatása lesz az adósra nézve. T. barátom indítványa nem oda vezet, hogy a gyenge hitelt támogassa a tőke nyervágya ellenében, hanem épen kiszolgáltatná, még pedig kiszolgáltatná a leggonoszabb tőkének, mert elriasztaná a büntető pert koezkáztató tőke mellől a félig tisztességes tőke — ha ugyan szabad ezen kifejezést használni azon tőkékre, melyek a törvényes kamaton felül mérsékeltebb nyereséggel megelégesznek — versenyzését. De t. ház, miután nem hízelgem magamnak azzal, hogj' ujjat hozhassak fel, ezzel bővebben nem foglalkozom A másik indítvány, a mely tétetett, egy változó kamatláb által akarja elérni az általános kamatláb szabályozását. (Halljuk!) Ezen változó kamatláb meghatározása t. ház, a bank-leszámítolás kamatlábához köttetik. De már most én azt vagyok bátor megjegyezni: hogy ezen indítványnak az értéke fölött Ítélhessünk, tisztán kell tudnunk, hogy minő czélt akar ez elérni. A czél, melyet ez indítvány el akar érni, abban áll, hogy a vidéki tőke monopolisticus helyzetében előállott mesterséges kamatmagasságot egy ilyen tilalom által leszorítsa azon fokra, melyet természetes kamatlábnak nevez, a melyet tehát természetesen el kellene érni és megtartani a tőkének monopolisticus állásából eredő túlkapásai ellen. Mellőzöm itt azt a kérdést, hogy meg lehet-e határozni, hol kezdődik a. tőke monopolisticus állásától folyó kamatmagasság és lehet-e azt másként, mint a verseny által mérsékelni; csak vizsgálni akarom azt, vájjon alkalmas-e ezen mód arra, hogy a monopóliumban levő emelkedést megszüntesse, vagy — a mint én hiszem — egészen helytelen alapokra van fektetve és egészen ellenkező eredményt fog elérni, t. i. nem a védelmét, hanem ellenkezőleg veszélyeztetését a gyöngébb hitelnek. Alapjául vétetik ennek a hullámzó kamatlábnak a nemzeti banknak váltóleszámítolási ka-