Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.
Ülésnapok - 1881-178
328 ín- «a«ig»» »Íé» január 29. ISísI matlába és ahhoz 2 vagy 27>%-nyi tételben pénzintézetekre, egy másik egy vagy 1 V»7o-nyi tételben egyesekre nézve szabassák meg a határ, mely a törvényes kamatlábat képezné. (Halljuk!) Én azt tartom, hogy a bank váltóleszámítolási kamatlába egy általános kamatláb meghatározására — eltekintek itt a jelzálogi kó'lcsöntől, melyre az indítvány sem terjed ki — nem alkalmas alap; nem alkalmas azért, mert ez az egész kamatláb a hitelnek csak egy nemére, t. i. a váltóhitelre vonatkozik, holott ezt a kamatlábat maga a bank sem tartja meg, pl. a lombard-hitelnél, mert ott egy vagy másfél perczenttel magasabb a kamatláb. Már most miképen lehessen a hitel minden egyes nemére a váltódisconto-hitel kamatlábát állandó, változatlan alapúi elfogadni? Másodszor ennek az egész tervnek a sikere attól függ, ha mindazt a különbözetet, a mi a banknál leszámítolt váltóhitel és a magánosok vagy más pénzintézeteknél igénybe vett mindennemű más hitel között fenforog és a mely különbözet a kamatláb megszabásánál természetszerű befolyással bir, abba a 2 vagy 2 l / a százaléknyi vagy a további 1 és 1 l l% százaléknyi additionalis összegbe megközelítő biztossággal bele lehet foglalni ? Erre nézve én, még a váltó alakjában adott hitelre nézve is kételkedem. Teljes lehetetlennek tartom a személyes hitelnek másként, nem váltóban adott többi nemeire. Már az a kör, a melynek a bank hitelt nyújt, épen a kamatláb meghatározására nézve nagyon különbözik attól, a mely más forrásokból veszi a hitelt. A bank a legjobb személyes hiteligényt elégíti ki, ugy Budapesten, mint a vidéken. És minél inkább terjed fiókjainak hálózata, így termetes utón hat a kamatláb leszorítására. Ad két bejegyzett czég vagy újabb időben egy földbirtokos és egy czég aláirására. Ad a hitelképesség szorosan meghatározott határán belül. Soha azon felül akár pénzbőség, akár pénzszükség van. Ad rövid lejáratú váltókra, a hol nincs meghosszabbítás. Emeli Yagy csökkenti kamatlábát egyenesen — tekintettel forgó tőkéjére — a kínálat és kereslet viszonyai szerint. Az a hiteligény, a mely másutt keres kielégítést, nem mondom, hogy mind gyengébb, de világos, hogy nagy különféleségénél fogva a hitelképesség legkülönfélébb fokozatait foglalja magában ; már most feltehető-e, hogy mindezen fokozatok egy ily megszabott járulékos százalékban helyesen kifejezhetők? Helyesen kifejezhetők nem csak a váltóhitelre, nem csak a törlesztési váltóhitelre is, de a személyes hitel különféle más formáira ? A bank kamatlába emelkedése, vagy sülyedése áll a nagy központok köreinek befolyása alatt, a központon urnlkodó pénzviszonyok döntenek, a vállalkozási szellem, az ott fennálló conjunctnrák: — az indítvány abból indul ki, hogy egyes vidék helyzete nem áll közvetlen befolyása alatt a központon fennálló pénzviszonyoknak: helyes-e mégis azon conjuncturákhoz kötni az általános kamatlábot, melyek a bank váltókamatlábára a központon elhatározókig befolynak? Már az alap, melyre építünk, nem alkalmas arra, hogy általános kamatláb építtessék reá. De mi nyújtja a valószínűségét, hogy eltaláltatik a helyes additionalis százalék? Vagy igen magasra szabatik, hogy az adósok különféle hitelképességének, a hitelezés különféle formáinak, a különféle hitelnek természetes méltatása könnyen megférjen alatta, akkor hova lesz ama mérsékelő és leszorító hatás, a melyért javasolva van; — vagy pedig oly alacsonyra lesz szabva, hogy a hiteligényeknek a kamatláb hullámzása szerint többé és kevésbé tetemes része kiszorul a törvényes kamaton való kielégítés lehetősége alól. És nemcsak ebben a tekintetben kiszorul azon lehetőség alól, hogy a törvényes kamaton alól kielégíttessék, de|egy más tekintetben is. Méltóztassék csak arra gondolni, hogy minő általános törekvés kiséri e törvényjavaslatot. Kiséri az, hogy a váltóképesség megszorittassék. Már most, ha a váltóképesség megszorittatik, világos hogy a hitelnek egy tetemes részétől a váltó alakjában való kielégítés lehetősége alól elvétetik. Szorul tehát agy nehézkesebb és igy az alacsony kamatlábra kevésbbé alkalmas formára. És igy a végeredmény az lesz, hogy gyarapodik azon hitelszükséglet összege, mely a leszorított kamatlábban kielégítést nem fog nyerni. Mi lesz ennek valószínű eredménye? A hitelszükséglet egy hajszállal sem lesz kisebb. Azok, a kik kiszorulnak a törvényes kamaton alóli kielégítés lehetőségéből, lemondanak-e hiteligényükről, nem fognak hitelre törekedni? Minden ember tudja, csak nézzenek körül saját köreikben, hogy hitelre igenis fognak törekedni. De kikkel állnak szemközt ? Azon tőkékkel, melyek hajlandók a törvényes kamaton felül is hitelezni, mint eddig állott, a 8%-on felüli tőkével ? A melyek koczkáztatták azt, hogy a jogvédelmet nem nyerik meg e százalékon felüli kamatkövetelésre ? Nem ezen tőkékkel. Ezek legnagyobb része elriad — elriad mert az iparvállalatok — ám nézzük meg osztalékaik átlagát — mert a folyton megujjuló államkölcsönök, jutalmazó és nyugalmas elhelyezéssel^kinálkoznak. A ki koczkáztatta a 8% kamat talán mérsékelt átlépését, mert csak az volt kilátásba helyezve, hogy a törvényes érvényesítése ez átlépésnek nem lehető: nem fogja koczkáztatni legalább nagy része a büntetőpert és annak következményeit. A törvényes kamat alól kiszorult hitelszükséglet egy más tökével fog szemközt állani. A tőkék leg! gonoszabb része ott van, azon neme a tőkének a
