Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-178

310 178. ortcágoi filé* január 29. 18SI. mázzák ott, a hol az állami beavatkozás kedvez az ő szempontjuknak. (Igás! Ugyvan! a szélső béloldalon.) Hanem engedjék meg, hogy egy kissé tovább fűzzem a hasonlatot. Tegyük fel, hogy a földbirtokosnak örökösödés esetében egész hagyatéka, a mennyiben ingatlanból áll, apróra fölvétetik, megbecsültetik és meg kell fizetnie utána a tetemes örökségi százalékot; ha tőkepénz az örökség, ritka esetben képes az állam érvényesíteni azzal szemben jogát; a földbirtokosnak az egész vagyoni állását ki kell tárni ország-világ előtt: földjét felmérik, classificálják, rubricába osztályozzák, megkóstolják, hogy a nép kifejezésével éljek. (Derültség. Igaz! Ugy van!) És ennek igy kell lenni; de próbálná csak meg valaki a capitalista vagyoni állását igy evidentiában tartani, mily resensust keltene. (Igaz! Ugy van! a szélső balon.) Megengedem, hogy ez lehetetlen, épen úgy lehetetlen, mint a középkorban lehetetlen volt volna a lovagokat adózás alá vetni. Tehát t. ház, a vagyon és a nyers erő mindig hatalmi tényező volt, ezt tanítja a történelem. Hanem okoljunk a múltból és vonjuk le a következményeket a jelenre. A múltban a tapasztalás azt tanítja, hogy azon állam volt kifelé hatalmas, a mely saját hatalmasaival szemben, saját határain belül megtudta védeni a gyengébbek érdekeit, tudta mérsékelni az ellentéteket, tudott, hogy ugy fejezzem ki magamat, egy kis vánkost tenni a járom alá, a melyet a társadalom egyik osztálya minden időben húzott. a melyet ma nálunk különösen nagy mértékben a földbirtokos osztály visel. Van elég példa rá a múltban, hiszen csak saját hazánk történetéből idézhetek egyet. Emlékezzünk azon korszakra, a mely hazánk egyik legdicsőbb epoeháját képezi. Mátyás királyt nem hiába környezte a hagyomány egy bizonyos nimbussal, nem hiába volt hazánk akkor kifelé leghatalmasabb, mert meg tudta fékezni az olygarehák túlkapásait és az ország saját hatalmával szemben tudta a gyengébbek érdekeit kellő oltalomban részesíteni. Hanem a modern társadalom és annak hatalmi tényezői meg tudták találni az alkotmánynak megfelelő alakját, mely nemcsak kedvezett törekvéseiknek, de rájuk nézve egyszersmind a legkényelmesebb volt. Meglehetős hasonlatosságot látok a modern parlament és részvénytársaság között: itt áll egy igazgató, az a dolog lelke, ez vezet, kormányoz, intéz, parancsol, mellette van az igazgatótanács, az kikerül, hogy úgy mondjam, a dii minorum gentium soraiból, van még némi teendője, de nem sok, azután van a részvényesek közgyűlése, a melyen van egy kis zaj, lármáznak, zsibongnak, de a melyen a többség elfogadja, a mit az igazgató proponál,*megdicséri őt, köszönetet szavaz neki és minden rendén van: mintha csak a mi parlamentünket látnám, a t. minis| terelnök úrral, Tisza Kálmánnal élén. (Derültség szélső balfelöl.) T. ház! Ha felhozatott itt a soeialismus, tudom, hogy azt is lehet ezzel szemben felemlíteni, hogy hiszen nálunk efféle mozgalom oly mértékben, hogy annak némi jelentősége volna, tulajdonképen még nincs, hogy anachronismus nálunk sociamusról beszélni. En azt hiszem, hogy az ily rokon dolgoknak különféle országokban különféle nevök van és azt hiszem, hogy a mi a Nyugot-Európa némely államaiban socialismusnak neveztetik, annak nálunk más a neve és pedig nálunk antisemitismus; és antisemitismus azért, mert nálunk egy bajjal több sorakozik azokhoz, melyek Nyugot-Európában fennállanak, az t. i., hogy nálunk az uralkodó elemek a nemzet testétől idegen elemeket képeznek. Idegen a közös hadsereg és ma még idegen a másik uralkodó elem is: a tőkepénzesek nagy többsége. Nem akarok visszatérni egyébiránt a tegnapi vitára ; azon — hála istennek — szerencsésen túlestünk. De nem látok puszta véletlent abban, vagy ha véletlen, akkor annak egy igen sajátságos játéka az, hogy parallel tárgyaltuk az uzsorát az antiseinita kérvénynyel, (Derültség a szélsőbalon-) Felhozatott itt Helfy t. képviselőtársam által, hogy a fennálló bajok orvoslására t. barátom, gróf Apponyi egy igen sajátságos receptet talált fel, a mely áll egy csepp socialisticus olajból, egy kis kékvérből és igen sok szentelt vízből. Engedje meg a t. ház, hogy ezt a receptet kissé analizáljam. (Halljuk! Halljuk!) A mi a socialisticus olajat illeti, hát arra én egyszerűen azt mondom, hogy a soeialismus méreg. Hanem most aztán áttérek arra, hogy egyszersmind válaszoljak azon kérdésre, a melyre Helfy t. képviselőtársam gr. Apponyi t. képviselőtársamhoz intézett, hogy hát ő nem tudja: homoeopata, vagy aleopatha-e? Hát én aleopatha vagyok, hanem azt tartom, hogy az aleopathia a homeopathiától igen sokat tanult, annak igen sokat köszön, azt t. i., hogy ha a gyógyításra nem alkalmazható is a „similia similibus", nagy jelentősége van ez elvnek ott, a hol a bajok megelőzéséről van szó. Ha én azt moTidom, hogy a soeialismus méreg, abból nem következik az, hogy ha az egészséges organismust meg akarjuk védeni ezen méreg behatása ellen, nem-e kell ezen méregből egy cseppet beleoltani, épen ugy, a mint egy csepp himlőt oltunk az emberi organismusba, hogy azt e himlőragály ellen megvédjük. Én igy variálom a hasonlatot, remélem, hogy Apponyi t. barátom nem veszi rósz néven hasonlatának ilyen plagisálását. A mi a kékvért illeti, itt Herman Ottó t. barátomhoz intézek egy kérdést, hogy ő adjon váI laszt: létezik-e egyáltalában a kékvér? Kernelem,