Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.
Ülésnapok - 1881-178
Í7S. orsxágos ülés január 29. 13SS. 311 a választ a tudomány legújabb vívmányai alapján Darwin theoriájából kifejtve fogja megadni. (Derültség.) A mi a szentelt vizet illeti, arra nézve csak annyit mondok, hogy én lutheránus vagyok, hogy tehát velem szemben azt a vádat, mintha receptembe én is azt akarnám vegyíteni, Helfy t. képviselőtársam nem emelheti. Hanem a kékvérre visszatérve, legyen szabad megjegyeznem még egyet (Halljuk!) s ez az egy az, hogy ha már kiemeltem, hogy a democratiának diadala a rendi társadalom és a rendi alkotmány fölött teljes és kétségbevonhatlan és megvallom, igen sajátságosnak találom és nem is vagyok képes komolyan venni, ha valaki ma még attól a rendi alkotmánytól félti a democratiát. Olyan törekvésnek látnám én ezt, mint ha valaki ágyúkkal és nagy apparátussal akarna indulni Gács vagy Krasznahorszka várának ostromlására, azt mondván, hogy hiszen ez fenyegeti a modern társadalmat, ez a feudalismus maradványa. A mi még azon rendi alkotmányból hazánkban fennáll, azt nagyban és egészben ne igen bolygassuk. Ne feledjük t. i. azt az egyet, hogy hazánk önállóságát mindenkor csak a történeti jog alapján tudta fentartani s kivívni, hogy mindenkor a törtörténeti jog alapján állva volt egyedül képes e téren sikert elérni. Ne ingassuk meg a magyarnak kegyeletét történeti múltja iránt, ne ingassuk meg a históriai érzéket, a melyben sarkal nagy részben az, hogy ez az állam magyarokból áll, hogy magyar jellege megóvatott és fentartható lesz jövőre is. Ezen kitérések után t. ház, szorosan a tárgyhoz, az uzsora-tör vénjavaslat l.§-ához visszatérve, legyen szabad kifejtenem álláspontomat, melyet elfoglalok azon kérdéssel szemben, hogy vájjon csak körülírással definiáltassék-e az uzsora és az uzsora vétsége, vagy pedig egy bizonyos kamatmaximumot állapítson-e meg a törvény, melynek áthágása büntethető legyen. Azon leszek, hogy az általánosan elfogadott nemzetgazdasági theoriák körén belül maradjak. Általánosan elfogadott nemzetgazdasági elv az, hogy az árúnak értékét a kereslet és kínálat határozza meg, de ezenkívül más factorok is befolynak erre, a többi közt a termelési költség. De nem minden árú egyenlő és nem lehet — hogy egy általánosan elfogadott nemzetgazdasági kifejezéssel éljek—-a javak egész összegére ugyanazon törvényeket alkalmazni. Vannak oly speciális természetű javak, melyek törvényhozási intézkedéseket igényelnek. Ilyen szerintem első sorban a pénz, mely mint árú annyira különbözik minden egyéb árútól, hogy annak forgalmát államilag szabályozni az állam nemcsak feljogosítva, hanem kötelezve is van. Megengedem, hogy ezt azután sokan csak odáig vélik kiterjeszthetni, hogy bizonyos kamatmaximum legyen meghatározva magánjogi hatálylyal, de nem odáig, hogy ennek büntetőjogi hatálya is legyen. De azt hiszem, t. ház, hogy ha már a pénz ily speciális természetű árú, mennyivel speciálisabb természetű maga a hitel fogalma. 1 Azt, hogy egyáltalán pénz létezik, csakis az államélet teszi lehetővé. Az állam mintegy teremti a pénzt, a mennyiben a nemes érczeket vagy más csereeszközöket felruházza az általános értékmérő jellegével. De, ha ez igy áll a pénzre nézve, fokozott mértékben áll a hitelre, melynek jelentősége az, hogy az állam a maga végrehajtó hatalmával biztosítja a tett ígéretek teljesítését. Ez a hitel fogalma. Az állam jótáll, hogy a mit valaki bizonyos formában igér, annak effectuatiójára a saját végrehajtó hatalmát esetleg közbeveti. Ha pedig a hitel ily speciális valami, azt tartom, hogy jogos és bizonyos körülmények közt szükséges, hogy a hitelforgalom szabályozására az állam igénybe vegye mindazon eszközöket, melyek rendelkezésére állnak és ha a magánjog köréből vett eszközök elégtelenek, a büntetőjoghoz is nyúljon. Ezt az általános theoria szempontjából legyen szabad felemlítenem, mint az én álláspontomat. De legyen szabad most áttérnem arra, a mi felhozatott, a theoria és a praxis egymáshoz való viszonyára, ügy állíttatott ez fel, mint két ellentétes egymást kizáró fogalom. Helyesen történt erre az a megjegyzés, hogy a theoria tulaj donkép nem egyéb, mint a praxis abstractiója és megfordítva az, a mit praxisnak neveznek, nem egyéb, mint fejlődő theoria. Elfogadom ezt is. ámbár én másban keresem a különbséget a kettő közt. Gyakorlatilag véve a dolgot, én ugy állítom fel a kérdést : több uzsorás fog e büntettetni akkor, ha a törvényben a jogügyi bizottság szövege marad meg, vagy pedig akkor, ha elfogadjuk Komjáthy t. képviselőtársam indítványát és annak alapján fog a szöveg átdolgoztatni? Nem félek t. ház, hogy a törvény alkalmazása valami nagyon tág lesz. Gondoskodik róla maga a törvény, midőn az uzsora vétségét és pedig igen helyesen, azon vétségek közé sorozza, melyekkel, szemben csakis a sértett fél indítványa folytán lép fel az állam, melyek csakis ily esetben üldöztetnek. Már ezen egy körülmény elég biztosítékot nyújt arra nézve, hogy ott, a hol oly ügyletekről van szó, metyeket az előadó ur felhozott, hogy t. i. az építész a tőkepénzestől felveszi a tőkét és a kölcsönzött pénzzel dolgozik, akadály ne legyen, mert megegyeznek majd abban, hogy feljelentés ne történjék. Hanem ha valaki, ugy Unger Alajos t. képviselőtársam győzött meg engem arról, hogy a
