Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.
Ülésnapok - 1881-178
178. BMíágos ölés január 8». 188S. 309 Felmerült itt a vita alkalmával a socialismus j kérdése is, felmerült több oldalról s péld. Hegedűs képviselő ur a csak szóba hozott egy csepp socialis olajtól annyira megijedt, hogy már olaj tengerben látott minket úszni. Szerencsére az olaj oly anyag, hogy az ember abban el nem merül. Látott minket úszni a phalanstérek felé, a mely phalanstéreket, hogy ha ugy képzeljük magunknak, a hogy hazánk egy nagy költője elénk állította, — nem kételkedem, hogy Hegedűs t. képviselőtársam magának a phalanstéreben a tudósnak szerepét vindicálná, nekem pedig alkalmasint a Luther szerepét szánva, gőzkazánfűtőnek tenne meg s gr. Apponyi t. képviselőtársammal együtt mindkettőnket borsón térdepel tetne. Igen természetes t. ház, hogy á socialismus kérdése felmerült, mert hisz általában a hitel kérdése elég szoros összefüggésben áll ezzel. Engedje meg a t. ház, hogy elmondjam nézeteimet azon összefüggésről, melyet általában a hitel kérdése és a socialis kérdések közt találok. Nézetem szerint az újabb kor törvényhozása a hitelkérdésben egyoldalú, mert egyoldalú érdekek szolgálatában áll. Természetesen nemcsak hazánkban van ezigy, mert hazánk törvényhozása e kérdésekre legkevésbé sem mondható autochthonnak, hanem leginkább utánzásából, sőt legnagyobbrészt egyszerű recipiálásából áll a nyugot-európai törvényeknek. Felhozatott nem igen régen gr. Apponyi t. barátom által azon idézet, hogy a democratia ma már nem törekvés, hanem tény. Nem akarom kétségbe vonni ezen állítás jogosultságát, csakhogy én máskép szeretném azt formulázni és pedig ugy: a democratia diadala a rendi alkotmány, a rendi társadalom, a rendi szerkezet felett, teljes. A miből azonban nem következik, hogy maga a democratia nem jutott volna ismét más uralom alá, hogy uralma nem volna ismét más elemek által veszélyeztetve. Nagy tévedés volna feltenni, hogy a democratiának nincsenek meg uralkodó osztályai, a melyek saját malmokat ép oly kérlelhetlenül gyakorolják a társadalom, sőt az állam felett s az állam közegeit e saját ezerjókra ép ugy felhasználják, mint az mindenkor és minden időben az ókorban és középkorban is megvolt. A modern társadalomnak uralkodó eleme kettő és minden uralom e két elem szövetségéből ered, e két^lem szövetségén alapul. E két uralkodó elem:,4z ingó tőke a maga tömegében s a militarisnius. Ezen két elem ösztönszerű támogatásában, néha öntudatos szövetségében rejlik annak hatalma. Egyjk a másik által van feltételezve s ez uralja a modern társadalmat, az államot. A mai militarismtis, az óriási állandó hadseregek fentartása, a hitelforrások igénybevételét teszi szüksé- I | gessé az állam részéről és természetesen azok, a kik ezen hitelforrások kulcsát tartják kezeikben, ezt saját czéljaikra felhasználják. Viszont az államhatalom öntudatosan eljáró közegei oly annyira kedveznék mindenben ezen elemnek, mely létezhetésükre megteremti a föltételeket, hogy a modern törvényhozás, ámbár alakilag terjesen a democratia formáját öltötte magára és a kiváltságot nem szereti, mégis tulaj donképen kiváltságokat teremt és tart fenn a tőke számára. Az újkor ezen uralkodó osztálya, a tőkepénzesek, igaz, egyben különbözik a rendi alkotmányok és rendi társadalom uralkodó osztályától; abban, hogy zárt kasztot nem képez, hogy tehát mindenki azon arányban részesül, hogy úgy mondjam, a hatalom birtokában, a mely arányban rendelkezik azon anyaggal, melytől a hatalom birtoka feltételezve van. Csakhogy itt aztán ismét igen jellemző, hogy ezen hatalom mérve nem is a mathematica, hanem a geomatria progressiojában halad azon anyag birtokával arányban, melytől a hatalom feltételezve van. Azt mondtam, korunk nem szereti a kiváltságokat és mégis lényeges kiváltságokkal ruházza fel a tőkét. Engedje meg a t. ház, hogy némi párhuzamot vonjak a modern kiváltságok és a rendi társadalomban fennállott kiváltságok között. (Halljuk!) A rendi társadalom egyik leglényegesebb kiváltsága volt az adómentesség. Tudjuk, *milyen óriási küzdelem folyt nálunk a közteherviselés meghonosítása körül és habár ma formailag ki van mondva az általános közteherviselés, mégis a tőke kisiklik az állam kezei közül. Jól tudom, a válasz erre az lesz, ez másként nem lehet, mert az a tőke természetében fekszik. Kétségtelen, hogy igy van, de hát annak idejében nem rejlett-e a dolog természetében, hogy az, aki bástyákkal, tornyokkal környezett lovagvárnak volt tulajdonosa, a ki harczban ménnek volt birtokában, volt fényes sisakja, aczélpánczélja, vértje és tudta forgatni a dárdát, oly hatalom volt, mely az államhatalommal képes volt daczolni, melylyel az államhatalomnak számolnia kellett és ennek folytán számolt is épen úgy, mint ma számol a kiváltságos osztálylyal. Nem akarok sokáig időzni annál, hogy az állam hitelezői ezen hitel után élvezett jövedelmeiktől egyáltalában semmi adót sem fizetnek, hanem csak kiemelem, hogy mig a földbirtokos saját ingatlanainak jövedelme után, nálunk 307« adót fizet, addig a tőkepénz ott, hol t. i. azon ritka esetben képes vele az állam éreztetni az adó súlyát, legfölebb 10%-ot fizet. A modern társadalom ezen uralkodó osztályai érvényesíteni tudják érdekeiket minden tekintetben; a korlátlan verseny, a „laissez fairé, laissez aller" elvét vallják ott, a hol az saját érdekeiknek kedvez és viszont a kötöttség, az I állami beavatkozás elvét veszik igénybe és alkal-