Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-177

1?7 országos ilés .iauuiir 28. 188S. 805 jobbfelől.) így értettem én a jogegyenlőség elvét. Nem tagadtam és soha nem is fogom tagadni, hogy ott, a hol reform szükséges, az létesítendő, sem azt, hogy az állampolgárok jogaik fejében az állammal szemben kötelességet is tartoznak teljesíteni. De tagadtam és tagadom, hogy ha valahol reformokra van szükség, azokat a refor­mokat azzal kell kezdenünk, hogy egy vallás­felekezetet minden állami és polgári jogokból kizárván, már előre reformra képtelenné tegyünk. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.) Ezenkívül csak még egyet kívánok Herman Ottó képviselő úrral szemben megjegyezni. 0 nagyon szép és nagy hatást tett beszédében több ízben apostrofálta a zsidóságot, felhiván, hogy gyűljön össze, tárja fel hitczikkeit és igyekezzék magát reformálni. A képviselő urnak ezen nyilat­kozatából s abból, hogy maguk a zsidóktól várta a reformok teljesítését; abból, hogy semmi­nemű törvényhozási vagy kormányzati kényszer­rendszabályokat nem említett, én azt magyarázom ki, hogy a képviselő ur velem egyetért arra nézve, miszerint ezen egész kérdés megoldásának tulajdonképeni súlypontja a társadalomban fek­szik. Ha ezt egyetéríőleg elfogadjuk kiindulási pontul, akkor legyen szabad a képviselő urat egy jelenségre figyelmeztetnem. (Halljuk!) Min­denki észlelheti, hogy mai nap a társadalom nagy­része nemcsak nálunk, de mondhatni europaszerte egy bizonyos izgatott, lázas, válságos állapotban van; mutatkozik rajta bizonyos beteges, izgékony­ság, kapkodás minden után, a mi izgalommal, botránynyal jár. Ezen hangulat az, mely tuíaj­donképen termőtalaja az antisemitismusnak, a mely ezen hangulatot használja fel s azt folyto­nosan fentartani törekszik és a társadalmat soha nyugalomba jönni nem hagyja. De, t. ház, az ilyen hangulata a társadalomnak nem alkalmas arra, hogy oly nehéz és kényes kérdés sikeresen megoldassék. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) Mi ennek a következménye? Azt hiszem, a következmény világos. Mindazok, a kik, mint a képviselő ur beszédében mondotta, czél gyanánt maguk elé tűzik a kibontakozást, a békés meg­oldást, kell, hogy óvakodjanak minden oly nyilat­kozattól, mely a társadalomban amúgy is meg­levő izgékonyságot a helyett, hogy csillapítaná, még csiklandozza s a miből vajmi könnyen lehet az egész mozgalom jogosultságát kimagyarázni és e helyett mindazoknak együttesen és vállvetve oda kell törekedniük, hogy mindenekelőtt veres­sék le egészen azon mozgalom, mely által a társadalomra nézve lehetetlenné válik, hogy hig­gadt tanácsot fogadjon el, hogy józanul fogjon hozzá a rá váró feladat megoldásához. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Én ezen izgatás leverésére egyelőre nem kívánok sem a törvényhozás, sem a kormány KÉPVH. NAPLÓ. 1881—84. IX. KÖTET. részéről kivételes rendszabályokat, de azt hiszem, hogy a legmegsemmitőbb csapást mégis a t. kép­viselőház van hivatva rá mérni, ma hozandó hatá­rozata által. Istóezy képviselő ur, a kivel, mint első szónokkal legyen szabad beszédem végén foglal­kozni, azt mondta, hogy a mit a tapolczai kér­vény foglal magában, az a nemzet jogosult érdeke. En részemről nem kívánom megérni, azt hiszem, nem is fogom megérni sem én, sem senki, hogy Magyarország jogosult nemzeti érdeke csak egy ilyen kérvénynyel tudja útját megtalálni a parlamentbe és hogy Magyarországban a nemzeti érdek által sugallt és parancsolt határozati javas­lat alá, annak benyújtója, ne tudjon többet, mint 9 aláírót találni. (Igaz! Élénk tetszés jobbfelöl.) Istóezy GyÖZÖ: Majd megszaporodunk! Berzeviczy Albert előadó: Istóezy kép­viselő ur azt is mondta, hogy a zsidókérdés mai nap nálunk már politikai és hatalmi kérdés: az a kérdés, hogy Magyarországon a zsidó legyen-e ur, vagy a magyar? Legyen nyugodt a képviselő ur, itt Magyarországon mindig a magyar fog uralkodni, nemcsak a magyar nemzet, hanem a magyar szellem. Simonyi Iván: Már most sem uralkodik, hanem a német és a zsidó szellem! Berzeviczy Albert előadói Az a magyar szellem, a melynek sohasem tartozott tulajdon­ságai közé a vallás és faj elleni gyűlölség, az a magyar szellem, melyet egy külföldről impor­tált társadalmi kórság ragályával soká megmér­gezni nem lehet. Simonyi Iván: Várhatunk! Istóezy GyÖZŐ: Nem importált! Berzeviczy Albert előadó: Az a magyar szellem, a mely magát soha meg nem tagadja és a mely bizonyosan nyilatkozni fog a parla­ment mai határozatában. (Helyeslés jobbfelől.) Simonyi Iván: Majd meglátjuk a jövő választásoknál! Szép antisemita programmokat fogunk hallani, csak gondoljanak szavaimra! Berzeviczy Albert előadó: Azt hiszem, hogy a parlament mai határozatával szemben azután el fognak némulni mindazon hivatkozások a közvéleményre és nemzeti érdekre, melyeket nagy számmal hallottunk ezen vita alatt és hallottunk most is. Mutassa meg a t. képviselő­ház ezen határozat által azt, hogy ha teljesed­nék is, a mit Onody képviselő ur mondott, hogy nem egy, hanem tíz, száz ilyen kérvény fog a képviselőház elé kerülni, akkor is, ezen tízszeres, százszoros kérelemmel szemben soha sem fog más végzést hozni, mint azt, melyet a bízottság most javasol, a mely mellett a ház többsége, szónokai által máris nyilatkozott és a melyet ezennel még egyszer ajánlok. (Élénk helyeslés és tetszés jobbfelől.) 39

Next

/
Thumbnails
Contents